Az Opel haszonjárműveinek története nagyon hamar kezdődött. Az Opel Patent Motorwagenből már 1899-ben építettek borszállító furgont – ez volt a Koloss, azaz Kolosszus – , és bár az 1930-as évektől sikeres könnyű haszonjárművek (Opel Blitz) készültek önálló műszaki alapokra, a békekötést követő évtizedekben az Opel specialitásává vált, hogy népszerű személyautóiból alakít ki áruszállító változatokat – a General Motors égisze alatt egy másik márka, a Bedford fejlesztette és gyártotta a német vállalat nagyobb terhelehetőségű teherjárműveit. Fél évszázadon át készültek sikeres furgonok az Olympia, az Olympia Rekord majd a Rekord modellcsalád generációiból, majd 1986-tól megjelent a Combo, az Opel első olyan új kori könnyű haszonjárműve, amely saját néven, félig egyedi felépítménnyel lépett piacra – a Kadett padlólemezét hasznosító modell tehát 2026-ban ünnepli negyvenedik születésnapját, róla részletesen megemlékezünk a közeljövőben.
Bár 2000 tudományos szempontból ugyanolyan év volt, mint bármelyik másik, szimbolikus jelentősége tagadhatatlan. Ám az Opel Vivarót nem születési dátuma, hanem kivételes kvalitásai tették Európa egyik legkiválóbb haszonjárművévé.
Az 1990-es évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy érdemes és szükséges felfelé bővíteni az Opel könnyű haszonjárműveinek kínálatát. A vállalat egy iparági együttműködés keretében, az évtized végén mutatta be két újdonságát: a paletta tetejére szánt Opel Movanót, valamint a közepes méretű Opel Arenát. A modellciklusok sajátosságai miatt az előbbi vadonatúj, modern konstrukcióként született meg, az utóbbi viszont kimondottan kényszermegoldás volt, amelynek egyetlen szerepet szántak: kitölteni a lyukat addig, amíg elkészül a kor már ekkor gyorsan változó elvárásainak megfelelő, naprakész, funkcionálisan és esztétikailag egyaránt 21. századi modell.
Ez lett a Vivaro, amely 2000 őszén mutatkozott be a világnak, pontosan érzékeltetve, hogyan is képzeli el az Opel az áruszállítás, a munkavégzés jövőjét. Már a név sokatmondó volt: visszavezethető a latin vivere, azaz élni szóra, spanyolul pedig a vivero annyit tesz, bölcsőde, nevelde. Ma már tudjuk, jól döntött az Opel a Vivaróval: azóta harmadik generációjában jár a típus, amelyből testvérmodelljeivel együtt a mai napig több mint másfél millió darab készült, hatékonyan segítve az európai gazdaság szereplőit.
Az első generációs modell szokatlan formavilágával hívta fel magára a figyelmet. A megemelt fülketető megkönnyítette a be- és kiszállást, ami gyorsabb munkavégzést és kisebb sérülésveszélyt jelentett. A tágas fejtér pihentetőbb vezetést és jobb körkörös kilátást is eredményezett, ami a vezetés aktív biztonságát fokozta.
Akkoriban magától értetődő volt, hogy nagy teljesítményű dízelmotorokkal szerelték a Vivarót, az azonban innovatív megoldásnak számított, hogy a sebességváltó karját a padló helyett a műszerfalra, közvetlenül a vezető keze ügyébe telepítették – ez egyrészt helyet szabadított fel a padlón, megkönnyítve a mozgást és a háromszemélyes első üléspad kihasználását, másrészt ergonomikusabbá, pihentetőbbé tette a vezetést.
Ezen erények, valamint a műfajban akkor még szokatlan, személyautós vezethetőség együtt magabiztos győzelmet hoztak a modellnek a 2002-es Év Furgonja szavazáson. Nem ez volt egyébként az Opel első diadala a rangos szakmai megmérettetésen: 1999-ben a nagyobb Movano is elnyerte az év legjobb haszonjármű-újdonságának járó díjat.
Ezen erények, valamint a műfajban akkor még szokatlan, személyautós vezethetőség együtt magabiztos győzelmet hoztak a modellnek a 2002-es Év Furgonja szavazáson. Nem ez volt egyébként az Opel első diadala a rangos szakmai megmérettetésen: 1999-ben a nagyobb Movano is elnyerte az év legjobb haszonjármű-újdonságának járó díjat.
A Vivaro nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a haszonjárművek piacán is meghonosodjanak a korábban csak személyautókhoz kínált kényelmi és biztonsági felszerelések. Navigációs rendszer, telefonkihangosító, hárompontos biztonsági övek, légzsákok, minden keréknél blokkolásgátlós tárcsafék – az Opel felismerte a furgonok felelősségét a forgalom biztonságosabbá tételében, a vásárlók pedig nagyra értékelték ezt az erőfeszítést.
Persze a lényegről sem feledkeztek meg a tervezők: az ügyfelek kétféle tengelytáv, három különböző felépítmény, változatos kapacitások és terhelhetőségek közül választhattak, összesen több mint 20 különböző kombináció volt lehetséges. A 2014-ben bevezetett, második generációs Vivaro vadonatúj műszaki alapokra épült, ám a tervezők ügyeltek a stílus folytonosságára, és a lemezek kialakításával emléket állítottak az eredeti modell púpos fülketetejének. A hajtástechnológiák fejlődésével lépést tartva a Vivaro kisebb, de erősebb és takarékosabb motorokat kapott, biztonsági és kényelmi felszereltségét tovább erősítették.
A színfalak mögött azonban már ekkor megkezdődött az utódmodell fejlesztése, és 2019-ben megérkezett a jelenleg is ismert, harmadik generációs Vivaro, méghozzá a piac egyik legfontosabb innovációjával.
Az Opel ekkoriban kezdte el átfogóan villamosítani személyautó-portfólióját, így magától értetődő volt, hogy a Vivaro is részesüljön az elektromos hajtásláncok előnyeiből. A városi és városközi áruszállítás egyébként is az egyik legfontosabb piaca az elektrifikációnak: a forgalomban jó hatásfokkal üzemelnek, lakott területen zaj- és légszennyezés nélkül közlekednek az akkumulátoros elektromos furgonok, a rövid fuvarok között pedig lehetőség van rá-rátölteni az akkumulátorra – bár a Vivaro bőségesen méretezett energiatároló rendszerei mellett erre nem feltétlenül van szükség.
Az Opel ekkoriban kezdte el átfogóan villamosítani személyautó-portfólióját, így magától értetődő volt, hogy a Vivaro is részesüljön az elektromos hajtásláncok előnyeiből. A városi és városközi áruszállítás egyébként is az egyik legfontosabb piaca az elektrifikációnak: a forgalomban jó hatásfokkal üzemelnek, lakott területen zaj- és légszennyezés nélkül közlekednek az akkumulátoros elektromos furgonok, a rövid fuvarok között pedig lehetőség van rá-rátölteni az akkumulátorra – bár a Vivaro bőségesen méretezett energiatároló rendszerei mellett erre nem feltétlenül van szükség.
Az eredeti, 2020-as modell 50 vagy 75 kWh kapacitású akkumulátora 230, illetve 330 kilométeres vegyes üzemű hatótávolságot nyújtottŁ; a 2023-as modellfrissítés során a kapacitásértékek nem, de a nagyobbik akkumulátor belső szerkezete változott, így a hatótávolság 350 kilométerre nőtt.
Ennél is fontosabb, hogy a villanymotoros Vivaro – amely a dízelmotoros alapmodell 2019-es sikere után 2021-ben maga is elnyerte az Év Haszonjárműve címet, a modellsorozat történetében immár harmadszor! – „elektromos kihajtást” is kapott, azaz elektromos szerszámok, hordozható számítógépek, építőipari kisgépek működtetésére, vagy akár egy másik villanyautó töltésére alkalmas, nagy teljesítményű fedélzeti áramvételi lehetőség segíti a hatékony, rugalmas munkavégzést.
Mondani sem kell, hogy az Opel hű maradt a személyautós szolgáltatások biztosítására vonatkozó ígéretéhez, így a Vivaro másfél tucat fejlett vezetőtámogató funkcióval segíti a balesetmentes közlekedést, digitális online rendszerekkel teszi hatékonyabbá a munkavégzést. Az Opel Vivaro jövője nem kétséges.
A legutóbbi modellfrissítésnél a márka személyautóiról ismerős Opel Vizor orrkialakítás immár esztétikailag is a paletta szerves részévé tette a típust, amely műszaki szempontból szintén a márka legfejlettebb technológiáit alkalmazza. Hogy a következő huszonöt évet pontosan hogyan képzeli el az Opel, ma még nem tudni, az azonban biztosra vehető, hogy a Vivaro továbbra is mércének számít majd a könnyű haszonjárművek európai piacán.
