A varieték kedvelt száma a gyors átöltözés, ahol az előadók képtelen gyorsasággal, néhány pillanat alatt váltanak ruhát. Léptékét tekintve hasonló bravúrral nyűgözte le a világot a Dacia, amikor huszonnégy óra alatt mindhárom gyárában átállította az összes gyártósort a márka új arculatára.
A modern fogyasztói társadalomban legalább olyan fontos az imázs, mint maga a termék – egyes márkáknál még fontosabb is. A Dacia ezzel szemben mindig is azt vallotta, hogy a tartalom előrébb való a külsőségeknél, és ennek köszönhetően vált mostanra a megfizethető minőség, az optimális ár/érték arány iskolapéldájává. Ebben persze rengeteg munka volt, hiszen nemcsak az autóipar fejlődik folyamatosan, hanem a fogyasztók elvárásai is, így mindig magasabbra kell helyezni azt a bizonyos lécet. Így jelentek meg a Dacia új generációs termékeiben azok a modern kényelmi és biztonsági szolgáltatások, amelyek nélkül ma már nehezen elképzelhető egy autó – és amelyekkel együtt is meg tudta őrizni árelőnyét a márka.
A folytonos fejlődés jellemzője, hogy miközben benne vagyunk, fel sem tűnnek a változások, ám ha kívülről, utólag szemléljük a folyamatot, nagyon is látványos a különbség. Ezért döntött úgy a Dacia 2022-ben, hogy részben az elmúlt években elért hatalmas eredményeket elismerve, részben az elkövetkező időkre tervezett, további előrelépést megelőlegezve teljes mértékben átalakítja arculatát. Ennek részleteiről, eredményeiről és fogadtatásáról sokszor olvashattunk már: egy olyan, hosszú folyamatról van szó, amely kitartó és szerteágazó erőfeszítést igényel minden résztvevőtől.
Vannak azonban ennek a folyamatnak olyan mozzanatai, amelyeket nem lehet elhúzni: ilyen például a gyártás, ahol az átállásnak egyik pillanatról a másikra kell megtörténnie. A fokozatos lépésváltás itt elképzelhetetlen, ellenben ahhoz, hogy egy csapásra átálljon a gyártás az új arculatra, ezernyi tényezőnek kellett óramű pontossággal működnie. Csak hogy néhány egyszerű példát említsünk: nem készülhetett olyan autó, amelynek orrára már az új logó került, ám kormányát még a régi díszítette; amatőr hiba lett volna, ha a használati útmutatóban szereplő illusztráció más képet mutat, mint amivel az ügyfél saját autójában fog találkozni; elfogadhatatlan, ha a könnyűfém keréktárcsákon már az új embléma virít, de az acélfelnikre illesztett dísztárcsák még egy korábbi szállítmányból származnak.
Mivel az autóiparban ritka az ilyen mértékű arculatváltás, a Dacia mások tapasztalataira sem igen támaszkodhatott, amikor megszervezték a lehetetlent: a márka európai (Pitești) és észak-afrikai (Tanger, Casablanca) üzemeiben egy időben, 24 óra leforgása alatt kellett átlépni a múltból a jövőbe. Segítségére volt azonban a vállalatnak saját szervezeti agilitása, valamint azok a minőségbiztosítási rendszerek, amelyek a tévedésnek még a lehetőségét is kizárták. Egy teljes éven át készítette elő ezt a 24 órás átállást a Dacia, és ennek során tökéletesen össze kellett hangolniuk a logisztikai, ipari, képzési, valamint értékesítési folyamatokat.
A váltásra egy hétfői napot, 2022. október 24-ét jelölték ki. Az informatikai nyilvántartó rendszerben erre a napra már az új alkatrészeket kellett előjegyezni, ugyanakkor gondoskodni kellett arról is, hogy a régi komponensek véletlenül se kerülhessenek a gyártószalag mellé. Nem pár tucat alkatrészről beszélünk: négy típus (Duster, Sandero, Logan és Jogger) 190 komponensét érintette az átállás, ahhoz pedig, hogy minden zökkenőmentesen menjen végbe, nem kevesebb mint ötvenhét beszállítóval kellett egyeztetni. Ez optimális piaci körülmények között is gigászi feladatot jelent, ám ne feledjük, hogy az autóipar jó ideje alkatrész- és nyersanyaghiánnyal küzd, ami külön megnehezítette a mennyiségi és minőségi elvárások teljesítését.
A Dacia gyártósorairól 50 másodpercenként gördül le egy vadonatúj autó; ez a három említett autógyárban összesen 3100 járművet jelent naponta. Mindegyiknél 190 esetben kellett meggyőződni arról, hogy a megfelelő komponens kerül a helyére – ez 589 ezer kritikus pontot jelent egyetlen nap leforgása alatt. De nem csak az alkatrészeket kellett lecserélni, hiszen az arculatváltás részeként többek között a színpaletta is megújult, márpedig a fényezőkamrák átállítása önmagában is egy soklépcsős folyamat, amelyben a legapróbb tévesztésnek sincs helye.
A logisztika és a gyártásszervezetés elengedhetetlen része volt az átállásnak, ám mit sem ért volna az előkészítés, ha a Dacia munkatársai nem készülnek fel alaposan a változásra. A három üzemben összesen húszezer dolgozót kellett átfogó képzésben részesíteni, gondoskodva arról, hogy mindannyian átlássák a folyamat egészét, és megértsék saját nélkülözhetetlen szerepüket abban, ahogy a Dacia újrateremti önmagát. A márka megújulása végső soron az emberek diadala: részben azoké, akik tervezik és gyártják az autókat, de ugyanennyire köszönhető az elégedett ügyfeleknek, a visszatérő és új vevőknek, hiszen ők azok, akik visszajelzéseikkel segítenek a helyes irányban tartani a Daciát.
