Megérkezett a legerősebb, legvagányabb Dacia

A január legvégén leleplezett Sandrider prototípuson ugyanis első pillantásra felismerhető a Manifesto tanulmányautó erőteljes hatása – sőt, így utólag már beláthatjuk, hogy az év koncepciójárművének megválasztott terepkupét valójában eleve a későbbi versenyautó előfutárának szánták. Ami ebben érdekes, hogy nemcsak a sziluett előlegezte meg a versenyautót, hanem a minimalista építésmód is. A takarékosan alkalmazott burkolatok, a sallangmentes kialakítás és a többfunkciós alkatrészek – mindenekelőtt a moduláris műszerfal – ugyanúgy összecsengenek a Dacia utcai autóinak karakterét meghatározó termékfilozófiával, mint a motorsport követelményeivel. Minél kisebb a tömeg, és minél kevesebb az elromolható, leszakítható, összetörhető alkatrész, annál hatékonyabban tartható versenyben a jármű.

A konstrukció tervezésében és megépítésében a hasonló tereprali-prototípusok terén hatalmas tapasztalattal rendelkező brit Prodrive segíti a Daciát. A fent említett tömegcsökkentő megoldásokkal megalapozott fogyókúrát könnyített csőváz, szénszálas karosszériapanelek és kompakt erőforrás teszi hatékonyabbá. És erre jöttek még az olyan, ötletes megoldások, amelyek a Dacia utcai autóinál megszokott módon több legyet ütnek egy csapásra. A sivatagi versenynél kritikus fontosságú elviselhető hőmérsékletről többek között páratartalom-szabályozó anyaggal kezelt, antibakteriális üléshuzat, valamint a karosszériapanelek anyagába beágyazott, infravörös sugarakat visszaverő pigmentek gondoskodnak – utóbbit már levédette a Dacia, így bízhatunk benne, hogy idővel a márka sorozatgyártású típusain is megjelenhet.

A karbon borítólemezek egyben légterelő elemként is szolgálnak, amelyek egyrészt segítenek a motor hűtésében, másrészt javítják a leszorítóerőt. A pótkerekek, illetve a szerszámok közvetlenül hozzáférhetők, amivel a tömeg mellett a szerelés időigénye is csökkent. Apropó, szerelés: a karosszéria burkolatába egy mágneses lemezt is beépítettek. Az ötlet közvetlenül a leendő pilótáktól ered.

A fejlesztésben aktívan részt vevő Cristina Gutierrez Herrero, Nászer el-Attijah és Sebastien Loeb ugyanis úgy tapasztalták, a kerékcserék kritikus eleme, hogy a csavarok ne vesszenek el a végtelen homoktengerben. A mágnesezett lapon viszont tisztán és rendezetten tárolhatók az apró, de létfontosságú alkatrészek, amíg újra szükség nem lesz rájuk.

Egy dologról persze még nem ejtettünk szót, pedig talán ez a legfontosabb. A Dacia ugyanis nem öncélúan, a reklámérték kedvéért vesz részt a világ legkegyetlenebb terepraliján (amihez kapcsolódóan egyébként a W2RC tereprali-világbajnokságra is benevez a csapat), hanem azért, hogy elősegítse az alternatív üzemanyagok fejlesztését. A Sandrider – magyarra homoklovasként fordíthatnánk – ugyanis abban az Ultimate T1+ géposztályban indul, amelyet kifejezetten kísérleti hajtástechnológiák tesztelésére hoztak létre.