Olyan nincs, hogy túl sportos egy Mustang

Olyan nincs, hogy túl sportos egy Mustang

hirdetés
uj-teljesen-elektromos-ford-capri
Vajon hány önálló személyiséggel bíró modellváltozat fér el a Mustang-skálán? Most két vadonatúj fejlesztésnek talált helyet a Ford, és az egyik jobban hangzik, mint a másik.
Az amerikai sportautó-gyártás filozófiája számos ponton eltér az európaitól. Ezek egy részét értetlenséggel, más aspektusait egyenesen fölényeskedve szemléljük az óceán innenső partjáról. Van viszont valami, amit tagadhatatlanul zseniálisan csinálnak: markánsan eltérő karakterrel képesek felruházni ugyanannak a modellcsaládnak a különböző tagjait.

Amit mifelénk típusvariánsként emlegetünk, azt ott önálló személyiségként tálalják, így készítve akár három-négy, minden jellemzőjében egyedi, homlokegyenest eltérő ügyféligényeket kielégítő variánst – gyakorlatilag önálló modelleket, amelyeket persze a név, a forma és az alapvető műszaki tartalom mégis csak összeköt.
A rajongók persze mindig is tisztában voltak ezzel, amióta pedig a Ford Európában is forgalmazza a Mustangot, az autózás iránt fogékony közönség egyre szélesebb körben találkozhatott testközelből a jelenséggel, függetlenül attól, hogy a paletta éppen mely szelete elérhető a kontinensen. A négyhengeres EcoBoost motorral szerelt variáns agilitása, a GT elemi ereje, a Dark Horse kiélezett tökéletessége és persze a GTD, amely pont annyira átlagos Ford Mustang, mint Superman hétköznapi ember – inkább tekinthetők ezek a modellek egy válogatott focicsapat különböző posztokon brillírozó játékosainak, mint ugyanazon típus változatainak.
A Ford pedig, mint jó sportigazgató, folyamatosan bővíti a csapatot: most például két olyan új Mustangot küldött fel a pályára, amelyek nemcsak páratlan képességekkel bírnak, de valódi hiányokat pótolnak a palettán – olyan hiányokat, amelyek létezéséről talán nem is tudtunk, amíg a megoldást be nem mutatta a Ford.

Ford Mustang RTR

Ahogy hatalmas a különbség az énekesek és a dalszerző előadók között, úgy nagyon nem mindegy, hogy egy autóversenyző mások által fejlesztett konstrukcióból hozza ki a maximumot, vagy tudását és tapasztalatát felhasználva saját maga alkotja meg a tökéletes versenyautót, amellyel aztán diadalt arat. A driftsport egyik legnagyobb élő alakjaként jegyzett Vaughn Gittin Jr. az utóbbi kategóriába tartozik, RTR (Ready to Rock) névre keresztelt manufaktúrája pedig több mint tizenöt éve kínál csúcskategóriás tuningcsomagokat Ford Mustangokhoz.
2026-ra Gittin és a Ford úgy döntöttek, hogy szintet lépnek az együttműködésben, és elkészítették az első gyári RTR Mustangot, amely a „mezei” kupékkal közös gyártósoron készül. Ez önmagában is nagy szó, ám még zseniálisabb, hogy a rangos sportverziót nem az 5,0 literes V8-as, hanem a 2,3 literes, sornégyes turbómotorral szerelik. Ebből a koncepcióból két okból sem engedett Vaughn Gittin Jr.: egyrészt, mert a könnyebb motor révén az autó kevésbé hajlamos az orrnehéz viselkedésre, pontosabban és kezesebben irányítható, másrészt, mert így jóval megfizethetőbb, így szélesebb rétegek számára kínál belépőt a sportautózás felső házába.
A 350 lóerős csúcsteljesítmény jól hangzik, de az RTR Mustangot nem ez teszi félelmetesen hatékonnyá, hanem a felsőbb kategóriás testvérekből átemelt technológiák. A futómű a Mustang Dark Horse-ból, a fékek a GT Performance csomagból származnak. Az erőforrás robbanékonyságáról a Ford GT versenyautóból (a Mustang GTD ikonikus példaképéből) átemelt turbólyuk-kiküszöbölő technológia gondoskodik.

Ehhez társulnak az RTR-modellekre jellemző stíluselemek, a világító hűtőmaszk-betétektől kezdve az utasteret uraló lime-zöld tónusokig. Ezeknél persze fontosabbak az olyan részletek, mint a driftsportihletésű kézifékkar vagy a variálható szeleppel hangolható kipufogórendszer.

Ford Mustang Dark Horse SC

Mit tehet az, aki a Mustang Dark Horse-nál keményebb, zabolátlanabb sportautóra vágyna, de a Mustang GTD kívül esik a lehetőségein? Pár hónapja csak széttártuk volna a karjainkat erre a felvetésre, most azonban magabiztosan intjük türelemre az ínyenceket: bemutatkozott ugyanis a Ford Mustang Dark Horse SC, és aki járatos az amerikai sportautó-terminológiában, annak nem is kell magyarázni, mi teszi különlegessé.
Az a két extra betű ugyanis a supercharger, azaz a kompresszor jelenlétére utal: a Dark Horse ötliteres szívómotorjával szemben a Dark Horse SC 5,2 literes, mechanikus feltöltővel szerelt V8-ast kap. Hasonló dolgozik a Mustang GTD-ben is, amelytől a motor koncepciója mellett egy sor konkrét alkatrészt is átvett az újonc, a látványos hátsó szárnyban kiteljesedő aerodinamikai csomagtól kezdve a Brembo karbon-kerámia fékekig, a 3D-nyomtatóval legyártott titán dekorelemektől a lapos aljú kormánykerékig.
Ezek egy része alapfelszerelés, más tételek pedig annak a versenypálya-csomagnak a részeként elérhetők, amelyből például a tömegcsökkentés zászlaja alatt a hátsó üléseket is kiszerelik. A Mustang RTR és a Dark Horse SC egyik közös jellemzője, hogy mindkettő idén nyártól lesz elérhető. A másik, hogy az európai forgalmazás lehetőségét egyiküknél sem erősítette meg a Ford – igaz, nem is zárták ki azt. Ha tippelnünk kellene, a Mustang RTR-nek nemcsak a kedvezőbb emissziójú hajtáslánc miatt van nagyobb esélye a behozatalra, hanem azért is, mert a korábbi RTR-csomagos Mustangok szabadon jutottak el az uniós piacokra.
A Dark Horse SC esetében a vélhetően magas zajszint gördíthet akadályokat az import útjába. Akárhogy alakul is ennek a két modellváltozatnak a sorsa, Európa mindenképpen profitál a fejlesztésükből. Az ilyen projektek tartják ugyanis lendületben a Mustang evolúcióját. Így, ha máshogy nem is, áttételesen bizonyosan hozzájárulnak ahhoz, hogy a közeljövőben még tökéletesebb vezetési élményben részesülhessenek az európai Mustang-tulajdonosok.