Az Opel, amely bizonyította, hogy az ész a fontos, nem a méret

Az Opel, amely bizonyította, hogy az ész a fontos, nem a méret

hirdetés
haszongepjarmu ajanlatok
Ötven évvel ezelőtt mutatkozott be az OSV 40, amely az Opel ütközésbiztonsági és utasvédelmi kompetenciájának abszolút csúcsát képviselte, és ezzel korának egyik legbiztonságosabb személyautója volt.
A fejlett vezetőtámogató rendszerek, a radarok és kamerák, az elektronikus vezérlés, a felhőből nyert valós idejű információk korát éljük. Hajlamosak vagyunk hát azt gondolni, hogy eleink jóval kevesebbet tettek az autóvezetők, az utasok biztonságáért. Ez azonban távolról sem igaz: az autómérnökök már évtizedekkel ezelőtt a legfontosabb feladatok között kezelték a balesetek, sérülések elkerülését.

Kiváló példa erre az Opel Safety Vehicle 40 (OSV 40), a német autógyártó biztonsági prototípusa, amely egy fontos dologban különbözött a hozzá hasonlóan előremutatónak szánt versenytársaktól. Az OSV 40 ugyanis futurisztikus álmok helyett hihető, a kor technikai színvonalán is megvalósítható megoldásokat vezetett fel, ezzel kiérdemelve a das realistische Sicherheitsauto becenevet.
Az Opelnek persze volt hová visszanyúlnia, hiszen komoly hagyományokkal rendelkezett a modern utasvédelmi megoldások alkalmazásában. A biztonsági övet például már 1973-ban alapfelszereléssé tették minden típusukban, három évvel azelőtt, hogy az kötelezővé vált volna Európában. Az 1974-ben színre lépett OSV 40 azonban olyan lépéseket tett, amelyeknek köszönhetően hosszú évekkel előzte meg nem csak vetélytársait, de a jogalkotókat is.
A típusnévben szereplő 40 ugyanis arra a sebességre (40 mérföld/óra, azaz 65 km/óra) utalt, amelynél az autó utasai garantáltan túléltek egy ütközést. Ez ma már nem tűnik nagy kihívásnak, de ne feledjük, hogy az Euro NCAP rendkívül szigorú ütköztetési vizsgálatai pontosan ekkora sebesség mellett zajlanak ma – az Opel mérnökei tehát komoly látnoki képességről tanúbizonyságot téve már akkor az évtizedekkel későbbi norma szerint mérték autójuk adottságait.
A kísérleti autó alapjait az egy évvel korábban bevezetett Opel Kadett C adta. Ez kiváló bázist adott a fejlesztéshez, hiszen a Kedtt eleve kora egyik legbiztonságosabb kisautója volt: karosszériája elöl és hátul gyűrődőzónákban végződött, a kormányoszlop összecsukló, energiaelnyelő szerkezetű volt, az utasokat pedig biztonsági cella vette körbe. Ezzel együtt sem volt magától értetődő választás az apró szedán, hiszen a korabeli közvélekedés szerint a nagy, nehéz autók lehettek csak igazán biztonságosak, a kisebbek minden igyekezetük ellenére sem tudták hatékonyan megvédeni utasaikat az ütközések következményeitől.
Az OSV 40 projekt tehát nemcsak műszaki kihívás volt, hanem a társadalom és az autóipar gondolkodásmódját is meg kívánta változtatni. Az Opel mérnökei az autó minden elemét megvizsgálták, és ahol csak lehetett, új ötletekkel álltak elő. A krómozott lökhárítókat például poliuretán habbal töltött elemekre cserélték.

Szerencsére a munkába a formatervezőket is bevonták, ezért a szükségszerűen vaskos lökhárítók viszonylag elegáns, tetszetős kontúrokat kaphattak: a Kadett C vonalait nem torzította el ez a fontos biztonsági elem. Az orr oldalsó szegmenseiben szintén habtöltetű idomok segítettek az apró koccanások energiájának elnyelésében, miközben csak minimálisan deformálódtak – ezzel megszületett azoknak a modern lökhárítóknak az előfutára, amelyek alakváltozás nélkül vészelik át a kis sebességű ütközéseket.

A küszöbök és az ajtók üregei szintén poliuretánhab-töltetet kaptak, így védve az utasokat az oldalirányú ütközések hatásaitól. A laminált szélvédőt közvetlenül a karosszériához ragasztották, így az üvegtábla is hozzájárult a karosszéria merevítéséhez.

A hosszanti tetőkereteket megerősítették, az elülső üléstámlákat teljesen innovatív módon a tetőhöz rögzítették. Az elülső utasok közé, vállmagasságban extra támasztékot szereltek, ami megakadályozta, hogy oldalirányú ütközés esetén egymásnak csapódjanak.

Mindkét üléssoron speciális, a hátratekintést nem akadályozó fejtámaszokat vetettek be: az elülsőket mintha egy gerincoszlopról és a csigolyákból kinövő bordákról mintázták volna, míg hátul lamellás rendszert alkalmaztak, amelynek szalagjai ütközéskor irányba fordultak, hogy megtámasszák a fejet, viszont alaphelyzetben teljesen szabad kilátást engedtek hátra.
A belső tér minden további olyan felülete, amellyel az utasok egy balesetben érintkezhetnek, 20 mm-es szivacsbevonatot kapott. A kormányoszlopba a szokásoson felül még egy extra összecsukló elemet építettek be. A hátsó hárompontos biztonsági övek és az első automatikus övfeszítők 1974-ben végtelenül futurisztikusnak számítottak.
Az OSV 40 világítási rendszere sem volt mindennapi. A hátsó szélvédő mögött néhány kiegészítő féklámpa jelezte a vészfékezés tényét, illetve szolgált elakadásjelzőként – ez napjaink harmadik féklámpájának volt az előfutára. A fényszórók mechanikus állítással tudták megakadályozni a szemből érkezők elvakítását, ezzel évtizedekkel megelőzve az adaptív távolsági világítás korát. Végezetül a külső tükör két részből állt, mint a teherjárműveknél, és gyakorlatilag teljesen megszüntette a holtteret.
A számos fejlesztés eredménye lenyűgöző volt: miután az autót 65 km/órával frontálisan ütköztették egy tömör testtel, mint a négy ajtó nyitható maradt. Az orr 50 centiméterrel zsugorodott össze, és közben minden energiát elnyelt.

A további tesztek még szigorúbbak voltak: frontális ütközés oszlopnak, 50 km/órával, ráfutásos, illetve oldalirányú ütközés 48 km/óránál, valamint borulás ugyanekkora sebességnél – az OSV 40 tökéletesen beváltott minden előzetesen hozzája fűzött reményt. Tette mindezt úgy, hogy a fejlesztések dacára megőrizte az alapmodell agilitását: a kísérleti jármű csupán 960 kilogrammot nyomott.
Az OSV 40-ben próbára tett megoldások egy része az elkövetkező évtizedekben a sorozatgyártásban is megjelent – néhány korábban, mások később –, de olyan is akadt, amellyel azóta sem találkozhattunk. Egy valami azonban biztos: a kísérleti modell fejlesztését motiváló szemlélet és hozzáállás a mai napig élénken él az Opelnél.
Elég, ha a Kadett C késői utódjára, az Astrára gondolunk, amely Intelli-Lux mátrix-LED-es fényszóróival teljes vakításmentességet, panoráma-kamerarendszerével akadálytalan körkörös kilátást biztosít. Elektronikus rendszerek akadályozzák meg, hogy a sávunkat elhagyva balesetet szenvedjünk, hogy túl gyorsan menjünk, vagy hogy parkolás közben kárt okozzunk másoknak vagy magunknak.