Újra feltalálja a népautót a Dacia

Újra feltalálja a népautót a Dacia

hirdetés
A valódi változás egyik legerősebb gátja az, ha ragaszkodunk a megszokott szabályokhoz. A Dacia Hipster tervezői nem tették ezt, alkotásuk így valós megoldásokat kínálhat égető problémákra.
Az autóipar évszázados története során több olyan megoldás is született, amely nullázta a nagy számlálót, és újrateremtett mindent, amit az autókról addig tudni véltünk.

Gyártástechnológiák, hajtásképletek, vázszerkezetek, motortechnológiák, járműkoncepciók forradalmasították újra és újra az iparágat, és tették feledhetetlenné az őket elsőként bevezető márkákat, típusokat.

Voltak persze elképzelések, amelyek zsákutcának bizonyultak, az utókor emlékezete azonban rendszerint ezekkel is kegyesen bánik, hiszen, ahogy mondtuk, nem létezik innováció kockáztatás nélkül.
A Daciától természetéből adódóan távol áll a hencegés, de kevesen vonnák kétségbe, hogy a 21. században ez a márka teremtette meg és tökéletesítette a „sok autó kevés pénzért” koncepcióját. A kedvező ár mindig is vonzó ajánlat volt a piacon, a Dacia viszont rájött, hogyan lehet ezt anélkül megvalósítani, hogy ordítana a spórolás az autókból.
Most ezt az alapelvet csiszolja tovább a Hipster tanulmányautó, amely az olcsó autóból kiveszi az olcsót, és csak annyit hagy benne, amennyinél a kevesebb hiányérzetet ébresztene, a több pedig felesleges sallangnak tűnne. Ahogy Romain Gauvin, a márka kísérleti formatervezési részlegének vezetője fogalmazott: „Ez pályafutásom legdaciásabb projektje. A Hipster társadalmi hatása a húsz évvel ezelőtti Loganéhez mérhető. Olyasvalamit hoztunk létre, ami korábban nem létezett a piacon.”
Nagy szavak, persze, csakhogy a tartalom, ami mögöttük van, még nagyobb – vagy még kisebb, ha úgy nézzük. Mert eddig is léteztek négyszemélyes, kifejezetten városi használatra szánt elektromos járművek, amelyek azonban hagyományos autók lekicsinyítésével születtek, így magukkal hordozták azok minden terhét.
A Dacia Hipster ellenben úgy kínál három méteren négy felnőttnek elegendő helyet, hogy szénlábnyoma (azaz a gyártás és a használat során felszabaduló és a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyisége) fele csupán a hozzá hasonló használati értékkel rendelkező, jelenleg létező járművekének. A 155 cm-es szélesség és 153 cm-es magasság rájátszik a tudatosan geometrikus formatervre: a szabályos téglatestekből felépített, sík lemezekkel burkolt karosszéria egyrészt a remek helykihasználás, másrészt a gazdaságos anyaghasználat záloga.
Márpedig a kevesebb nyersanyag kisebb tömeget, a kisebb tömeg csekélyebb energiafogyasztást, az pedig kedvezőbb emissziós értékeket eredményez. Ez nem puszta elmélet: a Hipster 20%-kal könnyebb a szintén négyüléses, szintén elektromos Springnél. A fejlesztés jelen fázisában a Hipster hajtásláncának paraméterei nem ismertek, de a Dacia által közölt információk segítenek behatárolni a lehetőségeket.

A méretek és az alaktényező ismeretében nyilvánvaló, hogy a járművet autópálya-tempó alatti sebességekre optimalizálták – a sajtóanyag városi, külvárosi és országúti használatot említ. Ilyen környezetben a praktikus hatótávolságot nem rontja érdemben a légellenállás, viszont érezhetően növeli a hatékony regeneratív fékrendszer (amely menet közben, gázelvételkor és lassításkor tölti az akkumulátort.)
Így elegendő kisebb akkumulátort beépíteni, ami tovább csökkenti a tömeget, ezáltal kedvezőbb az energiafelhasználás, és nő a hatótávolság – lám, az elektromos járműveket sújtó, ördögi kör hirtelen angyalivá változik, ha a méreteket nem növelni, hanem optimalizálni törekszünk.
A Dacia által közölt, valós életből vett statisztikák (a francia autósok 94%-a naponta legfeljebb 40 kilométert autózik) és iránymutató értékek (hetente elég kétszer feltölteni a Hipster akkumulátorát) arra engednek következtetni, hogy a valós hatótávolság vegyes használat esetén 100-140 kilométer között mozoghat, ami kizárólag városban használva még nagyobb távolságot is jelenthet két feltöltés között. A Hipster tervezése során kulcsfontosságú cél volt a költségek csökkentése.
Ennek alappillére a kis méretű akkumulátor, egyrészt, mert az akku drága alapanyagokból épül fel, másrészt mert egy kis kapacitású akku gond nélkül tölthető normál háztartási aljzatról, ezért jelentős összegek takaríthatók meg a fedélzeti töltőberendezés, az inverter és a többi releváns alkatrész méretezésével. A költségeket és a tömeget egyaránt csökkentik a minimalizmust ötletes, kívánatos módszerekkel megvalósító részletek. A hátsó lámpatestek például nem kaptak külön búrát: ezt a szerepet maga a hátsó szélvédő tölti be. A külső kilincset nyitószíj helyettesíti, a belső térben pedig még az olyan szokásos gyári szerelvények helyén is YouClip rögzítőrendszert találunk (összesen tizenegy rögzítési ponttal!), mint a hangszórók vagy az ajtózsebek, így mindenki annyi és olyan rendező, szórakoztató és tárolómegoldással szereli fel autóját, amilyenre és amennyire szüksége van.
A műszeregység egy okostelefon méretű kijelző csupán, multimédiás rendszerként pedig a tulajdonos saját mobiltelefonja szolgál – ezt a megoldást egyébként már évek óta sikerrel alkalmazza a Dacia. A telefon egyébként a kulcsot is helyettesíti, ami nem annyira a spórolásról, mintsem a célközönség igényeinek és preferenciáinak a pontos ismeretéről tanúskodik. Az utasoldali légzsák burkolata átlátszó, ami egyrészt zseniális stíluselem, másrészt megint csak olcsóbb gyárthatóságot jelent.
Zseniális megoldás, hogy a szélvédőkeret mögötti tetőszakasz üvegből készült, így a meredek szélvédő ellenére szemmel tarthatja a sofőr a közlekedési lámpákat. Az oldalablakok nem emelhetők, hanem kézzel eltolhatók, ami a gyártást olcsóbbá, a tömeget alacsonyabbá teszi. Az ülések szerkezete, háttámlájuk párnázat nélküli, vázra feszített kárpitozása, az oldalra kihajtható hátsó fejtámasz mind egyszerűbbé, olcsóbbá, jobban kihasználhatóvá teszi a belső teret.
A négy utas esetén jelképes, 70 literes csomagtartó (ne feledjük: 3 méter hosszú autóról beszélünk!) a hátsó üléssort síkba fektetve 500 literesre bővíthető, így a Hipster akár rögtönzött áruszállítóként is megállja a helyét. A legnagyobb kérdés persze az, hogy gyártásba kerül-e valaha a Hipster. Ezt ma még korai volna megválaszolni, az mindenesetre bíztató, hogy a Dacia nem épített még olyan tanulmányautót, amelyet később ne vett volna gyártásba – még a radikális Manifesto is megvalósult, még ha versenyautóként is.
Ez egyébként összecseng a márka alapvető filozófiájával: a Dacia tudatosan kerül mindent, ami szükségtelen. Úgy gondoljuk tehát, hogy csak a hecc kedvéért nem született volna meg a Hipster – azt pedig, hogy a gyakorlatban hogyan valósulnak meg egyes részletei vagy a dizájn egésze, majd idővel meglátjuk.