Kanyarvadász kisautó az Alpine-tól

Kanyarvadász kisautó az Alpine-tól

Pontosan hetven évvel ezelőtt, egy átépített Renault kisautóval indult útjára az Alpine márka. Ma megismételi magát a történelem: az A290 egy dicsőségesnek ígérkező új korszak első képviselőjeként tereli rá az Alpine-t a villamosítás útjára.
Németországtól Észak-Amerikáig, Svédországtól Angliáig számos sportautó-gyártó manufaktúra járta be ugyanazt az utat, ami a magasba vezette Jean Rédélé szerelemgyerekét. Az Alpine márka fennállása során soha nem volt teljesen független a Renault-tól, hol szorosabb, hol lazább szálak kötötték a rangos autógyártóhoz.

Ebből az együttélésből pedig mindketten profitáltak – nem véletlen, hogy némi kihagyással, de a mai napig stabilan, sőt, egyre szilárdabban építhet egymásra a két gyártó. A szimbolikusnál kézzel foghatóbb példája ennek az az együttműködés, amelynek eredményeként az Alpine szellemében (Esprit Alpine) fogant műszaki és esztétikai fejlesztések a közelmúltban felső kategóriás, exkluzív opcióként elkezdtek megjelenni a Renault új típusaiban.
Még látványosabban szemlélteti ezt a szimbiózist az Alpine A290 bemutatása, hiszen bár a különösen sportos ferdehátú formálisan a Renault 5 alapjaira épül, ma már máshogy zajlik az autóipari fejlesztés, mint hetven éve. A formai azonosságok nyilván tudatosak és fontosak, de nem meghatározók: a lényeg, hogy mindkét modell ugyanarra a vadonatúj AmpR Small padlólemezre épül.
Ez a platform pedig az érintett két márka – azaz a Renault és az Alpine – közös erőfeszítései, folyamatos párbeszéde, a kezdetektől kétpólusú fejlesztés eredményeként jött létre.
Így aztán amikor Jean Rédélé receptjét követve az Alpine mérnökei szilárdabb alapokat, nagyobb motort (és annak beépítéséhez egyedi segédvázat), hatékonyabb aerodinamikát, igényesebb futóművet, erősebb fékeket, kifejezetten ide fejlesztett Michelin abroncsokat, illetve összességében más hangolást alkalmaztak, az ezekben rejlő lehetőségeket nem határolták be egy már véglegesített konstrukció korlátai.

Ellenkezőleg: a nagyfeszültségű akkumulátor elhelyezésekor, az anyaghasználat meghatározásakor, a vázszerkezet méretezésekor, az áramlástani jellemzők kialakításakor és a többi fő komponens fejlesztése során már eleve felkészültek az extrém igénybevételre – és az örömteli vezethetőség követelményére.
Az akkumulátoros elektromos hajtásláncra fejlesztett padlólemez például lehetővé tette volna az arányaiban nagyobb tengelytáv alkalmazását, az Alpine A290 esetében azonban a helykínálatnál fontosabb volt a fordulékonyság, a közvetlen irányíthatóság. A 399 cm-es hosszúsághoz viszonyítva így is nagyvonalú a 253 cm-es tengelytáv, annak további növelése azonban már nem szolgálta volna a fejlesztők céljait. A nyomtávot ellenben még szélesebbre vették a tervezők: így egyrészt szélesebb abroncsokat szerelhettek fel, javítva a nyomatékátvitelt és a tapadást, másrészt javíthatták a modell kanyarstabilitását.
A hajtáslánc két teljesítményszinten elérhető: kiviteltől függően 130 vagy 160 kilowatt (180 vagy 220 LE) áll a vezető rendelkezésére, ha padlóig nyomja a gázpedált, vagy megböki a kormánykeréken elhelyezett, piros gombot – ez közvetlen utalás a motorsport számos ágában, így az F1-ben is alkalmazott „előzés” funkcióra. A nyomatéki csúcs 285, illetve 300 Nm. A szelídebb hangolású hajtáslánccal is 7,4 másodperc alatt gyorsul 100 km/órára a nem egészen másfél tonnás kisautó, míg az élesebb változatoknak egy másodperccel kevesebb is elég ugyanehhez.
A végsebesség 160, illetve 170 km/óra, de soha nem az egyenes vonalú száguldás volt az Alpine igazi világa.

Sportautónál különösen fontos a pontosan adagolható, jól érezhető fékhatás, ami külön kihívássá tette a hidraulikus és a regeneratív (elektromos) fékrendszer összehangolását. Az utóbbi teljesítménye négy fokozatban (0-3) szabályozható, ezek közül az egyiket kifejezetten úgy méretezték, hogy gázelvételkor a mértékadó Alpine A110-nél megszokott motorfékhatással megegyező lassítást produkáljon.

Apropó, gázelvétel: míg egy átlagos személyautó ilyenkor a biztonság érdekében alulkormányzottá válik, az A290 épp ellenkezőleg viselkedik, hamisítatlan sportautós vezetési élménnyel szórakoztatva pilótáját.
A közúti sportautóknál mindig is dilemmát okozott a kipufogórendszer hangolása; a felhasználók sokszor szabályozható szelep segítségével kapcsolhatnak a civilizált, mégis sportos, illetve a vérpezsdítően üvöltő hangzás között. Az elektromos Alpine A290 esetében ez annyiban volt egyszerűbb, hogy a hangzást eleve programozni kellett, hiszen a villanymotor csendben teszi a dolgát.
A pilóta itt is két fokozatban választhat a diszkréten dinamikus, illetve az ösztönös vezetést támogató, a teljesítménykifejtésről közvetlen és azonnali visszajelzést adó motorsportos hangzás között. És miközben a francia Devialet audiospecialistával közösen kidolgozott hifiberendezés tökéletes zenei élményt kínál a hétköznapokban, a fejlesztés során elsődleges szempont volt ezeknek a vezetést kísérő hangoknak a minél pontosabb, élethű, magával ragadó visszaadása.
A vezetési élmény nem volna persze teljes a megfelelő külső és belső környezet nélkül. Az A290 esetében kerülték a túlzásokat a tervezők.

Az utalások persze ott vannak – a nappali fények grafikája a rali hőskorának keresztben leragasztott fényszóróit idézi, ahogy a hátsó doblemezek domborításába is könnyű belelátni a középmotoros versenyautók légbeömlő-struktúráit.

A szükséges leszorítóerőről azonban inkább a fenéklemez speciális formálásával gondoskodtak, így óriási hátsó szárny helyett elegendő volt egy csinos kacsafarok a hátfalra. Az utastérben klasszikus sportos vonásokat társítottak futurisztikus elemekkel.
A fő műszerek a nyolcvanas évek kísérleti digitális megoldásai előtt tisztelegnek: a teljesítménykifejtést és a sebességet egy-egy térhatású, háromszögletű skálán jeleníti meg az autó, ami az analóg tárcsák ösztönösen leolvasható, informatív jellegét társítja a digitális kijelzők pontosságával. A beltéri környezet funkcionalitásában és hangulatában egyaránt a sportos vezetést támogatja, a színek és a grafikák az Alpine márka alapértékeit közvetítik.
Persze nem csak megjelenésében különleges az infotainment-rendszer. A szokásos „civil” információk mellett egy sor valós idejű menetadatot is megjeleníthetünk, illetve rögzíthetünk későbbi elemzés céljára. Ennél is innovatívabbak azok a gyakorlófeladatok (avagy „kihívások”), amelyekkel a felhasználó vezetési képességeit segít fejleszteni az autó, közúton és versenypályán egyaránt.
Cikkünkben épp csak megkarcoltuk az A290 tudásának és képességeinek a felszínét. Nem is tehettünk volna ennél többet egy olyan típus esetében, amely vadonatúj műfajt teremt az autóiparban. Az Alpine mérnökeinek és tervezőinek a legapróbb részleteket is újra kellett gondolniuk, így aztán mindenről hosszasan és érdemben lehetne és kellene is értekezni – de erre majd a személyes találkozás alkalmával kerítünk sort.