A Nissan régóta ügyel arra, hogy mindig tartson egy-két izzó vasrudat a közmondásos tűzben – magyarul, hogy olyan autókat kínáljon, amelyektől felgyorsul az autórajongók pulzusa. Ezek jóformán mindegyike érdemes az utókor csodálatára, annyi hely azonban nem áll rendelkezésünkre, hogy mindegyikről megemlékezzünk. Következzen tehát ehelyett egy szubjektív, ám hódolattal teljes válogatás.
1959-től: Datsun Sports (Fairlady)
A méltán elhíresült Nissan/Datsun Z-modellek előtt a Sports változatok szédítették el a sportkocsik szerelmeseit – bár eleinte csak a megjelenésükkel, hiszen a Sports 1000 roadster 38 lóerős, 1,0 literes négyhengeres motorja már 1959-ben is legfeljebb átlagosnak számított. Ám az autó még európai mércével is dögös volt, a japánok pedig átlagosan kétévente egyre magasabbra tornázták a teljesítményt, és amikor 1967-ben megérkezett a Sports 2000, a 133 lóerős négyhengeres már tényleg igazi örömautózást kínált az alig 1 tonnás, és bevallottan a legszebb brit roadsterépítési hagyományokat őrző gépben.
1969: Nissan Skyline GT-R
Igazából a Skyline GT-R tehet mindenről: ezzel a modellel oldotta le a Nissan a láncot a fenevadról, megalapozva a máig élő GT-R-legendát. Pedig az egész olyan ártatlanul indult, hiszen a japán gyár egyszerűen csak felvásárolta a Prince márkát, és vele együtt a Skyline modellt, ami eredetileg egy kellemes megjelenésű szedán volt. Nissanék aztán kupét csináltak belőle, beletoltak egy soros hathengeres, 2.0 literes blokkot, ami 160 lóerővel hajtotta a hátsó kerekeket. És ha már úgyis lendületben voltak, a hajtásláncot egy részlegesen önzáró differenciálművel is feldobták, hogy kanyarban se veszítsen vehemenciájából az autó. Az egészre a GT-R névvel tették fel a koronát, bár akkor még senki sem gondolta, hogy ez a három betű micsoda ikonná válik majd.
1969: Nissan 240Z
A Z modellsorozat olyan legendává vált, mint kevés más autó a világon. Amikor 1970-ben a 240Z megjelent az utakon, azonnal kikiáltották a ’szegény ember Jaguarjának’. Ez azonban nem valami lesajnáló becenév volt – épp ellenkezőleg, azt jelezte, hogy végre az átlagember is élvezheti mindazt, amit addig csak a szupergazdagok: az erőt, a stílust és egy vérbeli sportkocsi varázsát. Ennek a varázslatnak része volt a megjelenés – sokak szerint máig nem készült szebb kupé a Z-nél –, és egyre inkább a menetdinamika is: az alig 1200 kilós karosszériát kezdetben 155 lóerő hajtotta, ám a teljesítmény évről évre nőtt. A Z-sorozatot 1978-ban leváltó, sokkal erősebb ZX modellváltozatokban a Nissan mindezt megfejelte még egy csomó dologgal, turbómotorral, targatetővel, automata váltóval és rengeteg olyan külsőséggel, amitől beleállt a remegés az autóvásárlók horgasinába; gondoljunk csak az aranyszínű felnikre vagy a kéttónusú fényezésre.
1989: Nissan Skyline GT-R R32
Már megint egy Skyline és megint egy GT-R, de hát ebből sosem elég, ugye? Az R32 új korszakot nyitott a Nissan sportkocsik történetében, és ha már itt tartunk, a motorsportban is, ahol olyan látványosan tarolt az A csoportos túraautó-bajnokságokon, hogy idővel ráragadt a Godzilla becenév. És ha a közúti változat hathengeres turbómotorja, 276 lóereje, 353 Nm nyomatéka és összkerékhajtása láttán még mindig nem lett volna világos, hogy ez bizony egy versenyautó egyenes ági leszármazottja, a Nissan látványos légterelőkkel és sárvédő-szélesítésekkel jelezte, milyen istállóból is származik a GT-R. Az R32-est idővel még erősebb és még durvább változatok követték, például a 100-as tempóra 3,7 másodperc alatt katapultáló NISMO 400R.
2002: Nissan 350Z
Pár év kihagyás után, 2002-ben a Nissan újra előrukkolt egy Z-modellel; ez volt a 350Z. A 3,5 literes V6-os blokk 287 lóerővel repítette a kétüléses sportkocsit, de 2008-tól már 306 lóerőt bocsátott vezetője rendelkezésére ugyanez a motor. Először kupékarosszériával gyártották, aztán egy évvel később a kabrió is megjelent a kínálatban. Az autó a régi Z-sorozat legszebb hagyományait folytatta: orrmotor, hátsókerék-hajtás, hosszan elnyújtott gépháztető és rövid utastér vitte időutazásra azokat, akikben még élénken élt az eredeti 240Z emléke. A keménytetős modellből Track, azaz versenypálya-változat is készült Brembo fékekkel és könnyített keréktárcsákkal, de a felfüggesztés ugyanaz maradt – és nem azért, hogy takarékoskodjanak, hanem mert a 350Z futóművét eleve a legjobbak között tartották számon akkoriban.
2011: Nissan Juke-R
Tíz éve bombaként robbant a hír, hogy egy életvidám szabadidő-autó fél kézzel nyomja le a szupersportkocsikat. Na jó, ez a gép csak kívülről látszott aranyos városi terepjárónak (sőt igazából kívülről sem igazán), mert a Juke lemezei alatt a legkarcosabb GT-R-technika bújt meg. A négy kereket egy 545 lóerős, 3,8 literes V6-os turbómotor forgatta. Az eredetileg tanulmánynak szánt gépből végül 21 darabot le is gyártott a Nissan, így a világon szűk két tucatnyi ember végre megtapasztalhatta, mi történik, amikor a felesége kedvenc autója véletlenül beleesik egy medencényi szteroidba.
2008: Nissan GT-R
És mert a GT-R modellekből sosem elég, mi is ezzel zárjuk ezt a kicsit szűkösre sikerült válogatást. Már csak azért is, mert a GT-R most is kapható, ráadásul sokkal megfizethetőbb áron, mint a hasonló képességű konkurensek. Különösen igaz ez az őrületes NISMO változatra, de a hétköznapinak igazán nem nevezhető alapkivitel is 570 lóerős, és a tökéletes teljesítményleadást (na meg a súlyelosztást) olyan megoldások szolgálják, mint például a hátrébb tolt blokktól teljesen független, hátul elhelyezett sebességváltó. Ha már szóba került a motor, mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy a Nissan az ’egy ember, egy motor’ elvet vallja, ami azt jelenti, hogy a világon összesen öt szakember él, akiknek megengedik, hogy összeszereljék a GT-R motorját. Éppen ezért a kézzel összerakott blokk oldalán ott egy apró plakett, melyen az építője neve olvasható – már ha valaki hajlandó kiszállni a vezetőülésből, hogy a gépházban nézelődjön.
