Ha azt mondjuk, Hyundai N, ma már valószínűleg minden autórajongó tudja, mit takar: ez a koreai autógyártó folyamatosan fejlődő sportprogramjának a neve, amely 2012-es kezdetei óta mára a világ élvonalába zárkózott fe a túraautó- és ralisportban elért sikereknek, és az ezekben szerzett tapasztalatok nyomán megvalósított, egyedülálló közúti sportmodelljeinek köszönhetően. De vajon hányan tudják azonosítani, hogy mit képvisel az N betű? Nos, egyrészt egy versenypálya sikánját rajzolja ki, másrészt a Nürburgringet – mint validációs pályát – jelenti, harmadrészt Namjangot, a Hyundai-csoport hipermodern kutatás-fejlesztési központját idézi, ahol naponta 20 ezren dolgoznak. 34 tesztpálya, 71 különböző útfelület, Ázsia legnagyobb szélcsatornája, fejlett laboratóriumok, és persze a Nürburgring legnevesebb kanyarjait és sikánjait lemodellező versenypálya biztosít itt hiánytalan hátteret minden fejlesztési programhoz.
Hogy felgyorsítsa a modellfejlesztés folyamatát, a Hyundai létrehozta legendás tesztpályájának virtuális mását, ahol órák alatt végezhetnek el több hónapnyi munkát.
Itt minden lehetőség adott tehát ahhoz, hogy a Hyundai a világ legkiválóbb adottságú járműveit hozza létre. Egy valamit azonban a Namjang sem tud adni a mérnököknek és tesztpilótáknak: időt. Mert hiszen az alapos munkához időre van szükség, egy-egy teljes körű fejlesztési és validálási program akár hónapokat is igénybe vehet, különösen, mivel az ügyfelek manapság jóval többet várnak el autójuktól, mint akár csak egy-két évtizede – szórakoztató, vezetőtámogató, biztonsági, kommunikációs és kényelmi technológiák tömkelegét kell tökélyre fejleszteni, majd harmonizálni egymással. Ráadásul az egyre gazdagabb és fejlettebb technológiai tartalom miatt ma már jóval gyorsabban kell mindezt elvégezni, máskülönben a típus már bevezetése pillanatában elavultnak számít majd. A Hyundai már 2014 körül elkezdte a virtuális világban keresni a megoldást. A kezdeti fejlesztéseket a Covid-pandémia kényszerű elszigeteltsége felgyorsította, valódi áttörést azonban a számítástechnikai, modellezési eszközök, illetve az adatátviteli lehetőségek kibővítése hozta el. Így aztán tizenkét év elteltével megszületett az a virtuális szimulátor, amely jóval többet tud, mint amit a neve alapján gondolnánk.
Ha csak a hardvert tekintjük, a kutatási és fejlesztési célú szimulátor 270 fokos, ívelt kijelzőből áll, amely teljesen élethű vezetési élményt képes biztosítani a tesztpilóták számára. Kilenc darab 4K felbontású projektor 240 Hz-es frissítési rátával biztosít tökéletesen élethű, rángatástól mentes mozgóképet. A platform hat dimenzióban (előre, hátra, oldalra lineárisan, valamint három tengely mentén elfordulva) képes mozogni, tökéletesen lemodellezve egy dinamikusan haladó jármű minden mozdulatát. Ami a namjangi szimulációs környezetet megkülönbözteti a világszerte alkalmazott, hozzá hasonló digitális fejlesztőeszközöktől, az egyrészt a felhasznált adatok puszta mennyisége, másrészt az a világelső technológia, amellyel ezt gördülékenyen a pilóták rendelkezésére bocsátják. Ahhoz, hogy tökéletesen pontos legyen a szimuláció, a mérnökök milliméterenként (!) szkennelték be a namjangi tesztpályákat, beleértve az aszfalt felületi érdességét, egyenetlenségét és egyéb jellemzőit is. Ez teszi lehetővé, hogy például gondosan meghatározott, alacsony frekvenciás rezgéseket generáljanak a szimuláció során: ezeket a pilóta nem érzékeli, azonban a futómű, az abroncsok és az egyéb főrendszerek vizsgálatához elengedhetetlenek.
Maga a szimulációs cockpit egyébként pehelykönnyű szénszálas kompozit héjra épül, így fizikai tömege nem befolyásolja a mérések pontosságát. De vajon hogyan tudja a Hyundai szimulátora kezelni azt az irdatlan adatmennyiséget, amely egy több kilométeres versenypálya nagysebességű lemodellezéséhez szükséges? Nos, sehogyan: nem állnak rendelkezésre ilyen nagy teljesítményű számítógépek. Ehelyett a Hyundai a modern szórakoztatóiparhoz nyúlt, és világelsőként bevonta a modellezésbe a streamingtechnológiát: épp csak a valós időben érkező adatfolyam nem zenei vagy optikai tartalmat, hanem az útminőségre, a nyomvonalra és egyéb környezeti paraméterekre vonatkozó információt tartalmaz – nem a teljes tesztpályára, hanem csupán a szimulált prototípus pillanatnyi, közvetlen környezetére vonatkozóan.
Ez a Terrain szervertechnológia abszolút egyedülálló a világon, de a gyors és pontos modellezés mellett van egy másik hatalmas előnye is: a rugalmas variálhatóság. Percek alatt új tesztpályát építhetnek a semmiből (pontosabban a meglévő információkból), szabadon variálhatják az időjárási viszonyokat, az aszfalt minőségét. Ráadásul nemcsak a tesztpálya jellemzői módosíthatók ilyen szabadon, hanem a tesztelt virtuális jármű is. Futóműbeállítások, abroncsnyomás vagy -mintázat, rugó-előfeszítés, lengéscsillapító-hangolás, hideg aszfalt, nyári körülmények – minden szabadon rendelkezésre áll. Ahelyett, hogy a prototípussal beállnának a bokszutcába, és átszerelnék a komponenseket, villámgyorsan, pontosan és megismételhetően modellezhető bármilyen körülmény.
Egy ilyen létesítmény megalkotása önmagában is hatalmas feladat: miután minden adat rendelkezésre állt, tíz hónapot vett igénybe a fejlesztés és a megvalósítás. A szimulátor a közúti sportautók fejlesztése mellett a Hyundai-csoport motorsportprogramjaiban is új korszakot nyitott a validálás terén. Mondani sem kell persze, hogy a technológia nem helyettesíti a fizikai prototípusok építését és tesztelését: a fejlesztés utolsó szakaszaiban továbbra is nélkülözhetetlen a tényleges, kézzel fogható autó vezetése, az odáig vezető utat azonban jelentősen lerövidíti a fejlesztés. Ami pedig a jövőt illeti, a Hyundai máris ambiciózus terveket szövöget arra nézve, hogyan tudja a mesterséges intelligenciát bevonni a fejlesztési és validálási folyamatba, illetve az önvezető járművek érzékelő és vezérlő rendszereit úgy integrálni a szimulátorral, hogy a ma elképzelhetőnél pontosabb, alaposabb és hatékonyabb módon tökéletesíthessék az autonóm mobilitási rendszereket. Sőt, talán ennél is izgalmasabb az a projekt, amelyben a Hyundai gyártóüzemeinek fejlett robotjainak programozását és vezérlését igyekeznek tökéletesíteni a szimulációs környezetben: ez a fejlesztés korábban elképzelhetetlen gyártási minőséget tenne lehetővé, a termelés időtartamának lerövidítése és a költségek csökkentése mellett.
