Amikor a jövőbe látott az Opel

Amikor a jövőbe látott az Opel

hirdetés
Két Opel-koncepció is évfordulóját ünnepli: az egyik gyors és káprázatos karriert futott be, míg a másik hatása évtizedes késleltetéssel, napjainkban érvényesül. Összeköti őket a sportosság és a korukat megelőző esztétikum.
Vannak autómárkák, amelyek minden típusukat önálló személyiségként kezelik, egyedi arculattal és arányokkal ruházzák fel azokat. Mások épp ellenkezőleg: mérőszalag vagy más viszonyítási alap híján, pusztán a formajegyek alapján bajosan mondhatnánk meg, hogy épp egy kompakt modelljük vagy egy felső kategóriás zászlóshajó áll-e előttünk. Mindkét irány mellett szólnak érvek, ám ahogy az élet legtöbb területén, a szélsőségek itt is kompromisszumokkal járnak. Ezért is választott egy köztes megoldást az Opel: egyértelmű formai filozófia mentén, határozott stíluselemek alkalmazásával tervezi meg típusait, amelyeket azonban eltérő karakterrel ruház fel. Így nem fordulhat elő, hogy összekeverünk egy Mokkát egy Corsával, egy Fronterát egy Astrával, mégis mindegyik gondolkodás nélkül Opelként azonosítható.
Ezek az összekötő, meghatározó stílusjegyek – mindenekelőtt a villamosított autók korába átvezető Vizor orrpanel és az autóknak feszes kiállást biztosító Compass – egyetlen közös genetikai ősre, a 2023-as Opel Experimental tanulmányautóra vezethetők vissza. A látványos terepkupé-koncepció sem a semmiből született azonban meg: két meghatározó, erős gyökérrel kötődött a márka múltjához – ezek egyike idén ünnepli ötvenedik születésnapját, míg a másik ennél is korábban, hatvan évvel ezelőtt nyűgözte le Európát.

Opel Experimental GT

Frankfurt, 1965. Az évente megrendezett, európai rangú autószalon közönsége sok mindent látott már, az Opel standja előtt mégis tátva maradtak a szájak. Az ok az Experimental GT tanulmány volt: egy olyan formai kísérlet, amelyhez hasonló korábban nem készült még az öreg kontinensen. Érhető, hiszen a projektet az a Clare MacKichan vezette, aki számos Corvette-generációt is jegyzett, és akit kifejezetten azért küldtek az Opelhez, hogy fiatalosabbá, dinamikusabbá tegye a megbízható, észszerű autóiról ismert márka arculatát.
Az Experimental GT (magyar fordításban kísérleti túrakupé) két célt szolgált. Egyrészt a márka formatervezési kompetenciáját volt hivatott szemléltetni. Az elöl és hátul érzékien domborodó, középtájon sikkeresen összecsippentett karosszéria hunyorítva egy kólásüvegre emlékeztetett; ezt a formai irányt a mai napig így emlegetik az autóipari dizájnerek. Ez a karosszéria azonban nemcsak tetszetős volt, de kivételesen áramvonalas is, ezért alkalmasnak tűnt arra, hogy potenciális sportautók műszaki elemeit – futómű- és motorkoncepciókat – teszteljenek rajta.
Erre utalt az elnevezés is: nagy sebességű tesztpályákra, szélcsatornákba szánták, mérnöki kísérletek támogatására tervezték. A nagyközönség azonban hallani sem akart arról, hogy egy ilyen szépséges forma laboratóriumokban vesszen el: Európa kikövetelte magának a sorozatgyártást, és három évvel később az Experimental GT meg is valósult Opel GT néven.

A legszebb a történetben, hogy a tervezők az eredeti koncepció zseniális újításai mellett annak életszerűtlen részleteit is megőrizték. Az első tengely mögé tolt motor ideális tömegelosztást és pontos vezethetőséget biztosított, a karosszéria kellő merevsége (és makulátlan szépsége) érdekében pedig lespórolták a csomagtérfedelet a kocsiról: a hátsó szélvédő alatt kialakított üreget, amelyet javarészt kitöltött a pótkerék és az emelő, csak az utastér felől lehetett megközelíteni.

Opel Genève

Tíz évvel azután, hogy az Experimental GT elrabolta az európai autórajongók szívét, az Opel újabb érzelmi próbatétel elé állította a kontinens lakosságát. A helyszín ezúttal a Genfi Autószalon volt, ami részben megmagyarázza a tanulmányautó elnevezését. Persze eredetileg beszédesebb típusnevet szántak a különösen áramvonalas kupénak: a GT/W a Gran Turismo Wankel rövidítése lett volna, és egy fontos új technológia, a bolygódugattyús motor bevezetését ünnepelte volna az Opelnél.
Az Opel akkori anyavállalata, az észak-amerikai General Motors azonban ódzkodott a forradalmi technológiától – ma már nyugodtan bevallhatjuk, hogy nem alaptalanul –, és az utolsó pillanatban, az olajválságra hivatkozva törölték a teljes kutatási és fejlesztési projektet. Így maradt hajtáslánc és értelmezhető típusjelzés nélkül a szépséges tanulmányautó.
Az utóbbit a világpremier helyszínére utaló, amúgy kifejezetten jól csengő névvel helyettesítették, az előbbire azonban nem volt orvosság: a különösen kecses vonalakkal megáldott karosszériát kifejezetten a kis helyigényű, jól elhelyezhető Wankel-motor köré tervezték, egy hagyományos, dugattyús motornak egész egyszerűen nem jutott hely a látványosan lapos orrban.
Tíz évvel idősebb példaképével ellentétben az Opel Généve megmaradt formatanulmánynak – az eredetileg aranyszínűre festett karosszéria 1977-ben narancssárga festést kapott, és a mai napig így látható az Opel márka történetét bemutató gyűjteményben. Habár gyártásba nem kerül, elég odaállítani a cikkünk bevezetőjében említett Opel Experimental terepkupé mellé, hogy lássuk: az Opel formatervezői a hetvenes években olyan, örök érvényű vonalakat vetettek papírra, majd formáltak meg üvegszálas idomokból, amelyekből még ma, fél évszázaddal később is tudnak ihletet meríteni utódaik.