Vannak autók, melyeket nem azért építenek meg, mert sok pénzt hoznak, hanem mert egyszerűen muszáj, hogy legyenek. Aki látta a moziban Az aszfalt királyai című filmet, az megérti, miért kellett megszületnie a Ford GT-nek, amit most búcsúztat az amerikai gyártó.
Szenvedély? Lelkesedés? Megszállottság? Nehéz lenne egyetlen szóban elmondani, mi árad a vászonról, amikor a filmben Carroll Shelby nekilát, hogy Le Mans-győztes versenyautót faragjon a Ford GT40-ből. A pénz nem számít, csak az eredmény, mert Henry Ford II utasítása egyértelmű: bármi áron le kell nyomni a pályákat uraló Ferrarit. A végkifejletet már jól ismerjük, hiszen 1966-ban a Ford történelmet írt Le Mans-ban, mindhárom dobogós helyet megszerezve a 24 órás futamon. A film egyik nagy jelenetében Shelby kiáll a pálya szélére, és felmutat egy táblát: GO LIKE HELL, vagyis kábé Menj, mint az eszelős! Ken Miles, a pilóta pedig szót fogad: a motor üvölt, a gumik csikorognak, a féktárcsák izzanak, az autó reszket, és a forró aszfalton megtörténik a varázslat, amire ma is mindenki emlékszik.
Mondjuk a Ford sokat is tett azért, hogy ez azóta se menjen feledésbe – ezért is építették meg 2003-ban a GT40 utódját, a GT szupersportkocsit. De ahelyett, hogy most elkezdenénk kiszámítani, mennyi a marketingértéke egy ilyen gépnek, inkább beszéljünk arról, miért születnek néha ilyen autók. Nem titok, hogy az autógyárakat manapság hidegfejű profik irányítják, csakhogy időnként nekik is elgurulhat a gyógyszerük, mert a drága öltöny gyakran igazi autóbolondokat takar, akik szívesebben hallgatják a lassan hűlő fém pattogását, mint a jubileumi Rolex diszkrét ketyegését. Ilyenkor kap szabad kezet a tervezési részleg, a mérnökök reggelenként üdvözült mosollyal ébrednek, és a gyár egyik eldugott műhelyében épülni kezd egy döbbenetes gép, ami nemsokára hisztérikus állapotba pörgeti a drága autók gyűjtőit és az autós magazinok szerkesztőit.
Így volt ez a Ford GT-vel is, amit a 2000-es évek elején kezdtek megtervezni, méghozzá a legendás versenygép régi konstruktőre, Carroll Shelby bevonásával. Vicces adalék, hogy a titkos projektben az autó fedőneve Petúnia volt, ami alighanem utoljára jutna eszünkbe, ha egy 558 lóerős szupersportkocsira gondolunk. 2003-ban, a Ford századik születésnapján láthatta a nagyközönség először az autót, melynek fényszóróit pont ezért olyanra tervezték, hogy a bal oldali lámpatest szemből nézve egy 100-as számot formázott. Az 5,4 literes, kompresszoros töltésű V8-assal hajtott autóból rengeteg tuningváltozat készült, többek közt egy mintegy 2500 lóerős, 480 km/óra végsebességű szörnyeteg is; és persze hol másutt, mint a legelvetemültebb autórajongók hazájában, Texasban. Ez fel is tette a koronát az első modellgeneráció történetére, ami alig két évig tartott, és jó tíz év kellett ahhoz, hogy a gyár vezetőinek szemében újra megjelenjen az a bizonyos csillogás.
Az apropót az adta, hogy 2016-ban volt az ötvenedik évfordulója annak a bizonyos 1966-os Le Mans-versenynek, és a Ford úgy döntött, stílusosan emlékeznek meg a dologról. Megépítették tehát a GT második generációját, rajthoz álltak vele Le Mans-ban, ahol a V6-os EcoBoost-motoros gép magabiztosan nyert. Várható volt, hogy ez nagyot szól majd, és úgy is lett: a vevők sorban álltak az autóért, de a Ford nagyon megválogatta, ki vásárolhat a korlátozott darabszámban épített GT-ből. Akire rámosolygott a szerencse, az kapott egy különleges megrendelői készletet az extrák miniatűr másolataival, amelyek ugyanabból az anyagból – például karbonszálból – készültek, mint a leendő autójában. A kitben ott volt minden belső kárpit színmintája, és persze egy darab abból a csúcsminőségű bőrből vagy Alcantara-szövetből is, ami a Ford GT utasterét burkolta. Minden készletben elhelyezték a külső fényezések mintáit is, méghozzá cserélhető sávozással, hogy a vevő minden lehetséges változatot kipróbálhasson, sőt a karosszériamakettekhez kicsinyített kerekeket is adtak, természetesen különböző fényezésű féknyergekkel.
És hogy az álmodozásból a gyerekek se maradjanak ki, a Lego elkészített egy készletet, amiből meg lehetett építeni az 1966-ban és 2016-ban győzelmet arató Ford GT40 és Ford GT versenygépeket, sőt a Lego Speed Champions dobozba az autók mellé becsomagolták a pilóták figuráit, egy kockás zászlót és persze a nyertesnek járó trófeát is. A kitet Craig Callum tervezte, aki szerint igazi jutalomjáték volt ez a megbízás, mert amúgy is imádja az autókat (szabadidejében egy Ford A-modell hot-roddal versenyez) és persze a legózást is, úgyhogy még egy videóban is megmutatta, hogyan kell összerakni a kockákból a Ford GT-ket.
És ha már szóba kerültek a videók, a Ford is csinált egy gyönyörű filmet arról, ahogy a GT végigsuhan a világ egyik leglátványosabb útvonalán, a norvég tengerparton futó Atlanti úton, ami nyolc hídon keresztül köti össze Kårvåg és Vevang városát. Kell némi bátorság ahhoz, hogy itt autózzon az ember, mert ha rossz az idő, az út egyes szakaszait gyakorlatilag elnyeli a pára, és az ember ilyenkor úgy érzi, a semmibe tart.
A Ford GT viszont véletlenül sem a semmibe tartott, hanem egyenesen a 2023-as évbe, ahol véget ér az útja, mert a Ford idén abbahagyja a legendás modell gyártását. Ez persze nem úgy történik, hogy szép csendben bezárják a műhely ajtaját, és mindenki hazasétál; nem, egy ilyen ikonnak ugyanolyan látványosan kell távoznia, ahogy érkezett. A Ford GT ezért egy különleges, kifejezetten pályaversenyzésre kifejlesztett 800 lóerős változattal, a Ford GT MK IV-essel búcsúzik, amiből csupán 67 darab készül majd gondos kézi munkával – és márciusig kiderül, kik lesznek azok a szerencsések, akik 1,7 millió dollárért megkaphatják az autóipar egyik utolsó ékkövét.
Bár ha jobban belegondolunk, a GT visszavonulása miatt korai lenne még búcsúztatni a vezetés örömét, hiszen a szupersportkocsi szellemisége tovább él minden sportos Ford-modellben, a Puma ST-től kezdve a frissen megújult Mustangon át a nemrégiben feltűnt Ranger Raptorig. Az örömautózás tehát pénztárcától és szegmenstől függetlenül is garantált, sőt a Fordok közmondásos menetdinamikáját, pontos kormányzását és uralhatóságát ismerve bármit választunk is a kínálatból, biztosak lehetünk benne, hogy vérpezsdítő élmények várnak ránk az utakon.
