Ötven évet ugrik át ez a különleges Renault

Ötven évet ugrik át ez a különleges Renault

hirdetés
renault haszongepjarmuvek akar keszletrol*
Ha egy autóról nem tudjuk első pillantásra eldönteni, régi vagy új, akkor a tervezői tökéletes munkát végeztek: megalkották a időtlen formatervet. Ez történt most a Renault-nál is – nem először, és reméljük, nem is utoljára.
A Renault története során sokszor bizonyította innovatív szellemét. A francia márkának köszönhetjük a ferdehátú műfaját, a kompakt egyterűt és a kombifurgont is. Az autógyártó a közelmúltban el is kezdte kiaknázni a ragyogó múltjában rejlő lehetőségeket.

Egyrészt modern formában hozza vissza az olyan klasszikusokat, mint az R5 vagy az R4, hogy a napjaink követelményeihez igazodó, tisztán elektromos hajtású, utolérhetetlenül stílusos modellekkel gazdagítsa a piacot.

Másrészt elismert kreatív elmék bevonásával építi át az eredeti, lassan veteránkorú típusainak egy-egy példányát, képzőművészeti alkotásként értelmezve újra azokat.
2021-ben így épített a francia Mathieu Lehanneur mozgó hotelszobát a Renault 4L-ből; egy évre rá Pierre Gonalons így formálta át excentrikus luxustárggyá a Renault 5-öst; majd tavaly így mosta el a Renault Twingo külső dizájnja és mögöttes szerkezetei közötti határvonalat a holland Sabine Marcelis.
A kora ősszel bemutatott R17 Restomod első pillantásra bármelyik csoportba beleférne. Az olyan, modern részletek, mint az áramlástanilag optimális kialakítású keréktárcsa, a parányi visszapillantó tükrök, a krómmentes külső és a LED-es lámpatestek akár egy kortárs modellen is megállnák a helyüket – ha nem tudnánk, hogy a kupék virágkora lejárt, hitelesen pózolhatna egy leendő szériamodell előfutáraként. A név persze árulkodó. A „restomod” a restaurál és módosít szavakból összegyúrt kifejezés, és már ebből is egyértelmű, hogy az Ora Ïto kortárs iparművész és formatervező által alkotott Renault nem egyszerű tisztelgés az 1970-es évek nagyszerű típusa előtt, hanem egy ötvenéves autó legfontosabb értékeit fenntartó, de azokat modern tartalommal megtöltő példánya.


A diszkókorszak csodája

Habár méreteit tekintve a középkategóriába tartozott, a Renault 17 a márka kétségtelenül legvonzóbb típusa volt a múlt század hetvenes éveiben. Dupla kerek fényszórói, keret nélküli, teljesen leengedhető oldalablakai, B oszlop nélküli karosszériája és a vaskos hátsó tetőoszlopot optikailag könnyítő rácsozás elegánssá és sportossá tették az autót, amely tökéletesen testesítette meg korának optimizmusát. A modern motorok, az aktív és passzív biztonsági funkciók, na meg a kabrió karosszériaváltozat a korabeli francia autógyártás egyik legkeresettebb életmódjárművévé tették; nyolc év alatt több mint 92 ezer példányban talált gazdára.
Ora Ïto a projekt megtervezésekor hármas célt tűzött ki maga elé. Egyrészt meg kívánta őrizni az autó eredeti hangulatát és kisugárzását, másrészt a Renault modern értékrendjét – fejlett aerodinamika, emissziómentes hajtástechnológiák és innovatív technológiai tartalom – is át szerette volna ültetni a munkába, mindezt pedig úgy, hogy a végeredmény egyértelműen és összetéveszthetetlenül magán viselje alkotójának a kéznyomát.

Ez utóbbinak legfőbb ismertető jegye a szimplexitás, azaz a komplex részletek tudatos és szélsőséges mértékű egyszerűsítése.
Ennek jegyében a padlólemezig csupaszította, majd könnyű és merev szénszálas idomokból újra felépítette az autót. Az utascella, az ajtók, az ablakok mind megmaradtak, ugyanakkor minden sallangtól, öncélű dekoratív részlettől megfosztotta alkotását a művész.
Ahol viszont szükségét érezte, épp ellenkezőleg, kiegészítette azt. Így lett 17 centiméterrel szélesebb a karosszéria; a nagyobb nyomtáv erőt és tekintélyt sugároz, miközben felhívja a figyelmet a legfontosabb változásra – tudniillik a benzinüzemű, orrmotoros, elsőkerék-hajtású Renault 17-es az átalakítás során hátul elhelyezett villanymotort és hátsókerék-hajtást kapott.

Ez megmagyarázza a szénszálas karosszériát: így a nagy kapacitású akkumulátor ellenére mindössze 1,4 tonnát nyom az autó, ami ugyan jelentősen több, mint az 1970-es években forgalmazott eredeti tömege, ugyanakkor a 270 lóerős motorteljesítménnyel társítva a formához illő dinamikát kölcsönöz az alkotásnak.
Az utastérben már távolabb lépett az eredeti megoldásoktól a tervező, de a meghatározó stíluselemek futurisztikus felfogásban tértek vissza. Igaz ez az ülések jellegzetes párnázatára, a kormánykerék vízszintes küllőire, de leginkább a négy órából álló műszerfalra, amelyet négy apró képernyővel váltott ki Ora Ïto. A nemes, természetes anyagokkal kárpitozott felületek és a bézs színvilág szintén az ötven évet áthidaló megoldások, ahogy az érintőképernyő vastag fémkerete is olyasvalami, ahogy az 1970-es években a jövőt elképzelték volna a tervezők.
Aki október derekán a francia fővárosban jár, a Párizsi Autószalonon személyesen is megcsodálhatja a Renault régi-új ikonját. Az se bánkódjon, aki nem találkozhat vele: van egy olyan érzésünk, hogy noha a Renault R17 Restomod egyedi stílusgyakorlat marad, a megalkotása során felvetett lehetőségek és megnyitott irányok visszaköszönnek majd a közeljövő sorozatgyártású Renault-iban.