Ha Koreáról és a sportról van szó, száz emberből száz vágja rá a taekwondót – joggal, hiszen ez a közismert harcművészet Koreában született, gyökereit a nyugati időszámítás kezdetéig vezethetjük vissza, 1971-ben pedig az ország nemzeti sportágának is megválasztották. Csakhogy van egy másik, szintén olimpiai sportág, amely ugyanúgy a hadászatból ered, és ugyanúgy két évezredes múltra tekinthet vissza, mint a taekwondo. Koreaiak tömegei gyakorolják kisiskolás koruktól fogva, a legjobbak világszínvonalú felkészítésben részesülnek, így nem csoda, hogy a koreai válogatott 1984 óta harmincnégy olimpiai érmet – ebből huszonnyolc aranyat – nyert. A 2024-es párizsi olimpiai játékokon öt arany, egy ezüst és egy bronz volt a koreai csapat mérlege. Női egyéniben kevés híja volt, hogy mindhárom érem koreai versenyzőhöz kerüljön, ám végül a bronzról lecsúsztak; férfi egyéniben szintén két koreai érem (arany, bronz) született.
Amikor évszázados hagyományok találkoznak ultramodern technológiával, abból páratlanul kifinomult, és különlegesen hatékony dolog sülhet ki. Így van ez a koreai íjászattal is, amelyet negyven éve támogat minden eszközzel a Hyundai.
Koreába került mindhárom csapatverseny (női, férfi és vegyes) aranyérme is – ha azt mondjuk, az ország uralja a sportágat, azzal épp csak kapargatjuk a valóság felszínét. A koreai íjászok kiemelkedő tudásának egyik gyökere kétségtelenül a hagyományokban keresendő. Ősi reflexíjuk, a gakgung nyugalmi állapotában szinte egy szabályos kört formált, így felajzva rendkívüli energiát tárol. Mivel az íj maga apró, az ideget rendkívül hosszú úton, bőven a fül mögé húzzák, méghozzá hüvelykujjal. A gakgung nemcsak erős, de igen pontos is: a máig népszerű, hagyományőrző versenyeken jellemzően 145 méteres távolságból lőnek célba – mi ehhez képest az olimpiai játékokon alkalmazott 70, illetve 50 méter…?
Ha az íjászat koreai kultúráját szeretnénk megismerni, még egy kifejezéssel meg kell ismerkednünk: ez a hwarang. A magyarra viráglovagokként vagy virágzó lovagokként lefordítható szó az elit harcosok társadalmi osztályát jelölte az időszámításunk szerinti hetedik századtól kezdve. A rendkívül magasan képzett, fiatal katonák kulcsszerepet játszottak abban, hogy a három királyság kora véget ért, és a Silla-dinasztia egységesítette az országot. A hwarang kiképzésében kulcsszerepet kapott az íjászat; később, a XIV. század táján az íj és a nyíl mesteri használata volt a legfőbb tudás, amit elvártak a harcosoktól. Az évszázadok során az íjászat rituális, spirituális célokat is betöltött.
Az íjászok egészen a XIX. század legvégéig a koreai hadsereg legfontosabb fegyvernemét jelentették; ekkor azonban egy sor katonai reform hatására jelentősége csökkent, a hagyomány gyors hanyatlásnak indult. Szerencsére ezzel egy időben, az európai példák nyomán Koreában is létrejöttek az első íjászklubok, ahol szabadidejükben, testük és szellemük épülésére gyakorolhatták az ősi hagyományokat a tagok.
Az íjászat népszerűsége hallatlan sebességgel nőtt a polgári lakosság körében, ami a felszerelés szabványossá válását eredményezte; megjelentek az első szabályok és szabálykönyvek. A XX. század középső harmadában, a háborúk hatására ismét a háttérbe szorult az íjászat, ám 1959-ben, alulról jövő kezdeményezésre ismét beindultak a klubok, és megkezdődött a sportág demokratizálódása.
Az íjászat népszerűsége hallatlan sebességgel nőtt a polgári lakosság körében, ami a felszerelés szabványossá válását eredményezte; megjelentek az első szabályok és szabálykönyvek. A XX. század középső harmadában, a háborúk hatására ismét a háttérbe szorult az íjászat, ám 1959-ben, alulról jövő kezdeményezésre ismét beindultak a klubok, és megkezdődött a sportág demokratizálódása.
Ebben kulcsszerepet játszott, hogy az 1980-as években megjelentek az üvegszál-erősítésű műanyagból készült íjak, amelyek nagyságrendekkel olcsóbbak voltak, mint a tradicionális anyagokból, kézzel készített fegyverek (ami azonban nem eredményezte ennek a mesterségnek a kihalását; éppen ellenkezőleg, arra fontos nemzeti kulturális értékként tekintenek.)
Ezzel egy időben kezdődött Korea dominanciája az olimpiai játékokon – és ekkortájt vált a Hyundai is a sportág elkötelezett támogatójává. Olyannyira elkötelezetté, hogy az anyagi támogatáson, a nemzeti és nemzetközi szponzorálásán túl minden rendelkezésére álló tudásával és eszközével azon dolgozik, hogy az íjászok minél hatékonyabban tudják tökéletesíteni képességeiket.
Ezzel egy időben kezdődött Korea dominanciája az olimpiai játékokon – és ekkortájt vált a Hyundai is a sportág elkötelezett támogatójává. Olyannyira elkötelezetté, hogy az anyagi támogatáson, a nemzeti és nemzetközi szponzorálásán túl minden rendelkezésére álló tudásával és eszközével azon dolgozik, hogy az íjászok minél hatékonyabban tudják tökéletesíteni képességeiket.
Mivel pedig a Hyundai az autóipar mellett a robotikában és az anyagtudományokban is a világ élvonalába tartozik, egészen különleges megoldásokat fejlesztettek, amelyekkel segíthetik a sportolókat. Ezekkel bárki megismerkedhet, aki a párizsi olimpiai játékok időtartama alatt ellátogat a Hyundai Goyang Motorstúdióba, Korea legnagyobb mobilitási fókuszú tematikus parkjába. Olyan különleges megoldásokat mutatnak itt be, mint a személyre méretezett, 3D-nyomtatóval elkészített markolatok, a különleges pulzusmérő, amely a testre erősített szenzor helyett kamera segítségével, az arc szívverésenkénti finom elszíneződését észlelve állapítja meg a pulzusszámot – ez a megoldás a legkevésbé sem akadályozza a versenyzőt a koncentrációban, ugyanakkor fontos információkat biztosít a felkészüléshez.
Szintén kamera, illetve kamerák segítségével elemzi az íjászok testtartását, és ad tanácsokat annak javítására egy másik Hyundai-fejlesztés. A legérdekesebb fejlesztés azonban az eddig sehol nem látott íjászrobot, amely képes tetszőleges alkalommal ugyanúgy eltalálni ugyanazt a célt: ez a berendezés nem a sportolók, hanem felszerelésük tökéletesítésében játszik szerepet, lehetővé téve a fejlesztések (íjakon, nyilakon végzett módosítások) gyors és pontos ellenőrzését.
