Dietmar Brauner 30 éven át dolgozott a Ford gyártósora mellett, de amikor egészségügyi problémái miatt már nehezen mozdult a válla és a csuklója, azt gondolta, itt a pályafutása vége. A Ford viszont nem akarta elengedni egy ilyen régi munkatárs kezét, ezért új kollégát osztottak be mellé: egy robotot, amit kifejezetten arra terveztek, hogy mozgáskorlátozott vagy fogyatékkal élő emberekkel dolgozzon együtt. Ő végzi el azokat a feladatokat, melyekre Dietmar nehezen lenne képes, vagyis az emberi tapasztalat és a gépi erő összehangolásával folytatódhat a munka.
Dietmar szerint olyan az egész, mintha kapott volna egy plusz kart, méghozzá egy igencsak izmos végtagot. A munkát úgy osztják meg, hogy a robot felhelyezi a motorburkolatot és szilárdan a helyén tartja a műanyag elemet, amíg az ember precízen a helyükre igazítja a furatokat, majd egy elektromos szerszámmal meghúzza a csavarokat. A robot csak akkor mozdul, ha Dietmar aktiválja, és szenzoraival azt is érzékeli, ha útban van, így a nehezen mozgó embernek nem jelent fölösleges akadályt munkavégzés közben.
Mindez nem pusztán arra szolgált, hogy egy mozgásában korlátozott kölni autógyári dolgozó élete teljesebb legyen. A sikeres példára alapozva a Ford azt tervezi, hogy a jövőben kifejezetten mozgássérült emberek számára hoz létre munkahelyeket, akik robotokkal fognak együtt dolgozni.
Mindez nem pusztán arra szolgált, hogy egy mozgásában korlátozott kölni autógyári dolgozó élete teljesebb legyen. A sikeres példára alapozva a Ford azt tervezi, hogy a jövőben kifejezetten mozgássérült emberek számára hoz létre munkahelyeket, akik robotokkal fognak együtt dolgozni.
Ha már a munkahelyek szóba kerültek: az autógyártás köztudottan nehéz fizikai munka, ezért a cég arra is odafigyel, hogy munkatársai ne sérüljenek meg a szerelősorokon. Ez főleg azokat veszélyezteti, akik olyan munkaálláson dolgoznak, ahol naponta több százszor kell a fejük fölé emelni egy nehezebb alkatrészt, vagy a magasban rögzítenek valamit. Őket segíti a Ford egy különleges, felsőtestre erősíthető külső vázzal, ami megtartja a terhet az ember helyett. Az EksoVest nevű exoskeleton felemeli és megtámasztja a dolgozók karját – például olyankor, amikor az autó alatt állva elektromos csavarhúzóval rögzítenek egy szorítóbilincset. A 157 és 193 cm testmagasság között viselhető váz 2,3-6,8 kg emelőerőt fejt ki egy-egy karra, és a Ford dolgozói szerint kényelmesen viselhető, mivel könnyű és vékony, így karjuk szabadon mozoghat. Akik kipróbálták, nem is szeretnének már nélküle dolgozni, ezért a cég a legtöbb gyárában rendszeresítette az EksoVestet.
Az is a mozgásszervi problémák megelőzését szolgálja – bár itt már nem a Ford-dolgozókról, hanem a vásárlókról van szó –, hogy egyre több Ford modellhez rendelhetők speciális ülések, amelyek minőségét az Egészségesebb Hátakért kampányt szervező legnevesebb gerincspecialista intézet, az Aktion Gesunder Rücken e.V. (röviden AGR) minősítő pecsétje igazolja. A profi ülések megalkotása azonban nem csupán egy pecsét megszerzéséről szól, sokkal inkább arról, hogy a Ford meg akar felelni a vásárlók igényeinek, akik közül egyre többen kérnek extra comb- és derékmegtámasztást. A 18 irányban állítható ülésben a megfelelő hát-, nyak- és combmegtámasztás mellett beállítható az ülésmagasság, az ülőlap hossza és dőlésszöge, és az ülés oldalán található kapcsolóval a motoros deréktámasz is négy irányban mozgatható.
Ugyanakkor a Ford azért is mindent megtesz, hogy megkönnyítse azok életét, akiknek egy jó ülés önmagában már nem jelent segítséget. A vállalat rendszeresen hirdet pályázatokat olyan ötletekre, amelyek a mozgáskorlátozott embereket segítik; legutóbb egy brit egyetemista ’Embark’ nevű taxiszolgálat-tervezete kapta a fődíjat. A kifejezetten mozgáskorlátozottakat kiszolgáló taxiflotta egy külön erre fejlesztett alkalmazással és elektromos hajtású, önvezető autóparkkal működik. A felhasználók az alkalmazással intik le a taxit, és az oldalajtó rámpáján keresztül szállnak be, aztán a fedélzeti WiFi segítségével csatlakozhatnak az internetre, és utazás közben akár zenét is hallgathatnak. A jármű más önvezető autókkal is kapcsolatban áll, hogy megtalálja a lehető leghatékonyabb útvonalat és a szabad parkolóhelyeket. Mindez talán kicsit túlgondoltnak tűnhet, pedig tényleg szükséges, mert kutatások igazolják, hogy a kerekesszékkel mozgó emberek sokkal nehezebben szánják el magukat egy-egy útra, mert túlságosan macerás nekik a közlekedés.
A Ford akkor is a mozgáskorlátozottakra gondolt, amikor a Team Fordzilla e-sport csapattal közösen új, különleges versenyszimulátort épített, hogy a fogyatékkal élő és mozgásukban korlátozott pilóták is korlátok nélkül élvezhessék a kereskedelemben kapható, hagyományos kialakítású, pedálos pilótafülkékre kialakított autóverseny-videojátékokat. A szimulátor legfontosabb újdonsága a kormánykerék, amit kézi működtetésű fék- és gázkarokkal alakítottak ki; az ehhez használt technológia alapötlete a Ford speciális autóiból származik. Az összes konzollal, számítógéppel és videojátékkal kompatibilis rendszer már kapható is a Team Fordzilla honlapján.
És hogy mindez mit jelent azok számára, akik annyira szerencsések, hogy nem szorulnak rá ilyen segítségre? Nos, nagyon is sokat: ez a rengeteg figyelem, törődés és ráfordított energia ugyanis nem csak a rászorulók, hanem általában az emberiség iránt tette érzékennyé, a legváltozatosabb problémák iránt fogékonnyá a Fordot. Az autógyártó így aztán minden feladatát úgy végzi, hogy a legteljesebb mértékben megfeleljen minden elképzelhető igénynek – erről tanúskodnak mindazok az apró figyelmességek, gondosan kitalált részletek és átgondolt megoldások, amely a márka személy- és haszonjárműveit, belső égésű és villanymotorral szerelt típusait, városi és felsőkategóriás járműveit egyaránt jellemzi.
