Feledhetetlen élmény négy keréken

Kevesen mondhatják el magukról Magyarországon, hogy vezették már az új Alpine-t. Nemrég azonban bővült azok köre, akik kipróbálhatták ezt a zsebrakétát, ráadásul mindezt a megfelelő körülmények között. Aki jelen volt, nem csalódott.

Május utolsó napján egyedülálló lehetőséget biztosított a CarNet azoknak, akik szeretik az igazán jó sportautókat: előzetes jelentkezést követően zárt pályán ülhetett be bárki egy Alpine A110 volánja mögé!

Csupán ezt a félmondatot elolvasva libabőrös lesz az autókat, az autózást kedvelő ember: többek között engem is valami hasonló érzés fogott el, hiszen közútról volt már némi tapasztalatom ezzel a zseniális kocsival, de a megfelelő környezet sokkal többet enged az embernek és gépnek egyaránt. A kondíciók pedig aligha lehettek volna alkalmasabbak a zsámbéki Drivingcamp napsütötte aszfaltjánál – a vezetéstechnikai központ szakértő munkatársainak vigyázó tekintete mellett.

Szép számmal jöttek is a jelentkezők az élménygyűjtés reményében, a szervezők pedig ennek megfelelően remek programcsomagot állítottak össze a többségében Alpine-szűz társaságnak. Összesen négy helyszínen zajlottak események a zsámbéki létesítményben, főszerepben a 300 lóerős, 1119 kilós A110 GT-vel a gyorsasági és az ügyességi modulokon. A fej-fej melletti versenyek izgalmát a gokartpálya nyújtotta, míg a nap, illetve a mindenkori vezetés során előforduló váratlan helyzetekre a rántópad készítette fel a sofőröket.

A társaság hamar négyfelé széledt, így egyszerre minden szegmensen zajlottak a programok: voltak, akik az Alpine-szlalommal kezdtek, mások a rántópadon próbálták egyenesben tartani autójukat. Jómagam a gokartpályán startoltam, ahol rögtön megkapta csapatunk az első adrenalinlöketet, főleg akkor, amikor a gumifal túloldalán, a szomszédos sávban láttuk elsuhanni az A110-flottát: még sisakon keresztül is hallatszott az 1,8 literes, közvetlen befecskendezésű motor zenéje.

Ahogy az egyik résztvevő mondta, felfrissítő élmény volt ezt követően a rántópad: Renault-modellek vették birtokba a vízzel folyamatosan locsolt műgyantát, melyen így minimálisra csökkent a tapadás. A felületre 45 km/órás sebességgel felguruló autók hátsó tengelyét véletlenszerűen megrántó szerkezet szembesíti csak a sofőrt igazán azzal, milyen is, ha egyik pillanatról a másikra elveszíti az ember a kontrollt járműve felett. A megfelelő kormányreakcióval kordában lehet tartani az autó mozgását – életmentő mozdulat lehet ez bármikor életünk során.

Mindannyian örültünk, hogy ezzel a tudással felvértezve haladtunk tovább az ügyességi pálya felé, ahol végre eljött a pillanat: beülhettünk az Alpine A110 GT-be! Különösen technikás pályát állítottak össze a rendelkezésre álló területen, benne egy jávorszarvas-tesztet imitáló irányváltással, egy több csúcspontú visszafordítóval, szlalommal és némi parkolási gyakorlattal.

Ahogy korábban említettem, többen is először vezettek életükben Alpine-t, így az első méterek még a tapogatózásról, az ismerkedésről szóltak. A finomabb gázadásokat, fékezéseket és kormánymozdulatokat hamar felváltották a sportosabb húzások a sofőrök részéről. Mindehhez az Alpine tökéletesen asszisztált észvesztő gyorsulásával és négydugattyús Brembo-fékeivel – nincs olyan vezetni imádó ember, aki ne használná ki ezt a felhívást egy komolyabb keringőre.

Igazi tánc volt, amit itt láthattunk, szinte rajzolt ívekkel, centikre a bójáktól szlalomozó középmotoros sportkocsikkal, melyeken csodásan fest az ősök kicsit megigazított báli ruhája 1963-ból. „Gyönyörű forma, zseniális tömegeloszlás, mi kell még?” – tette fel a kérdést egy, a tűzkeresztsége után az autóból kiszálló férfi, fülig érő mosollyal az arcán. Hát a muzsika, amire táncolunk! Ebből sincs azonban hiány, géppuskákat idéző ropogás rezgeti a dobhártyánkat, miközben a hétsebességes dupla kuplungos váltó teszi a dolgát a féktávon.

Az endorfin az egekben, és amikor azt hittük, hogy mindezt nem lehet tovább fokozni, jött a lezárt pályás szakasz, a finálé. A legjobb országutak minőségét idéző aszfalton, de a közúti forgalomtól elzárva, biztonságos körülmények között csapathatta mindenki az A110-ekkel egy hosszabb egyenest, lejtőt és emelkedőt, illetve dinamikus kanyarokat is tartalmazó körön.

4,2 másodperc: csak ennyi idő kell, hogy álló helyzetből elérjük a 100 km/órát. A digitális órán előbb egyre nagyobb értéket mutat a számláló, majd hirtelen gyors csökkenésbe kezd. Tapossuk a féket, de már engedjük is fel, hogy a lehető legtöbb tempót átvigyük a sikánon, amiből még ki sem értünk, de már újra gyorsítunk – ezúttal egy dombra vezető jobbkanyarba, ami majdnem visszafordul önmagába. A súlypont változik az emelkedőn és kezd megszökni az autó hátulja, de csak finoman: eszünkbe jutnak a rántópadon tapasztaltak, és egy pici ellenkormányzással tartjuk kicsit keresztben a kocsit. A kipufogószimfóniát a nyikorgó gumik szólama színesíti. Nem csak a vezetőnek hatalmas élmény mindez: szívmelengető érzés, amikor a külső szemlélő is azt mondja utólag, hogy ez jól nézett ki.

A dombról lefelé egy újabb gyors sikán, majd egy lassabb jobbos következik, mely ráfordít a hátsó részre. Két sáv között kell folyamatosan cikáznunk, pont olyan módon, amiért a látótávolságban lévő M1-es autópályán lekapcsolnának a rendőrök.

A sztrádán ezt tilos, itt viszont élvezettel dobjuk be a bóják közé tökéletes precizitással az Alpine-t: szinte milliméteres pontossággal irányítható az autó, annyira direkt a kormányzása. „A sportautózás esszenciája” – foglalta össze tömören egy mellettem álló.

„Repeta van?” – hangzott el a kérdés dél környékén, programunk végeztével. Természetesen mindenki az A110-ből kért volna ismétlést, ami nem csoda. Egy ilyen nap után érthető meg igazán, miért is emelkedett legendás státuszba a francia sportkocsimárka, és miért rajonganak érte egyre többen és többen.

Nem lepődnénk meg, ha ezt követően megsokasodnának a látogatók az egyetlen hazai Alpine-kereskedés, a CarNet szalonjában. Ki ne akarná ezt az élményt átélni – újra és újra?!