A Renault, amely négyszer múlta felül saját magát

A Renault, amely négyszer múlta felül saját magát

hirdetés
renault a la carte kedvezmenyek austral fekvo
Szeptember elején mutatkozik be a Renault Clio hatodik generációja. Keresve sem találnánk ennél tökéletesebb alkalmat arra, hogy áttekintsük a korszakalkotó kisautó harmincöt éves pályafutását.
Pótolható-e a tökéletesség? Akárhányszor visszavonul egy világklasszis sportoló, távozik a pályáról egy énekes vagy lezárul egy autótípus életpályája, óhatatlanul felmerül a kérdés: lesz-e, lehet-e nélkülük ugyanolyan a világ.

Ez a dilemma kétségkívül számos álmatlan éjszakát okozott annak a csapatnak, akiket a Renault 5 nyugdíjazásakor az utód megtervezésével bíztak meg. A bevált recepttől nem távolodtak el túlságosan, klasszikus ferdehátú-karosszériát rajzoltak sallangok nélkül, a sarkokba kitolt kerekekkel. Egyszerű futómű, helytakarékos műszerfal, bőséges helykínálat és a csekély tömegből adódó, dinamikus viselkedés – mindez elég volt ahhoz, hogy a Clio, amely a történetírás és a hősi költészet görög múzsájáról (Kleió) kapta a nevét, magabiztosan elnyerje az 1991-es Európai Év Autója címet.
Ez még a tagadhatatlanul zseniális R5-ösnek sem sikerült – az utód első megmozdulásával nem csak méltónak bizonyult a példakép örökségéhez, de felül is múlta azt. A szakmai elismeréshez piaci siker társult, az autó gyorsan az eladási listák élére ugrott. Folyamatos fejlesztésekkel nyolc éven át gyűjtötte a híveket a Renault-nak, a háttérben azonban már 1991-től kezdve gőzerővel folyt az utódmodell fejlesztése. Hat éve volt tehát a francia stábnak, hogy felülmúlja az eredeti Cliót, és az 1998-ban bemutatott, második széria meg is hálálta a belé vetett bizalmat.
Az utód minden szempontból fejlettebb volt: Patrick Le Quément modern, felnőttes formaterve, a tömeget és a csereköltségeket egyaránt alacsonyan tartó, műanyag karosszériapanelek, a feljavított biztonsági jellemzők és a kedvezőbb vezethetőség jóvoltából ténylegesen újjászületett a Clio, a Renault azonban bölcsen megtartotta az eredeti nevet.
Két, optikailag és tartalmilag egyaránt jelentős modellfrissítés után még harmadszor is átdolgozták a Clio II-t, a 2006-tól forgalmazott Clio Campust azonban már csak a fejlődő piacokra szánta a Renault: ezzel párhuzamosan megérkezett ugyanis a harmadik generációs modell, amelyet új padlólemezre helyeztek át.  Nehezebb, tágasabb, nagyobb és gazdagabban felszerelt modell született, összhangban a Renault azon felismerésével, hogy a Clio hírneve lehetővé teszi, hogy felsőbb ársávokba mozdítsa azt.
Ezzel összhangban olyan, igényes extrák jelentek meg a felszereltségi listán, mint a kulcs nélküli nyitás és indítás vagy a tempomat, az Euro NCAP töréstesztjén pedig elsőként maximális, ötcsillagos eredményt ért el a kisautó. A szakma azonnal reagált a változásokra, a Clio III 2006-ban másodszor is elnyerte az Európai Év Autója címet – erre a duplázásra korábban egyetlen típus sem volt képes.
Követve az előző ciklusváltások kötelező gyakorlatát, a Clio IV még nagyobb tengelytávval, még gazdagabb felszereltséggel lépett piacra 2012-ben. LED-es fényszórók, érintőképernyős infotainment-rendszer Bluetooth- és Android-csatlakozással, tolatókamera elégítették ki a modern vevők igényét, és hogy a felfelé pozicionálást még hangsúlyosabbá tegyék, eltűnt a kínálatból a háromajtós modellváltozat.
A jelenlegi, azaz hamarosan leváltásra kerülő, ötödik generációs Clio fontos hagyományt szakított meg: elmaradt a további méretnövekedés, ellenben a tervezők hatékonyabb használták ki a rendelkezésre álló helyet, így a csomagtartó például a legnagyobb volt a kategóriában. Technológiai újdonságként megjelent a kínálatban az E-Tech full hibrid hajtáslánc, az érintőképernyő 9 col fölé nőtt, a vezető dolgát kényelmi és biztonsági támogató rendszerek segítették, a vezeték nélküli telefontöltőtől a panoráma-kamerarendszerig, az automata parkolósegédtől a táblafelismerésig.
A 2023-as modellfrissítéssel formailag is felzárkózott fiatalabb, nagyobb testvérmodelljeihez a Clio, amely elődeihez hasonlóan rendre Európa legnépszerűbb típusai között van az eladási listákon. A 2024-es év végéig több mint 16 millió darabot adtak el belőle világszerte, amivel minden idők egyik legsikeresebb típussorozataként vonul be a történelemkönyvekbe.
Az eladási darabszámokban nem, de a Clio általános népszerűségében fontos szerepet játszott, hogy a terméktervezők felismerték: folytatniuk kell a Renault 5-tel elkezdett sportos vonalat. A teljesítménynövelést és a hozzá tartozó futóműfejlesztéseket már a legelső szériánál elkezdték alkalmazni. A 110 lóerős RSi modellt gyorsan követte a 137 lóerős 16S, majd a 150 lóerős Clio Williams. 1999-ben debütált a Renault Sport (R.S.) modellváltozat, amely aztán állandó tagjává vált a jelenlegit megelőző összes szériának, kezdetben 172, majd 197, 200, végül 220 (R.S. Trophy) lóerővel.
A sportosság abszolút csúcsát a 2001-es Clio V6 Renault Sport jelentette, amelyet az első ülések mögé beépített 230 lóerős, hathengeres motor hajtott egészen 235 km/óra végsebességig. A Clio első harmincöt éve maga volt a megtestesült diadalmenet – és hogy cikkünket ott zárjuk le, ahol elkezdtük, a frissen érkező, hatodik kiadásnak bizony ki kell tennie magáért, hogy lekörözhesse sikeres elődeit, és hozzájuk hasonlóan ismét mércét állíthasson a kisautók szegmensében.
Egyelőre csak felszínes benyomásokkal rendelkezünk az új modellről, azok azonban meggyőzőek: a Clio ugyanúgy képes volt újraalkotni önmagát, mint elődeinek. A legendás típusnevet nem az eredeti formavilág evolúciójával, hanem az innovatív szellem életben tartásával hálálja meg, megoldásai formabontók, stílusteremtő, és ízig-vérig Renault-sok. Hamarosan részletesen is beszámolunk az új generáció képességeiről, addig álljon itt ízelítőül néhány fénykép.