Ferrari-verő Nissan? Majdnem összejött!

Ferrari-verő Nissan? Majdnem összejött!

hirdetés
kiemelt-nissan-ajanlatok
Ha megvalósul, az 1985-ben bemutatott MID4 tanulmány a sportautózás csúcsára repítette volna a Nissant. Az autó álom maradt, de a benne felvázolt megoldások számos legendás típusban köszöntek vissza.
Frankfurti Autószalon, 1985 szeptembere. Az autórajongók számára emlékezetes volt ez a kiállítás: itt mutatkozott be a legelső BMW M3, a Mercedes-Benz 4Matic összkerék-hajtási rendszere, valamint a világ első, teljes egészében számítógéppel tervezett autója, az IAD Arrival. Ami a sportkocsikat illeti, ezen a kiállításon debütált az utókor által a márka egyik legmegbízhatóbb típusaként számon tartott Ferrari 328, és ekkor láthatta először a világ a Porsche tervezett B csoportos rali-versenyautójának homologizációs típusát, a 959-est, amely kora leggyorsabb szériaautójaként (317 km/óra) írta be magát a történelembe.

Az ínyencek számára azonban tartogatott még valamit ez a szalon. A Nissan standján feltűnt egy váratlanul kívánatos kupétanulmány, amely formailag a műfaj legkiválóbb stíluselemeit értelmezte újra, műszakilag pedig forradalmian új megoldásokat vonultatott fel.
A Nissan az 1980-as évek elején úgy vélte, készen áll egy vadonatúj piaci szegmens meghódítására: olyan modellt kívántak építeni, amely a legkiválóbb sportautókkal is felveszi a versenyt. A projektnek megnyerték a vállalat egyik legtapasztaltabb mérnökét, Szakuraj Sinicsirót, aki kulcsszerepet játszott a legendás Nissan (eredetileg Prince) Skyline modellcsalád megvalósulásában és későbbi evolúciójában, a kitűzött cél pedig egyetlen szó volt: Ferrari.
A csapat 1984 tavaszán fogott munkához. Egy éven belül elkészültek a működő prototípusokkal, és fél évre rá, Frankfurtban bemutatkozott a Nissan MID4 Concept, hogy aztán pár héttel később a Tokiói Autószalon közönségét is megbabonázza. A 4,15 méteres autó frissen tervezett háromliteres, V6-os szívómotort kapott, amelyet az ülések és a hátsó tengely közé építettek be.
A VG30DE erőforrás mind a négy kereket hajtotta, új fejlesztésű összkerékhajtási rendszeren keresztül – a nyomaték 1:2 arányban oszlott meg az első és a hátsó tengely között, a 245 lóerős csúcsteljesítmény 249 km/óra csúcssebességet tett lehetővé – ezek nem elméleti értékek voltak, ugyanis a MID4 egy teljesen üzemképes prototípus volt. A fentiekkel azonban nem ért véget az ínyencségek sora. A MID4-esen mutatkozott be a Nissan négykerék-kormányzási rendszere, a Hicas. Az elöl kettős keresztlengőkaros, hátul több lengőkaros felfüggesztés pedig a műfaj élvonalába tartozott.
A Nissan két évvel később továbbfejlesztette az elképzelést. A MID4-II lágy vonalakra cserélte az eredeti, szögletes dizájnt. Nyilvánvaló, hogy a tervezők komoly áramlástani számításokat végeztek: a konzolokra szerelt külső tükrök, a far teljességgel egyedi íve, az oldalajtók mögött tátongó légbevezető kürtők erről tanúskodtak. A 330 lóerőre hangolt VG30DETT turbómotor egészséges hőháztartását a hátsó szélvédő mögötti felület síkjából toronyként kiemelkedő burkolat segítette – bámulatos tempóban, és nagyon jó irányban haladt a fejlesztés.
A MID4-projekt végül pont a komponensek kiválósága miatt nem valósult meg. A Nissan túlságosan sok fantáziát látott az összkerékhajtásban, a V6-os motorokban és a többi, innovatív komponensben ahhoz, hogy egy kompromisszumos használati értékű, csak kis szériában gyártható, elkerülhetetlenül méregdrága típusra korlátozza azokat. Elkezdték tehát felhasználni a készre fejlesztett technológiákat: az erőforrások a 300ZX különböző változataiban találtak helyet.
A Hicas négykerék-kormányzást gyakorlatilag azonnal átemelték a Skyline R31-es szériába, míg az összkerékhajtás annak utódjában, az R32-es sorozatú Skyline-ban jutott el a sorozatgyártásig. Ezek a típusok pedig túlságosan ütőképesnek bizonyultak ahhoz, hogy elférjen mellettük egy felső kategóriás szupersportautó, a Nissan pedig a tízpercnyi hírnév helyett az évtizedeken átívelő kiválóság mellett döntött. A világ kétségtelenül szegényebb lett egy egzotikus ritkasággal, de gazdagabb számos nagyszerű autóval.
A jelen sehol nem kedvez a sportautóknak, és ez a Nissan lehetőségeit is beszűkíti. A hosszú Skyline-vérvonal leszármazottja, a GT-R a közelmúltban végleg befejezte pályafutását, a Nissan Z kupé pedig csak versenyautóként jutott el Európába, közúti változata csak nagy áldozatok árán teljesítené a szigorú helyi károsanyag- és zajkibocsátási előírásokat. A márka sportos hagyatékát a Nismo modellváltozatok ápolják, a jövőben azonban nem kizárt, hogy ismét dedikált sportmodellel rukkol elő a Nissan – talán elektromos hajtáslánccal, ahogy a 2023-as Nissan Hyper Force tanulmányautó sugallta.