Teszt: Opel Frontera 1.2 48 V MHEV

hirdetés

Klasszikus néven új családi autó az Opel kínálatában

Városban is jól használható mérettel, de akár hét üléssel, hatékony hibrid hajtáslánccal érkezett az Opel új szabadidő-autója. Kipróbáltuk az új Frontérát.

Az Opel is beállt a régi típusneveket feltámasztó gyártók sorába. Ahogy a Ford is visszahozta a Caprit és a Pumát, úgy ők a kilencvenes évek terepjárójának elnevezését hasznosították újra. Így megint kapható az új autók között Frontera, de akárcsak a Capri esetén, itt sincs folytonosság a jól csengő néven túl.

Az új típus modern szabadidő-autó a B szegmens testesebb autói között, amely a mindennapos használhatóságot, a praktikumot helyezi előtérbe, méghozzá elérhető áron. A Crossland helyére érkezett a Frontera, ez lehet a közeljövő legfontosabb Opelje a hazai vásárlók számára. Versenyképes áron kapható, akár hétszemélyes kivitelben, a belső égésű mellett elektromos verzió is készül. Mit tud a hétköznapokban? Ennek jártunk utána az 1,2 literes, háromhengeres benzinmotorra támaszkodó 48 voltos hibrid rendszerrel szerelt kivitelt próbálva.

Ismerős, de mégis egyedi

Az Opel-rangsorban pont a 4,1 méteres Mokka és a 4,65 méter hosszú Grandland közé ékelődik be a Frontera, amelynek hossza 4385 mm, tükrök nélkül 1849 mm széles, és 1635/1655 mm magas (attól függően van-e tetőcsomagtartó). Tengelytávja is tisztes méretű ebben a szegmensben: 2670 mm. Fordulóköre 11,5 méter.

Következetesen robusztus és funkcionális a formaterv, klasszikus bakancsforma, egyterűket idéző magas építésmóddal. A szögletes formákból látszik, hogy az adott alapterület legjobb kihasználása a cél, a hátfal is szinte függőleges, de ha jobban körbejárjuk, nagyon ismerős az összkép. Ez nem véletlen, az Opel a Stellantis-csoport tagjaként ma már a Citroen közvetlen rokona, így a forma és technika nagy része megegyezik egy házon belüli riválissal, a Citroën C3 Aircross-szal.

Persze sokat dolgoztak a tervezők, hogy az Opel márkaarculatba illesszék az anyavállalattól kapott csomagot. Így meghatározó dizájnelem a márkatársaknál is használt fekete maszk, a "Vizor", két szélén az Intelli-LED fényszórókkal, középen pedig az új Opel emblémával, ami a tesztautón fekete színben a fekete háttér előtt szinte láthatatlan volt.

Az autó katonás, határozott vonalai azt sugallják, hogy a típus egy praktikus, tartós eszköz a családi mindennapokra, nem törékeny divattárgy. Egyszerű megoldásai nem követik a divattrendeket, itt hagyományos az összes kilincs, nincs trükkösen lejtő tető, szofisztikált, cizellált dekoráció. Azért a farrész két részre osztott lámpái egész látványosak, a teljes hosszban olvasható Frontera felirat pedig elárulja mindenkinek, hogy milyen autóról van szó.

Belül funkcionalitás és egyszerűség

Az új Opel Frontera belterébe huppanva egyértelműen látszik, hogy a futurisztikus dizájn, a rafinált formai világ a Stellantis-csoport egyéb márkáinak jutott. Ez pedig így van jól, vannak, akik a németes egyszerűséget, a funkcionalitást teszik első helyre, ebből pedig jól vizsgázik a Frontera: barátságos, egyszerűen használható beltér fogadja az utasokat, ahol a praktikum dominál. A vezető előtti teret magasabb felszereltséggel, vagyis a GS szinten két nagy méretű, 10 colos kijelző uralja. Ez a “Pure Panel” a megszokott dupla-fekvő elrendezéssel.

A rendszer alapvetően puritán, szögletes grafikai elemekből épül fel, jól leolvasható feliratokkal, nagy ikonokkal, kontrasztos képpel. Nincs saját konfiguráció és szétágazó menürendszer, mint egy Peugeot esetén, ebben minden egyértelmű és egyszerű, aki a klasszikus autózás élményét keresi, az itt megtalálja: a digitális rendszer gyakorlatilag a zenehallgatást és navigációt fedi le pár diagnosztikai funkcióval kiegészítve. Jó ötlet a minden esetben látszó hangerő, amit még a kormányról lehet állítani. Nagy öröm, hogy a klímakonzol hagyományos, minden funkcióját valódi gombokkal érjük el, így könnyű és gyors a használat, igaz, csak egyzónás a szellőztetés.

Egyértelműen opeles a remek fogású, díszvarrással feldobott kormány, rajta az új emblémával. A tesztautó magasabb felszereltségű volt két kijelzővel, de a Frontera elérhető még puritánabb kivitelben, központi kijelző nélkül! Helyette egy masszív, beépített telefontartót kapunk. Rácsatlakoztatjuk a mobilt, letöltünk egy appot, és máris a saját telefonunkról vezérelhetjük a zenét, a hívásokat és az autó egyéb funkcióit.

A dolog egyetlen szépséghibája, hogy a vezeték nélküli töltés kimaradt a képletből, így egy hosszabb úton muszáj lesz elővenni a kábelt, különben a navigáció lemeríti a telefont, mire leérünk a Balatonra. De a praktikus ötletek sora itt nem áll meg. A kabinban összesen 23 liternyi hely van a kacatjainknak, ami egy családnál aranyat ér. A legjobb apróság mégis a középkonzolt átölelő, széles gumipánt, ami alá bármit odaszorítható a vizespalacktól a szemüvegtokig.

Ami viszont meglepő, az az ülések kérdése. Az Opel éveken át kényeztetett minket a zseniális, hátbarát, AGR-minősítésű üléseivel. Nos, a Frontera most megtöri ezt a hagyományt, ehhez ugyanis nem rendelhető ez az extra. Aggodalomra azonban semmi ok, a szériában járó IntelliSeat fantázianevű ülés is kényelmesebb az átlagnál, bár a kialakítás elég radikális az ülőlapot illetően. Itt ugyanis két részre osztották a szivacsot, középen van egy “árok”, amivel hosszú úton a farkcsont terhelését csökkenti az ülés.

Mivel nem utaztunk vele több ezer kilométert, így ennek hasznosságára nem derült fény, de a törődés tetten érhető. A kényelem másik mérőfoka a térkínálat, és ebben igen jól áll a Frontera. A magas építésmódnak köszönhetően a térérzet pazar, a hátsó lábtér óriási, és a fejtérre sem lehet panasz. Leszámítva az elektromost, létezik belőle hétüléses kivitel, ez 5+2 személyes megoldás, ahol a leghátsó sor gyerekméret. Fontos kompromisszum, hogy a hétszemélyes modellben a második sor lábtere valamivel kisebb, és az üléssor nem tologatható, így nem lehet játszani a láb- és a csomagtér mérete között.

A tesztautó öt üléssel egy átlagos családnak tökéletes megoldás, így a csomagtér is igazán nagy, 460 literes alapból, a támlákat ledöntve pedig középkategóriás kombik szintjét hozza 1600 literrel. Az anyagminőség tükrözi az árszintet, prémiumhangulat helyett inkább egyszerű, de könnyen tisztítható kemény felületekből áll össze beltér, a második sorba azért elfért volna egy külön szellőző, esetleg kartámasz pohártartóval. Ötletes megoldás viszont a háttámlán található sokzsebes tároló, a sok holmival, kedvenc játékkal utazó gyerekek értékelik igazán.

1,2 literes, 3 hengeres, turbófeltöltős benzinmotorból és a 6 sebességes dupla kuplungos sebességváltóba (e-DCT) integrált, 21 kW (28 LE) teljesítményű villanymotorból áll a hibrid hajtás Ez a motor adja most a Stellantis-család motorkínálatának alapjait, gyakorlatilag a teljes méretpalettán bevetik, az Opelnél a Corsától egészen a Grandlandig találkozhatunk vele. Ez nem véletlen: teljesítményben, gazdaságos működésben ez egy igazi svájci bicska.

Bár 48 voltos rendszerről van szó, ez már egy combosabb hibrid, ami nem csak besegít a haladásba. A villanymotor aktívan képes mozgásra bírni a Fronterát, és átveszi a belső égésű motor szerepét, főleg városi környezetben 1-2 kilométer erejéig, de gázelvételkor országúton is sokszor kapcsol ki a háromhengeres turbómotor.

A Fronterában 100-136 lóerős verzióban érhető el a motor 205-230 Nm csúcsnyomatékkal, a villanymotorral viszont kiviteltől függően 110-145 lóerő a rendszerteljesítmény. Fogyasztásuk a WLTP-szabvány szerint 5,5/5,2/5,3 liter, itt váratlan módon az erősebbnél szerepel a jobb fogyasztási adat. Teljesen elektromos kivitelt is kap a Frontera, ami akárcsak a benzines, egy józan, takarékos darab 113 lóerős villanymotorral. Sőt, ez a gyengébb: a százas sprintet egy kimért, ráérős 12,1 másodperc alatt tudja le, a végsebességét pedig 143 km/h-ban limitálták.

Ezek a számok egyértelműen jelzik, hogy az autó a városi és elővárosi közlekedésre született. A padlólemezben kétféle, 44 és 54 kWh-s akkumulátorcsomag is helyet kaphat, de a hazai árlistában egyelőre csak a kisebbik, 44 kWh-s szerepel. Ez a gyári adatok szerint 305 kilométeres hatótávot ígér, ami a napi ingázásra, bevásárlásra és a gyerekek logisztikájára bőségesen elegendő, akár heti egyszeri töltés mellett is.

Az alapmodell 7,4 kW-os AC-töltést kínál, de az a 100 ezer forintos felár a 11 kW-os fedélzeti töltőért szinte kötelező tétel mindenkinek, akinek van otthon háromfázisú csatlakozása, vagy többet tervez közterületen tölteni. Villámtöltőn viszont a Frontera tisztességesen teljesít: az egyenáramú gyorstöltés 100 kW-os maximuma a kategóriában teljesen rendben van, ezzel viszonylag hosszabb utakon is gyorsan pótolható az energia.

Vezetéskor hozza a kötelezőt

Klasszikus az indítás az Opel Fronterában, kulccsal kelthetjük életre a rendszert, nincs nyomógomb, ami elsőre furcsa, hiszen az indítókulcs elfordítása után nem halljuk a motort azonnal feléledni, csak aktiváljuk a hibrid rendszert. A váltókar helyén található apró menetválasztót D-be húzva és erőteljesen a gázra lépve azonban garantáltan hallható és érezhető a háromhengeres motor feléledése.

A Frontera a keskeny karosszériájának és a dobozszerű formájának köszönhetően a városban van igazán elemében. A magas üléspozíció és a nagy ablakok remek kilátást biztosítanak – nagyon kevés a holttér, amivel meg kell küzdeni. Ilyenkor segíthet a tolatókamera, bár nyújthatna többet a képfelbontás és szolgáltatások terén – nincs például többkamerás kép.

Egy forgalmas körforgalomból kilőve kissé tétovának tűnhet, de még így is elég fürge. Pedig papíron jó a 100-as gyorsulás, közel 9 másodperc, valószínűleg a hatsebességes váltó kissé lomha működése állhat a háttérben, mert ha nem kell visszaváltani, akkor rugalmasan határozottan gyorsít a Frontera. A döntést nem vehetjük kezünkbe, nincs manuális váltási opció, mindent az elektronika intéz, és vezetési üzemmódokat sem kínál a Frontera, így csak a jobb lábunkon múlik, mennyire sportos a haladás.

A könnyű kormányzás leveszi a terhet a vállunkról a szűk manővereknél, a futómű pedig elég jól megbirkózik a kátyúkkal. Egy-egy különösen rossz minőségű útfelületen hajlamos a pattogásra, de összességében szépen kisimítja az úthibákat. A tisztességes rugóútnak köszönhetően a fekvőrendőröket és a kátyúkat jól kezeli, de alapvetően kemény, nagyobb tempónál a kisebb úthibákon rázkódik a karosszéria, mint egy üres furgon, ami rakománnyal megpakolva lesz igazán kényelmes. Ha az autó alá nézünk, akkor érthető a viselkedés, a hátsó futómű Panhard-rúddal kitámasztott merev tengelyes konstrukció.

Bár a Frontera városban jeleskedik, ez nem jelenti azt, hogy ne bírná a hosszú autópályás utakat. Észrevehető a szélzaj, de stabilan fut, és a hibrid fogyasztása sem szökik magasra, a motorhang pedig egyenletes tempónál eltűnik a háttérben. Ezt az autót nem a szerpentinek szerelmesei fogják venni, ettől függetlenül kanyargós úton is egészen kiegyensúlyozottan viselkedik, oldaldőlése meglepően alacsony a magas építésű karosszériához képest. Ha túl tempósan esünk be egy kanyarba, biztonságos és kiszámítható alulkormányzottságot tapasztalunk, de észszerű sebességnél tökéletesen helytáll.

Bár deréktámasz nincs, kényelmesek az első ülések, és télen biztos jól jön majd a kormány-, illetve ülésfűtés. Kár, hogy a Fronterához opcióként sem lehet adaptív tempomatot rendelni; csak egy hagyományos rendszert kapott, ami nem tartja a távolságot az előttünk haladó autótól. Érdekes módon a Corsában elérhető ez az extra. Bár az elektromos kivitelt nem vezettem, ez azt sejteti, hogy a plusz akkumulátorcsomaggal 1344 kilogramm helyett 1514 kilogrammos villanyos kivitel határozta meg a futómű hangolásának fő irányát. Apró, észrevehető jellemző ez, ami mutatja, hogy az elektromos hajtás van már fókuszban.

Mit kapunk a pénzünkért?

A Frontera árazása a hibrid hajtáslánccal, 8 790 000 forinttól indul, ezért az összegért a 110 lóerős változatot vihetjük haza. Ha valaki erősebbre vágyik, a 145 lóerős kivitel 9 220 000 forintért szerezhető meg. Mindkét motor elérhető a gazdagabb GS felszereltségi szinten is, itt az árak 9 590 000, illetve 9 990 000 forintra emelkednek a jelenleg minden modellhez elérhető 200 ezer forintos gyári kedvezménnyel.

A villanyos fronton egyelőre egyszerűbb a képlet: a Frontera Electric csak a 113 lóerős motorral és a 44 kWh-s akkumulátorral kapható. Itt is két felszereltség közül választhatunk: az Edition modell 10 590 000 forintba, míg a jobban felszerelt GS 11 390 000 forintba kerül.

Ami a színeket illeti, a felár nélküli, alapáras fényezés a Kanyon-narancs. A sima fehér színért 100 ezer, a többi metálfényért pedig 180 ezer forintot kérnek el. Fontos tudnivaló, hogy a praktikus harmadik üléssor kizárólag a hibrid változatokba rendelhető (az elektromosban nem férne el), 330 ezer forintos felárért.

Sűrű mezőnybe érkezett a modell, ahol olyan nevek tolakodnak mint a Suzuki S-Cross, a Dacia Duster, vagy a testvér, a Citroën C3 Aircross.

Az árazásuk is hasonló, a Dacia Duster az erősebb, négyhengeres motorra épülő hibrid hajtással, 140 lóerővel 9,89 millió forintba kerül, a Citroën ugyanezzel a 145 lóerős hajtáslánccal 8,99 millió forint. Igaz ezekből nincs hétüléses kivitel, így aki nagyobb családdal keres 5+2 üléses autót ebben az ársávban, annak a Frontera lehet az első számú ajánlat.

Semmi sallang, csak célszerűség

Az új Opel Frontera nem akar többnek látszani, mint ami: egy praktikus, tágas és megfizethető családi autó. A vonzó árcédula mögött felsejlik a modern extrák hiánya, a klasszikus kulccsal történő indítástól kezdve gyengébb tolatókameráig. Ám a hibrid változatot vizsgálva egyértelmű, hogy a tervezők a józan észre és a mindennapi használhatóságra helyezték a hangsúlyt, amelyben kiválóan teljesít a modell.