Gyárts ott, ahol eladsz – a Toyota korán magáévá tette ezt a filozófiát, és exportpiacain a lehető leghamarabb igyekezett a termelésben is megvetni a lábát. Ennek legalább három, egymással szorosan összefüggő oka van: a helyi gyártás és fejlesztés lehetővé teszi, hogy az adott piac igényeinek jobban megfelelő autók készüljenek, amelyeket aztán szívesebben vásárolnak meg. A gyártóüzemek munkahelyeket jelentenek, egyrészt közvetlenül, másrészt a térség beszállítói hálózatában, ami növeli a fizetőképes vásárlóerőt. Végezetül a legtöbb országban vámmentességet élveznek a helyi alapanyagokból, helyben készülő termékek (hiszen, mint fent említettük, aktívan hozzájárulnak a térség gazdasági fejlődéséhez), ezért azok kedvezőbb áron forgalmazhatók. Ezek az okok mind összefüggenek egymással, és végső soron olyan helyzetet teremtenek, ami mindenki számára kedvezőbb: több és jobb autót lehet eladni, kedvezőbb áron.
Ezeknek az összefüggéseknek a korai felismerése késztette a Toyotát arra, hogy alig nyolc évvel azt követően, hogy első járműveit hivatalosan behajózta Európába, portugál importőrével, a Salvador Caetano vállalattal közösen megalapítsa ovari üzemét. Az évek során a márka jóformán összes slágerterméke megfordult itt: gyártották itt a Corollát, a Coronát, a Starletet; készültek itt Land Cruiserek, Hiluxok, valamint Hiace és Dyna haszonjárművek.
Húsz éven át Portugália egyedül képviselte a Toyota gyártási rendszerét Európában. A kilencvenes években azonban új lendületet vett a márka: előbb Nagy-Britanniában, majd Törökországban hozott létre gyártóüzemet. Az áttörést gyakran kapcsolja a Yaris megjelenéséhez a közvélemény, nem is alaptalanul, hiszen az autó a Toyota frissen létrehozott európai formatervezési központjának alkotása. Burnaston azonban hat, Arifiye pedig négy évvel korábban kezdett el termelni, az alapításukra vonatkozó döntést pedig már 1998-ban meghozta a cég. A britek a Carinával, a törökök a Corollával indították pályafutásukat. A Starlet méltóbb utódját, a Yarist viszont nem itt, hanem egy vadonatúj üzemben: a franciaországi Valenciennes-ben gyártották. Az Európában és Japánban egyaránt az év autójának megválasztott Yaris felelősségteljes küldetést teljesített: nem kisebb feladatot bíztak rá, mint hogy a Toyota európai eladásait átsegítse a bűvös évi 800 ezres határon.
Innentől felgyorsultak az események az Óvilágban. A XXI. század hajnalán három európai gyárban készültek a helyi piacra – sőt, olykor azon túlra – szánt modellek, így ideje volt a legfontosabb fődarabok: a motorok és a sebességváltók gyártását is Európába telepíteni. Ehhez Lengyelországban találták meg az optimális feltételeket, és miután Wałbrzychben, majd Jelcz-Laskowicében beindult a termelés, arra támaszkodva a szomszédos Csehországban újabb vállalkozásba fogott a Toyota. A Toyota Peugeot Citroën Automobile (TPCA) előkészítő munkálatai még 2000-ben kezdődtek meg, és 2005 tavaszán elindult egy vadonatúj típus, a Toyota Aygo és francia testvérmodelljeinek gyártása. Ezzel párhuzamosan Oroszországban is lerakták egy új gyártólétesítmény alapkövét: a szentpétervári üzemben 2007-ben, a helyi keresletet leginkább kielégítő nagy szedán, a Camry gyártásával indult be a termelés.
A Toyota európai tevékenységeinél nagyjából évtizedenként követték egymást a korszakalkotó fejlesztések. Az 1990-es évek elején jött létre a Toyota európai marketingszervezete és annak képzési központja; az ezredfordulón kezdte meg működését az ED2 európai formatervezési központ és az immár 100% -os Toyota-tulajdonú törökországi gyár, és persze ekkor indult útjára a Yaris sikertörténete, és vele a franciaországi gyártás. 2010-ben az Egyesült Királyságon volt a sor, hogy előzmények nélküli projektbe fogjon: itt és ekkor kezdődött meg a Toyota hibridek európai gyártása, amivel a márka megerősítette vezető szerepét Európa autóiparának villamosításában.
Az azóta eltelt valamivel több mint tíz évben a Toyota folyamatosan erősítette európai gyártását, minőségi és mennyiségi fejlesztésekkel támogatva a márka piaci térnyerését. Az aktuális évtized kezdetén az új generációs TNGA erőforrások lengyelországi előállításával, a csehországi üzem 100%-os Toyota-tulajdonba vételével, majd legutóbb az új generációs Aygo X (Kolín) és a Yaris Cross (Valenciennes) gyártásának beindításával tereli új irányba tevékenységeit a japán óriás.
A cég az elmúlt ötven év alatt több mint 10 milliárd eurónak megfelelő beruházással fejlesztette európai gyártótevékenységeit, és ez idő alatt több mint 13 millió gépkocsit állított itt elő. Ma kilenc helyszínen évente mintegy 800 ezer Toyota készül Európában; ez a tevékenység mintegy 22 ezer közvetlen munkahelyet, és évi 6 milliárd eurós forgalmat jelent a vállalat mintegy 400 európai beszállítója számára. A jelenleg Európában forgalmazott Toyota járművek több mint kétharmada helyi gyártásból származik. Ennél is fontosabb, hogy a vállalat éves eladásainak közel hatvan százalékát jelentő hibrid modellek szinte teljes egészében itt készülnek, ami nagy mértékben hozzájárul a Toyota szénlábnyomának csökkentéséhez.
Nehéz volna pontosan megmondani, hogy 2030-ban mit fog mutatni a Toyota európai jelenlétének térképe. Az bizonyos, hogy az autógyártó középtávú célkitűzéseiben központi szerepet játszik a környezetvédelem, a járművek teljes életciklusára vetített CO₂-kibocsátás radikális mérséklése, ami elképzelhetetlen a felelősségteljes, fenntartható gyártási folyamatok széles körű elterjesztése nélkül. A vízfelhasználás csökkentésétől kezdve a hulladékanyagok teljes körű visszaforgatásán át a zöld energiák bevezetéséig rengeteg lehetőség áll a Toyota előtt, hogy tovább optimalizálja európai gyártási folyamatait, összhangban a kontinens társadalmi értékrendjével.
