Így kezdődött az Opel jövője

Így kezdődött az Opel jövője

hirdetés
opel grandland
Kilencven évvel ezelőtt mérföldkőhöz érkezett az Opel, és vele együtt a német autóipar.
Az Olympia megelőzte a korát, és kijelölte a márka fejlődésének irányát.
Ha egy szóval kellene jellemeznünk az 1934-ben bemutatott „Opel 1,3 Liter” szedánt (a gyártó az 1920-as évek végéig motorjuk teljesítménye, utána pedig annak lökettérfogata alapján nevezte el típusait), az alighanem a ’felesleges’ volna. Pedig a kor műszaki színvonalán álló, esztétikailag sem kifogásolható kompakt autó minden szempontból korrekt ajánlat volt, gyártásának legelső évében közel 20 ezer darabot adtak el belőle – ez a teljes német autóipac hetedét jelentette egyébként akkor.

Az Opel döntéshozói azonban már a bemutatásakor halálra, méghozzá érdektelenség általi halálra ítélték a típust: ekkor ugyanis már javában zajlott annak a modellnek a fejlesztése, amely 1935-ben Opel Olympia néven lépett színre, és egy csapásra elavulttá tette nem csupán az 1,3 Litert, de jóformán a német autógyártást egészét.
Az Olympia volt ugyanis a legelső német autó, amely alvázas konstrukció helyet önhordó karosszériát alkalmazott. Ez egyrészt könnyebbé tette a szerkezetet (százharmincöt kilogramm, avagy 14 százalék volt a megtakarítás az „1,3 Liter”-hez képest), másrészt változatlan hasmagasság mellett mélyebbre süllyesztette a tömegközéppontját, harmadrészt merevebb konstrukciót eredményezett – hogy az extra helykínálatról ne is szóljunk.
Az Olympia jobban vezethető, biztonságosabb, dinamikusabb és takarékosabb volt közvetlen elődjénél, miközben mindkét modellben ugyanaz a 24 lóerős motor dolgozott. A 95 km/óra végsebesség és a 9,5 literes átlagfogyasztás lenyűgözőnek számítottak akkoriban, a szaklapok tesztjei elismeréssel szóltak az autó manőverezhetőségéről és kanyarstabilitásáról.
Ilyen műszaki fölény mellett érthető lett volna, ha az Olympia drágább az „1,3 Liter”-nél, ám pont ellenkezőleg: jelentős árelőnnyel került forgalomba, köszönhetően a forradalmian új, gyorsabb és egyszerűbb gyártási eljárásnak. Ezt az Opel által szabadalmaztatott gyakorlatot az önhordó karosszéria tette lehetővé – az az önhordó karosszéria, amely egyébként előre programozott töréspontú elülső idomjának köszönhetően hatékonyan nyelte el az ütközés energiáját, a teherviselő elemként szolgáló acéltető pedig tovább merevítette a szerkezetet.
Miből is állt tehát az Opel világújdonsága? Miután az egyik gyártósoron összeszerelték a karosszériát, a másikon pedig a hajtásláncot, a két fődarab egy meghatározott ponton találkozott: a felülről érkező karosszériát gyakorlatilag ráeresztették a kész hajtásláncra, amit csak a helyére kellett csavarozni. Ennek a gyors, kíméletes és gyakorlatilag minden hibalehetőséget kiszűrő eljárásnak az Opel mérnökei adták a Hochzeit, azaz házasság nevet – a mai napig nem csak így készül a sorozatgyártású autók túlnyomó többsége, de a „házasság/házasítás” fogalma is meghonosodott, azt így emlegeti a szakma világszerte.
Ezzel még nem ért véget az Olympia dicsőségmenete. A modell többszörösen megszolgálta a helyét az iparág történelemkönyveiben. Elsőként szerelték az idomokba beleágyazott fényszórókkal, és első ízben kapott hagyományos nevet a korábban alkalmazott típuskódok helyett. Méghozzá nem is akármilyet: a bemutatásakor még csak tervekben szereplő, 1936-os berlini olimpiai játékok ihlették – a különbség, hogy míg az utókor a berlini olimpiát ellentmondásosan ítéli meg, az Opel Olympia a márka és a német autógyártás meghatározó fordulópontjának számít. Kétszeresen is, hiszen a világháborút követően az Opel Olympia gyártósora volt a legelső, amely ismét elkezdte a termelést. Még a leállást megelőzően nagyobb motort kapott, hosszabb lett, és kibővítette karosszériaválasztékát a típus; 1947 őszétől már ez a modernizált, 37 lóerős, 112 km/óra végsebességre képes variáns tért vissza, ám egyetlen karosszériával, kétajtós szedánként.
1950-ben és 1953-ban a bevált mechanikát vadonatúj karosszériával, nagyobb kerekekkel társították, a „ráncfelvarrott” Olympia hatalmas sikernek bizonyult. A gyártás ezzel együtt 1953-ban véget ért – a konstrukció közel húsz éven át szolgálta hűségesen az Opelt. Közvetlen utód nélkül szűnt meg az Olympia, ám a népszerű nevet továbbvitték, mintegy szerencsehozó amulettként. Először a felsőbb kategóriás Opel Rekord karrierjét segített beindítani (1953 és 1957 között), majd 1967-től az Opel Kadett B csúcskivitele viselte ezt a megkülönböztető nevet.
Érdekes eljátszani a gondolattal, ha most, közel hatvan évvel később megismételné ezt a csavart az Opel, és a Kadett B késői utódja, a mai Astra L is így különböztetné meg leggazdagabb felszereltségű változatát. A feltételek adottak, hiszen az Astra L bővelkedik felső kategóriás kényelmi funkciókban, a gerincbarát masszázsüléstől kezdve az Intelli-Lux LED-mátrix fényszórókon át az Intelli-Drive 2.0 fejlett vezetéstámogató, félautonóm technológiákig.
A név persze csak szimbolikus, a lényeg a szemlélet: az a forradalom, amelyet az Opel kilencven évvel ezelőtt útjára indított, a mai napig érezteti hatását a márka termékeiben és szolgáltatásaiban. Sőt, talán a puszta létezésében is, hiszen ki tudja, hogyan alakult volna a márka sorsa, ha a múlt század harmincas éveiben nem döntenek úgy, ideje átírni az autóipar történetét.