Öreg Nissanokból táplálkoznak az újak

Öreg Nissanokból táplálkoznak az újak

hirdetés
nissan-quashqai-keszletrol-a-carnetnel
Ha szeretnénk, mitológiai utalásokkal teli, lírai történetet is keríthetnénk abból a fejlesztésből, amit Spanyolországban mutatott be a Nissan, pedig csak egy végtelenül racionális újrafelhasználási projektről van szó.
Uroborosz, a saját farkába harapó kígyó a végtelen körforgás, az újjászületés, a ciklikus ismétlődés jelképe. Szerencsére a Nissan mérnökei ellenálltak a kísértésnek, hogy ezt a mitológiai lényt valahogyan belecsempésszék abba a projektbe, amelyben életciklusuk végére elért Nissan Leaf járművekből kiszerelt akkumulátorok bevonásával oldják meg villanyautók töltését a világ legnagyobb halászati kikötőjében, a spanyolországi Vigóban.

Pedig amint már ebből a rövid leírásból is nyilvánvaló, a körkörös gazdaság, a visszaforgatás, a recycling tökéletes illusztrációjáról van itt szó: az alkatrész, amely korábban fogadta az elektromos energiát, újjászületve most átadja azt más, új generációs befogadók számára. Még szerencsésebb, hogy elkerülték a szimbolikát, hiszen semmi mitikus nincs a Nissan és a Little Electric Energy nevű szolgáltató által közösen kidolgozott rendszerben.
A partnerek fogtak tizenkét darab régi, egyenként 30 kWh kapacitású akkucsomagot (ezeket az első generációs Leaf késői példányaiba szerelték annak idején), és összeállították azokat egy 300 kWh-os monstre energiatároló egységgé. Ez utóbbi négy villanyautó-töltőt szolgál ki, egyenárammal és váltóárammal egyaránt, a kombinált csúcsteljesítmény 240 kW.
A rendszert azért állították üzembe, hogy tehermentesítsék az alulméretezett hálózatot – amikor a kikötő elektromos rendszerét tervezték, jóval kisebb terheléssel számoltak, mint ami ma napi szinten megjelenik itt; csúcsidőszakban teljesítőképessége határán (vagy inkább felette) fut a rendszer. Az akkumulátoros villanyautó-töltő ezzel szemben részterheléses időszakban jelentős mennyiségű energiát képes tárolni, amit aztán a gerinchálózattól függetlenedve tud leadni, a felhasználói igények szerint.
Ez a megoldás persze csepp csak a tengerben, de fontos csepp: amennyiben az egyéves tesztidőszak alatt szerzett tapasztalatok kedvezőek, megnyílhat az út az energiatároló rendszerek szélesebb körű, általános alkalmazásához. A projektben nem véletlenül a Nissant hívták partnerül, hiszen az autógyártónak közel tizenöt éves tapasztalata van a villanyautók nagyfeszültségű hajtóakkumulátorában tárolt energia alternatív célú hasznosítása terén. Japánban már 2012-ben bemutatták azt a rendszert, amely lehetővé tette, hogy a Leaf-tulajdonosok autójukról működtessék háztartásuk elektromos készülékeit.
Az ezt követő években folyamatosan tökéletesítették a rendszert, újabb és újabb felhasználási területeket keresve az alapvető technológia számára. Idővel átlépte Japán határait a koncepció: 2018-ban már Németországban dolgoztak egy olyan projekten, amely azt vizsgálta, hogyan csatlakoztatható rá az országos hálózatra a Leaf elektromos rendszere, megvalósítva a kétirányú töltést; ugyanebben az évben az amszterdami Johan Cruijff stadionban üzembe állt Európa legnagyobb energiatároló rendszere.

A 148 Leaf-akkumulátorból kiépített, összesen 2,8 MWh kapacitású, 3 MW kimenő teljesítményű tárolórendszert napelemekről, illetve különösen jó hatásfokú átalakítókról töltötték, és nemcsak az intézmény elektromosenergia-szükségletét biztosította, hanem már akkor, nyolc évvel ezelőtt villanyautók töltésére is szolgált.
2022-ben egy spanyolországi projektben gigantikus szünetmentes tápot építettek 48 használt és 30 új Leaf-akkumulátor felhasználásával. Az ingadozásokat és esetleges kieséseket áthidalni hivatott rendszer legnagyobb teljesítménye 4 MW. Ez elegendő ahhoz, hogy a kiszolgált területen élő 90 ezer fő energiaszükségletét akár 15 percen át biztosítsa – ennyi idő elég ahhoz, hogy a szakemberek újraindítsák a hálózatot.
A Nissan tavaly fontos kutatást végzett norvégiai energetikai partnerével: megállapították, miután egy elektromos jármű akkumulátora elér hasznos élettartama végére, azaz autóban már nem használható, telepített energiatároló egységekbe beszerelve még további akár 10-15 éven át biztosíthat megbízható működést. Tavaly nyáron pedig a római Fiumicino repülőtéren telepítettek egy olyan, 2,1 MWh tárolókapacitású energiatároló rendszert 84 Leaf-akkumulátor (3. és 4. generációs, 30, illetve 40 kWh-os egységek) felhasználásával, amely hat-hét évvel tudja meghosszabbítani az akkumulátorok élettartamát.
Ez utóbbi non-stop, napi 24 órás használatot feltételez, így már érthető, miért kaptak feleakkora prognosztizált életciklust, mint amit a skandináviai projektben számoltak. Mindegy, hogy épületeket vagy járműveket, informatikai infrastruktúrát vagy a közműveket üzemeltetnek, az autóiparból visszaforgatott akkumulátorok ezen felhasználása előtt hatalmas távlatok vannak, az elektromos autók egyre gyorsabb ütemű elterjedésével pedig hamarosan nem érdekes fejlesztés, hanem létszükséglet lesz az akkumulátorok újrahasznosítása – ezen a területen pedig senki nem bír akkora tapasztalattal, mint a Nissan.