Analóg örömautók, prémium élménygépek

Analóg örömautók, prémium élménygépek

hirdetés
uj modell-alpine a 290
Hogyan tovább? Az Alpine A390 világpremierje után ez a legfontosabb kérdés, amely a gyártó formai filozófiájával kapcsolatban foglalkoztatja a rajongókat és a szakmát. Szokatlan, de szerethető irányt vehet a márka.
Amikor az Alpine 2017-ben bemutatta az A110-est, mindenki diplomatikusan kerülte a kérdést: egyautós márka marad-e a cég, vagy idővel bővítik a portfóliót? Senki nem akarta elrontani az örömöt, hogy egy ilyen nagy hagyományokkal rendelkező márka visszatért, és ott folytatja, ahol bő két évtizeddel korábban abbahagyta: a saját feltételei szerint, a maga útját járva, kizárólag a saját meggyőződését követve épít hiteles sportautót.

Aztán néhány éve felgyorsultak az események az Alpine körül: bár a háttérben már korábban is folytak fejlesztések, az Álomgarázs névre keresztelt, jövőbeli modellpaletta 2021-es meghirdetése a reflektorfénybe helyezte ezeket az elképzeléseket. Azóta menetrend szerint érkeztek meg az eredetileg beharangozott fejlesztések – az A290, majd az A390 –, a további tervekről azonban egyelőre kevés információt tett közzé a cég.
A világ azonban soha nem tapasztalt érdeklődést tanúsít az apró francia élménymárka iránt, a formatervezési igazgató, Antony Villain pedig igyekszik minden kérdésre legjobb tudása szerint válaszolni. Az általa elmondottakból egy konzervatív, ám annál fenntarthatóbb termékstratégia bontakozik ki – pont olyan, amilyet a villamosítás korában egy patinás sportmárkától elvárnánk.

Nem lefelé, felfelé

Az Alpine hagyományosan kompakt, könnyű autóival ért el sikereket a motorsportban éppúgy, mint a közutakon. Az eredeti A110 és a frissen bemutatott A290 ennek a filozófiának a szellemében készült, ahogy az A390 tervezésekor is kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy a márkánál előzmények nélküli méretű és praktikumú modell a lehető legkezesebb, könnyen kezelhető, mozgékony jármű legyen. De vajon elképzelhető-e egy még apróbb modell, vagy inkább a felsőbb méretosztályok felé fog terjeszkedni márka?
A válasz nem egyszerű. Az eredeti tervek szerint már két év múlva, 2027-ben egy nagyobb típussal lépett volna be Észak-Amerikába az Alpine. A jelenlegi vámkörnyezetben a tengerentúli terjeszkedés tervezhetetlenné vált, ezért ha fel nem is adja, átmenetileg mindenképpen takarékra teszi ez irányú reményeit a márka.
Ezen a ponton azonban veszélyes és kontraproduktív volna stratégiát váltani, ezért a kompakt A390 után továbbra is egy középkategóriás elektromos sportcrossover szerepel a tervekben, amelyet az évtized végére egy vagy két felső kategóriás modell követhet.

Rövid távon jövedelmező lehetne egy, az A290-nél kisebb sportautó, Antony Villain szerint azonban ez nem segítené elő a márka globális gyarapodását, ezért nem terveznek ilyen irányba terjeszkedni.

A frissen bemutatott A290 Rallye modellváltozat ugyanakkor arra enged következtetni, hogy nem kezelik mostohaként legkisebb típusukat, és vannak még vele terveik. Ha egy mondatban akarjuk összegezni: felfelé terjeszkedik, alul gyarapodik a márka.

Nem digitális, analóg

Évek óta egy nehezen feloldható dilemmában őrlődik az autóipar: az ügyfelek minél szélesebb körű digitalizációra vágynak, azt szeretnék, ha autójukat ugyanúgy kezelhetnék, mint egy mobiltelefont. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy legalább az alapvető funkciók esetében meg kell őrizni a hagyományos, fizikai kezelőszerveket, hogy az ügyfelek hatékonyan és biztonságosan tudják szabályozni a zenelejátszó és a klímaberendezés működését.
Különösen fontos ez egy olyan autónál, ahol nem az utazás, hanem maga a vezetés az elsődleges felhasználási cél: itt sem ideje, sem figyelme nincs arra a pilótának, hogy menükben kutasson, kijelzőket vizslasson. Az A290 és az A390 esetében meg volt kötve a tervezők keze, hiszen félig-meddig kész nyersanyagból dolgoztak.

Más történetnek ígérkezik az A110 utódja, amelynél az érintőképernyő mellett mechanikus kapcsolókat is találunk majd. Ez Villain szerint érzelmi szempontból is fontos: a sportautók vezetése rituálé, ahol fontos, hogy elfordítsuk, megnyomjuk, kattintsuk a kezelőszerveket, ne pedig egy szoftver végezze el mindezt helyettünk.

Nem hátra, előre

Mindazonáltal az utódmodell megalkotásakor a látszatát is kerülni fogják a nosztalgiának: nem egy retró sportkocsit terveznek, hanem olyan, előremutató típust, amelyre a márkát alapító Jean Rédélé is büszke volna. Ez pedig azt is jelenti, hogy nem tesznek engedményeket a technológiai paraméterek terén. Amikor az Alpine bemutatta az A110 E-ternite elektromos koncepciójárművet, az két fontos részletében tért el a villanyautók többségétől. Egyrészt az akkumulátorokat nem a padlóba süllyesztve helyezték el, másrészt az akkukból adódó tömegnövekedést sikerült innovatív anyaghasználattal minimális szinten tartani.
Amikor bemutatkozik az A110 elektromos utódja, ugyanerre lehet majd számítani: az autó alacsony lesz és könnyű – a tervek szerint teljes magassága nem haladja majd meg a jelenlegi kupéét, tömege pedig versenyképessé teszi a belső égésű motorral szerelt riválisokkal, hogy a konkurens villanyautókról ne is beszéljünk. Ez csak úgy lehetséges, hogy az új sportautó egy vadonatúj, kifejezetten erre a célra kifejlesztett platformot alkalmaz majd. Ezt korábban már jóváhagyták a cégcsoport döntéshozói, és bár az autóipar jelenleg a visszavonulóktól hangos, remélhetőleg kitart ezen elhatározása mellett az Alpine.

Nem autót, márkát

2025-ben megkerülhetetlen kérdés, hogy mihez kezd a mesterséges intelligenciával az Alpine tervezőrészlege. Antony Villain azonban erre a kihívásra is felkészült. A mesterséges intelligenciának megvan a helye a munkafolyamatban. Ha akarják, elvégzi például a hús-vér dizájnerek helyett a piszkos munkát – elkészíti azokat a terveket, amelyek nélkül nem lehetnek biztosak abban a tervezők, hogy minden lehetséges irányt feltérképeztek. Ahogy a szakember fogalmaz: megteremti a káoszt, amiben aztán tisztán láthatunk.
A legfontosabb azonban, hogy kellően felkészült és motivált emberekkel dolgozhasson. Az MI ugyanolyan, mint a rajztoll: egy eszköz, amelyet lehet rosszul, átlagosan és zseniálisan kezelni. Az Alpine kis csapattal dolgozik, ezért olyan emberekre van szükség, akik más területeken is otthonosan mozognak: zenélnek, filmeznek, autót bütykölnek – a lényeg, hogy legyen honnan friss ötleteket átvenni, más szempontokat alkalmazni. Ráadásul nem csak autókat kell létrehozniuk, hanem magát a márkát és annak az arculatát is ők teremtik meg, ezért fontos, hogy minél több társterületen otthonosan mozogjanak.
A puding próbája az evés, szokták mondani, és ez itt is érvényes. Az Antony Villain által említett irányelvek és értékek meggyőzőek és lelkesítőek, ám hogy valóban meghozzák-e a remélt eredményt, az majd akkor derül ki, amikor először ülhetnek bele az ügyfelek és az újságírók a tervezett új típusokba. Az esély mindenesetre megvan arra, hogy az Alpine átmentse saját magát és a vezetés örömét a villamosított mobilitás korszakába, és újabb generációk számára biztosítsa a felhőtlen élményautózás lehetőségét.