Tíz hónapnyi utazást követően megérkezett tervezett úti céljához az a Nissan Ariya, amellyel brit felfedezők előzmények nélküli kalandra vállalkoztak: villanyautóval tették meg a Föld két pólusa közötti távot.
Tavaly márciusban aggódva és dideregve számoltunk be arról az embert és gépet próbáló utazásról, amelyre akkor még csak készülődött a két brit felfedező: Chris és Julie Ramsey.
A házaspár, akik korábban már több villanyautós kalandon is részt vettek, az Északi-sarktól szeretett volna eljutni a Déli-sarkig, méghozzá úgy, hogy járművük a 30 ezer kilométeres út során a lehető legkevesebb szén-dioxiddal terhelje a környezetet.
Választásuk ezért a Nissan új generációs elektromos szabadidőjárművére, az Ariyára esett, az akkumulátorok feltöltéséhez pedig egy miniatűr nap- és szélerőművet vittek magukkal, így azokban a régiókban is fenntartható módon előállított energiához juthattak, ahol nem állt rendelkezésre zöld töltőinfrastruktúra.
A házaspár, akik korábban már több villanyautós kalandon is részt vettek, az Északi-sarktól szeretett volna eljutni a Déli-sarkig, méghozzá úgy, hogy járművük a 30 ezer kilométeres út során a lehető legkevesebb szén-dioxiddal terhelje a környezetet.
Választásuk ezért a Nissan új generációs elektromos szabadidőjárművére, az Ariyára esett, az akkumulátorok feltöltéséhez pedig egy miniatűr nap- és szélerőművet vittek magukkal, így azokban a régiókban is fenntartható módon előállított energiához juthattak, ahol nem állt rendelkezésre zöld töltőinfrastruktúra.
Az expedíció az 1823-ban megállapított északi mágneses pólustól indult el – azért innen, mert a logisztika, nomeg a résztvevők biztonsága szempontjából ezt ítélték meg a legkönnyebben megközelíthető pontnak. Innen a teljes amerikai kontinensen végigautózva jutottak el a Déli-sarkig, amire korábban nemhogy villanyautó, de semmilyen személyautó nem volt képes.
A majdnem végig folytonos szárazföldi kapcsolat félrevezető: rendkívül változatos és technikás területeken vezetett keresztül az útjuk, amelynek során a hőmérsékleti és domborzati viszonyok szélsőségeivel kellett szembenézniük. Mivel az expedíció célja az elektromos mobilitás életképességének bizonyítása volt, autójuk hajtásláncát és akkumulátorát szériaállapotban hagyták, ahogy a kifinomult összkerékhajtáshoz sem nyúltak: a legfontosabb módosítás a hatalmas, ballonos abroncsok felszerelése (valamint az ehhez szükséges átalakítások elvégzése) volt. Így aztán útjuk során elkerülték a kifejezetten kockázatos területeket – elsősorban az életveszélyes Darién régiót –, nem hátráltak meg viszont a kaptatóktól, a meredélyektől, a sziklás és homokos talajoktól, a rendkívüli hidegtől és a nagy forróságtól.
Az expedíciót hat éven át tartó, gondos és aprólékos előkészítés előzte meg, ötlete pedig akkor született meg, amikor a Ramsey házaspár egy Nissan Leaf volánja mögött teljesítette a Mongol-ralit, ami megint csak egy előzmények nélküli bravúr volt.
A Pole-to-Pole expedíció – azon túl, hogy minden résztvevő, ember és gép egyaránt épségben célba, majd onnan hazaért – sikeresen teljesítette valódi küldetését: azaz hogy minél több ember számára igazolja az elektromobilitás realitását. A szervezők összegzése szerint világszerte több mint 1800 újságcikk, videotudósítás vagy egyéb sajtóbeszámoló született a kalandról, és ezeken keresztül nem kevesebb mint ötmilliárd(!) emberhez jutott el a hír, hogy egy villanyautó ugyanarra – sőt, akár többre is – képes, mint egy hagyományos gépkocsi.
A Pole-to-Pole expedíció – azon túl, hogy minden résztvevő, ember és gép egyaránt épségben célba, majd onnan hazaért – sikeresen teljesítette valódi küldetését: azaz hogy minél több ember számára igazolja az elektromobilitás realitását. A szervezők összegzése szerint világszerte több mint 1800 újságcikk, videotudósítás vagy egyéb sajtóbeszámoló született a kalandról, és ezeken keresztül nem kevesebb mint ötmilliárd(!) emberhez jutott el a hír, hogy egy villanyautó ugyanarra – sőt, akár többre is – képes, mint egy hagyományos gépkocsi.
