Hatvan éve az áram útján jár az Opel

Hatvan éve az áram útján jár az Opel

hirdetés
Az elmúlt hét évben teljes modellpalettáját villamosította az Opel, a német márka és az elektromos hajtástechnológiák közös története azonban jóval régebbre nyúlik vissza.
2024-ben egy kihívásokban bővelkedő időszakot zárt le sikerrel az Opel: a Corsa-e 2019-es bemutatása után mindössze öt év telt el addig, hogy portfóliójának minden egyes tagját elérhetővé tegye tisztán elektromos hajtáslánccal. A német autóiparban elsőként érte el ezt a fontos mérföldkövet a cég, látványos tanúbizonyságaként a fenntartható mobilitás iránti elhivatottságának.

Az Opel villamosítás iránti érdeklődése azonban nem a huszonegyedik században kezdődött, hanem jóval régebben: 1968-ban… Az Opel életében emlékezetes év volt ez. Sokak örültek az Olympia és a Commodore típusnevek visszatérésének (az előbbi a Kadett, az utóbbi a Rekord fényűző kivitelét jelölte), de ennél sokkalta nagyobbat szólt az Opel GT premierje: ez volt a márka első olyan típusa, amely az agyat megkerülve kizárólag a szívhez szólt.
A gyönyörű kis sportkupé megérdemelten sajátította ki a reflektorfényt, és szorította a partvonalra azt a furcsa Kadett-tanulmányt, amely nem külső, hanem belső értékei miatt volt érdekes. Az autó orrában ugyanis tizennégy darab ólom-savas akkumulátor töltötte ki a motorteret, míg a csomagtartó helyén kialakított térben egy benzinüzemű áramfejlesztő működött, folyamatosan töltve az akkumulátorokat, amelyek pedig a kerekeket hajtó villanymotort táplálták. A Kadett Stir-Lec I az Opel első próbálkozása volt a villamosított mobilitás terén, amely egyben megelőlegezte a hasonló alapelven, csak persze sokkal hatékonyabban működő 2011-es Opel Amperát.
Három évvel később bemutatkozott a márka első tisztán elektromos típusa, az Elektro GT. Megvásárolni ugyan nem lehetett, ám a gyönyörű karosszéria mesésen mutatott a német autós szaklapok címoldalán, amikor beszámoltak arról a hat világrekordról, amit a két villanymotoros, 160 lóerős csúcsteljesítményű sportkocsi (volánjánál a cégalapító Adam Opel unokájával, Georg von Opellel).
Negyed és tíz mérföldön, valamint fél, egy és tíz kilométeren döntötte meg az elektromos járművek sebességi csúcsát az autó, amelyet a tetőig pakoltak akkumulátorokkal és vezérlőelektronikával, karosszériáját pedig minden olyan elemétől megfosztották, amely ronthatta volna a légellenállását. A következő húsz évben a háttérben zajlottak a kutatások, 1990-ben viszont útjára indult a tíz éven át tartó Opel Impuls program. Ennek első gyártmányát, a Kadett E-re épülő kísérleti autót szerény, 16 kilowattos (22 LE) villanymotor hajtotta, a nikkel-kadmium akkumulátorokban tárolt energia 80 kilométerre volt elegendő, a végsebesség elérte a 100 kilométer/órát.
Fontos megjegyezni, hogy az autó csomagtartója gyakorlatilag csorbítatlanul megőrizte kapacitását.

Az Impuls II már egy Astra kombira épült. Két villanymotorját 32 ólom-savas akkumulátor táplálta, a rendszerteljesítmény tekintélyes 61 lóerő volt.

Az Impuls III nem egyedi autó volt, hanem hét éven át (1993-1999) tartó, nagyszabású flottakísérlet, amelyben különböző akkumulátortechnológiákat vizsgáltak.

Az itt alkalmazott megoldásokat 1995-ben egy Opel Combo Plus furgonba is beépítették, az Opel első elektromos haszonjárművében nátrium/nikkel-klorid akkumulátor működtette a 61 lóerős villanymotort.
opel-impuls-3-1993-carnet-hir
Újabb szünet, és újabb jelentős ugrás következett: 2007-ben bemutatkozott a hatótávolság-növelővel, elektromos hajtáslánccal szerelt Flextreme tanulmányautó, 2010-ben pedig azt is bemutatta az Opel, hogy ezt a technológiát hogyan lehet beépíteni egy középkategóriás személyautóba (Flextreme GT/E tanulmány). Innen már csak egy lépés volt a 2011-es Opel Ampera, az Opel első olyan szériaautója, amely négy utas számára biztosította az elektromos közlekedés lehetőségét.
opel-flextreme-2007-carnet-hir
A tisztán elektromos hatótávolság akár 80 kilométer volt, a 16 kWh-s akkumulátor lemerülése után pedig egy fedélzeti áramfejlesztő gondoskodott a továbbhaladásról. Az Ampera zsenialitását a szakma is elismerte, a típus 2012-ben elnyerte az év európai autója (COTY) címet. A későbbi Ampera-e csak nevében mutatott rokonságot a korszakalkotó szedánnal: a 2017-ben bemutatott, tisztán elektromos, kis méretű ferdehátú akár 423 kilométeres hatótávolsággal büszkélkedhetett, miközben öt utasának poggyászát 381 literes csomagtartó várta.
opel-ampera-2011-carnet-hir
A 204 lóerős Ampera-e 3,2 másodperc alatt gyorsult 0-ról 50 km/órára, az autó a maga idejében kifejezetten ütőképes ajánlatnak számított.

Ezzel nagyjából el is érkeztünk a jelen kapujába, azaz a Corsa-e 2019-es premierjéhez. Az autó egy csapásra elérhetővé tette Európa számára a villanyautózást, 136 lóerős villanymotorja és 337 kilométeres hatótávolsága kompromisszumoktól mentes városi autóvá tette – ami persze nem akadályozta meg az Opelt abban, hogy megépítse belőle a világ első gyárilag elektromos rali-versenyautóját, a Corsa Rally Electric modellt.

Az Opel Corsa-e 2020-ban elnyerte a német Auto BIld magazin Arany Kormánykerék-díját – 2019-ben az Ampera-e, 2021-ben pedig a Mokka-e részesült ugyanebben a kitüntetésben.
Ma a legkisebbtől a legnagyobbig minden Opel elérhető elektromos hajtással, a Magyarországon nem forgalmazott, 2,4 méteres Opel Rockstól a közel kétszer ekkora Grandland Electric szabadidőjárműig, de a Corsa és a Mokka is elérhető villanyutóként – és akkor még nem szóltunk a márka elektromos haszonjárműveinek portfóliójáról. A kínálat tehát teljes körű, de soha nem lehet teljes: miután a hétköznapi mobilitási igényeket kivétel nélkül lefedte, most a vezetés élményére összpontosít az Opel.
opel-mokka-gse-carnet-hir
opel-movano-electric-carnet-hir
A Mokka GSE után érkezik a Corsa GSE – ezek nem egyszerűen erősek és gyorsak, hanem igazi sportautók, sportfutóművel, erősebb fékekkel, sőt sperrdifivel, így méltó mérföldkövek azon az úton, amelyre egykor a csodás GT kupé árnyékában lépett az Opel…