Vadonatúj korszak kapujában áll az Alpine. Közvetlen jövőképében három modell szerepel – a legelső a már bemutatott (Renault 5 alapú) A290, a legutolsó az A110 sportkupé utódja, a kettő között pedig az a jövőre piacra lépő négyajtós, négyüléses túramodell, amelynek előtanulmánya most mutatkozott be A390_β néven. Hatalmas ugrás ez az Alpine számára, hiszen a márka eddig csak kétajtós típusokat kínált – igaz, az Alpine-történelem előszavának főszereplője a négyajtós Renault 4CV volt; ennek mechanikus alkatrészeinek felhasználásával született meg az első autó, amely az Alpine nevet viselte. Ha pedig nagyot lép a koncepció terén, miért is ne rugaszkodna el a jelen formai identitásától az A390_ β – a tanulmányautó bővelkedik az extravagáns megoldásokban, ám külső formaterve a gyártó ígérete szerint 85 százalékban megegyezik a leendő szériamodellével.
Ha egy olyan sportmárka épít családi autót, mint az Alpine, biztosak lehetünk benne, hogy nem holmi unalmas crossoverrel lesz dolgunk. Az A390_β ennél is messzebb megy: komfortos személyiségét egy mozdulatra levetkezi, és F1-es ihletésű élményautóvá változik.
Érdekes agytorna volna most elkezdeni találgatni, vajon melyik lesz az a 15 százalék, amelyről lemondanak a sorozatgyártásra. A vízcseppről formált sziluett és az Alpine márka jellegzetes karaktervonalát magán viselő oldalfal alighanem véglegesnek tekinthető, de vajon megmarad-e a világító háromszögekből építkező elülső karakterfény? Milyen mértékben alakítják át a motorházfedél helyén kialakított, szupersportautókat idéző aerodinamikai elemet, a mikroperforációkkal áramvonalassá tett első maszkot, a kerekek mentén légfüggönyt gerjesztő oldalsó nyílásokat?
Anélkül, hogy tippeket akarnánk adni a tervezőknek az egyszerűsítésre, úgy véljük, két különösen izgalmas részlettől fog minket megfosztani a sorozatgyártás. Az egyik a B oszlop nélküli karosszéria és a kétfelé nyíló oldalajtó-pár, a másik pedig a módosítható farkialakítás. Az A390_ β hátsó lámpateste és vele együtt a méretes diffúzor ugyanis hosszirányban eltolható – az így elérhető, nyújtott karosszéria nagy sebességnél stabilizálja az autót, míg „összenyomott” változatában fordulékonyabb lehetne a családi Alpine.
Míg azonban a 2025-től gyártásba kerülő, végleges modell többé-kevésbé azt az esztétikai élményt nyújtja majd, mint az előtanulmány, az utastérnek semmi köze nem lesz a prototípuséhoz. Azt ugyanis úgy alakították ki, hogy ergonómiai szempontból minél közelebb álljon a Forma-1-es versenyautókhoz.
A teljes vezetői környezet gombnyomásra átalakítható: az ülés csaknem teljesen fekvő pozícióba billen, a kormánykerék összezsugorodik, a pedálok magasabbra húzódnak. Ezzel egy időben a jobb első ülés előtt megjelenik egy kijelző – az A390_ β hagyományos monitorok helyett egymás mögé rendezett, áttetsző plexilapokat alkalmaz megjelenítő felületként –, hogy az utas navigátorként segíthesse a pilóta dolgát.
A teljes vezetői környezet gombnyomásra átalakítható: az ülés csaknem teljesen fekvő pozícióba billen, a kormánykerék összezsugorodik, a pedálok magasabbra húzódnak. Ezzel egy időben a jobb első ülés előtt megjelenik egy kijelző – az A390_ β hagyományos monitorok helyett egymás mögé rendezett, áttetsző plexilapokat alkalmaz megjelenítő felületként –, hogy az utas navigátorként segíthesse a pilóta dolgát.
A hátsó ülések hagyományos, nem állítható szerkezetűek, hófehér színük és hullámos kialakításuk alpesi tájat hivatott életre hívni. A téli környezet koncepciója más részletekben is megjelenik az autó fedélzetén – kulcs gyanánt például egy hókristály alakú jeladót kell a kormány közepébe beilleszteni az induláshoz. Az elülső ülések váza, akárcsak a padló, újrahasznosított szénszálas kompozitból készült, az angyalszárnyra emlékeztető fejtámaszokat organikus alapanyagból (pl. ricinusmag-kivonatból) hozták létre 3D-nyomtató segítségével. Ilyen extravagáns részletekre is felesleges várnunk, ezek a megoldások azonban jól jelzik, hogy az Alpine komoly hangsúlyt fektet a környezettudatosságra.
A végére hagytuk a műszaki tartalmat – nem azért, mert nem fontos, hanem mert ez a legkevésbé futurisztikus eleme a tanulmánynak. A leendő szériamodell annak az AmpR Medium padlólemeznek a jelentős mértékben módosított kivitelére épül majd, amelyet a Renault-csoport több új generációs típusa is sikerrel alkalmaz már. Maga a hajtáslánc három villanymotort használ: egy az első kerekeket hajtja, hátul pedig oldalanként egy-egy erőforrás biztosítja nemcsak a dinamikus előrejutást, hanem a semleges kanyarvételi képességeket is.
A villanymotorokat vezérlő új generációs szoftver a két tengely között, valamint a bal és jobb hátsó kerék között gyakorlatilag szabadon variálhatja a hajtóerő mértékét és arányát. Ez a fajta aktív nyomatékvektor-szabályozás megint csak a szupersportautók világát idéző technológiai finomság, amely azonban nem csak a versenypályán jelent előnyt a vezetőnek: közúton pihentetőbb, biztonságosabb vezethetőséget nyújt, így erősítve az A390_ β kettős személyiségét.
