A mobilitás nem áll meg az autóiparnál, hangoztatják a Toyota vezetői. A cég egészen váratlan területeken keres és talál együttműködő partnereket ahhoz, hogy megoldják az emberiség szabad mozgását elősegítő feladatokat.
A suszter maradjon a kaptafánál, szól a régi mondás. A hangsúly a régin van: ma már ugyanis nem járható út, hogy a gazdasági, tudományos és ipari szereplők saját komfortzónájukba bezárkózva végezzék munkájukat. Olyan átfogó, iparágakon és szakterületeken átívelő együttműködések hozhatnak csak megoldást a társadalom sürgető kihívásaira, amelyek a közvetlen anyagi haszonszerzés ösztönét félretolva hosszú távú, stratégiai előnyöket teremtenek nem csak az érintettek, hanem az emberiség egésze számára.
A Toyota ennek érdekében a legváltozatosabb területeken igyekszik kamatoztatni évtizedes tapasztalatait és tudását; olyan partnerekkel kötve hosszú távú együttműködési megállapodást, akikkel közös erővel többet érhetnek el, mint az külön-külön lehetséges volna.
A Toyota ennek érdekében a legváltozatosabb területeken igyekszik kamatoztatni évtizedes tapasztalatait és tudását; olyan partnerekkel kötve hosszú távú együttműködési megállapodást, akikkel közös erővel többet érhetnek el, mint az külön-külön lehetséges volna.
Robot, mint mi
A Toyota Research Institute (TRI) közel egy évtizede tevékenykedik fejlett technológiai területeken, az autonóm közlekedéstől kezdve az energetikán át az anyagtudományokig, a mesterséges intelligenciától kezdve a robotikáig. Egyik specialitásuk a nagy viselkedési modellek (large behavioral models, LBM), amely lehetővé teszi, hogy a robotok hosszadalmas és fáradságos programozását egy komplex öntanulási módszerrel váltsák ki. Ahhoz, hogy az ezen a területen elért vívmányait gyorsabban kamatoztathassa a gyakorlatban, stratégiai együttműködésre lépett a Boston Dynamics vállalattal, az eleve rendkívüli képességekkel felvértezett Atlas humanoid robot fejlesztőjével.
Nem egészen egy év alatt bámulatos eredményeket ért el együtt a két cég. Amint a mellékelt videóban is látható, Atlas képessé vált arra, hogy harmonikusan ötvözzön két teljesen eltérő mozgásformát: a hely- és helyzetváltoztatást (előre- és hátralépés, leguggolás, elfordulás) és a tárgyak manipulálását (karok és kéz célzott használata). Ezt az összetett – emberi szemmel teljesen magától értetődő, ösztönösen végrehajtható – feladatot beprogramozni rendkívül lassú és fáradságos munka lett volna, ráadásul ha a mérnökök kifelejtenek egy lehetőséget, az soha nem fog „eszébe jutni” a robotnak. A LBM technológia ellenben felfoghatatlan mennyiségben mutat be példákat a robotnak – ugyanúgy, ahogy több millió szavas szövegekkel „tanítják” a generatív mesterséges intelligenciákat –, amik lehetővé teszik számára, hogy felismerjen általánosságokat, elsajátítsa a további tanulás képességét, és hosszú távon olyan, emberszerű finomsággal legyen képes tevékenykedni, ami lehetővé teszi a rászoruló emberek életminőségének javítását szolgáló, humanoid robotok megvalósítását.
Irány a végtelen!
„A mobilitás feladata túlmutat a Földön, és nem korlátozható egyes vállalatokra. A szárazföld, a levegő és a tengerek után most a világűr kell, hogy következzen” – mondta Tojoda Akio idén augusztusban, amikor tizenkét új cég csatlakozott a Toyota Vowen City projektjéhez, amellyel egy jövőbeli társadalom működését igyekszik lemodellezni a vállalat. Tojoda korábban cégvezetőként, most az igazgatótanács elnökeként tesz meg mindent annak érdekében, hogy a Toyota autógyártóból teljes körű mobilitási szolgáltatóvá válhasson. Ezért döntött úgy a cég még fél évvel ezelőtt, hogy hétmilliárd jen, azaz bő 16 milliárd forint értékben támogatja az Interstellar Technologies (IST) nevű vállalat működését, és ezért vonták be az IST-t a nyár elején a Woven City működésébe.
Az IST évek óta dolgozik egy újrafelhasználható hordozórakéta kifejlesztésén, amellyel költséghatékonyan lehet műholdakat Föld körüli pályára állítani.
A projekt egybevág a japán kormány hosszú távú űrkutatási terveivel, amelyek értelmében a következő évtizedtől kezdve másfél hetente (évente harminc alkalommal) kívánnak kutatási célú űrjárművet indítani – a végső cél pedig egy újabb Hold-expedíció, amelynek előkészítésében a japán űrkutatási ügynökség, a JAXA szorosan együttműködik a NASA-val (és amelyhez a Toyota fejleszt felszíni járművet Lunar Cruiser néven).
A projekt egybevág a japán kormány hosszú távú űrkutatási terveivel, amelyek értelmében a következő évtizedtől kezdve másfél hetente (évente harminc alkalommal) kívánnak kutatási célú űrjárművet indítani – a végső cél pedig egy újabb Hold-expedíció, amelynek előkészítésében a japán űrkutatási ügynökség, a JAXA szorosan együttműködik a NASA-val (és amelyhez a Toyota fejleszt felszíni járművet Lunar Cruiser néven).
A Toyota nem csupán anyagilag támogatja az IST munkáját, hanem fejlesztési és gyártástechnológiai tapasztalatait is a cég rendelkezésére bocsátja. Ebbe beletartozik az is, hogy a meghibásodásig terhelik a komponenseket: ezt a módszert évek óta alkalmazza például a Toyota motorsportrészlege, a Gazoo Racing, ahol a tesztpilóták feladatai közé tartozik, hogy addig menjenek a prototípusokkal, amíg annak valamelyik alkatrésze fel nem adja – ilyenkor gyakran hangzik el a cégen belül már szállóigévé vált „Köszönjük, hogy elrontottad!” mondat. A jövőben tehát robotokat és űrrakétákat készül gyártani a Toyota? Nem feltétlenül, ugyanakkor vétek volna, ha a cég nem hasznosítaná minden lehetséges területen az autóiparban szerzett tudását, amely így az egész emberiség hasznára válhat, függetlenül attól, hogy Toyotával járunk-e vagy sem.
