Opelek, amelyek a jövőt mutatják (vagy nem)

Rövid időn belül három ötletes koncepcióval rukkolt elő az Opel. Az autózás eltérő aspektusaira tesznek újszerű javaslatot, de félő, hogy nem mindegyikkel találkozunk majd sorozatgyártásban.

Az Opel Mokka egyike azon kevés autóknak a piacon, amelyek neve országtól, sőt, földrésztől függetlenül azonos és igen pozitív képzettársítást eredményez. Mokka, mint kávé, és mokka, mint mokkacukor: kicsi, erős és édes, egy kortynyi ébredés – ki az, aki ezek után ne energikusan és tettre készen ülne be az autójába? Mivel pedig 2015 óta október elsején ünnepeljük a kávé világnapját – amely az élénkítő ital népszerűsítése mellett a fenntartható és tisztességes gazdálkodás fontosságára is felhívja a figyelmet –, az Opel tervezői éltek a kínálkozó lehetőséggel, és elkészítették az Opel Mokka Coffee koncepcióautót.

Az alapot a Mokka Electric adja, amelynek nagy feszültségű akkumulátoráról könnyedén és huzamosan (ráadásul teljesen tisztán és nesztelenül) működtethető a csomagtartóban elegánsan elhelyezett két darab kávéfőző. Az egyik egy hagyományos nagynyomású eszpresszógép, a másik egy praktikus és gyors kapszulás masina – ezzel a párosítással pedig a kávézás teljes spektruma lefedhető. A dizájnerek a kötelező kiegészítőkről sem feledkeztek meg: tejhabosító, kávéőrlő, zacckiütő és hűtőszekrény is került a csinosan berendezett mobil kávéházba.

Annak idején az Opel Corsával indult útjára a márka sportos modelleinek almárkája, az ikonikus GSi. Ez mostanra GSE-vé módosult, hiszen injektor helyett ma már elektromosság szavatolja a dinamikát (legyen szó akár plug-in hibrid, akár tisztán elektromos modellekről), amikor azonban be kellett mutatni, hogy milyen távlatok rejtőznek a három betűben, az Opel a gyökerekhez nyúlt vissza, és megépítette minden idők legextrémebb Corsáját.

800 lóerős (588 kW) csúcsteljesítmény, 800 Nm maximális forgatónyomaték, 2,0 másodperces gyorsulás nulláról százra, 320 km/óra végsebesség – vajon ki lehet egyáltalán autózni ennyi erőt? Ott, ahová az Opel Corsa GSE Vision Gran Turismo készült, feltétlenül. Az autó ugyanis a világ egyik legismertebb autós videójátékához, a Gran Turismo-sorozat aktuális kiadásához készült.

Bennfentes információ: a Gran Turismo-széria atyját, Jamaucsi Kazunorit személyes és bensőséges szálak fűzik az Opelhez, mivel mentora, Kodama Hideo szan, akitől az autótervezés művészetét tanulta, egykor az Opel vezető formatervezője volt.

A Darmstadti Műszaki Egyetem és az Opel közös fejlesztése az autonóm járművek világának egy fontos kérdésére keres választ. A hagyományos autókban a sofőr az, aki folyamatosan figyeli a forgalmat, észleli a gyalogosokat, és kommunikál velük: a szemükbe néz, int, vagy akár szól is hozzájuk.

Ez biztonságosabbá és gördülékenyebbé teszi a közlekedést, hiszen a gyalogos abban a tudatban kelhet át az úttesten, hogy az autó vezetője észlelte őt, és vigyáz rá.

A 3. szintű önvezetés esetén viszont a sofőr elengedheti a kormányt, és mással foglalkozhat menet közben, azaz nincs, aki tájékoztatná a gyalogosokat arról, hogy mire számíthatnak. Az Opel és a TU Darmstadt szakemberei szerint viszont van: maga az autó, méghozzá fényjelzésekkel.

A mérnökök egy kijelzőt építettek be egy Opel Grandland orrába, a világító villámembléma helyére. Meghatározták a lehetséges forgalmi szituációkat, kamerákat építettek be a gyalogosok, illetve a kézmozdulatok észlelésére, majd kidolgozták a jelrendszert.

Az önvezető üzemmódot az autóiparban egyetemesen encián (kék) színű világítás jelzi. Amennyiben gyalogos lép az autó elé, az encián magentára (bíbor) vált, a kijelzőn pedig a logó helyén megjelenik egy figyelmeztető piktogram. Az autó ezzel párhuzamosan fékezni kezd, és amennyiben a helyzet biztonságos, a fények kizöldülnek, a rajz pedig sétáló emberalakká alakul.

A 3. szintű önvezető autók általános elterjedésére még jó ideig várnunk kell, az azonban megnyugtató, hogy az Opel már most elkezdett foglalkozni az autonóm mobilitásnak nem csupán a technológiai, hanem a társadalmi vonzataival is.