Az utóbbi időben mintha megsokasodtak volna az autóiparban a felmérések. A gyártók nemcsak konkrét modellfejlesztések kapcsán kérik ki a célcsoport véleményét, de egyre gyakrabban feszegetnek olyan kérdésköröket is, amelyek a távolabbi jövőbe mutatnak, és nem adott részletekre, hanem általános szemléleti irányokra vonatkoznak. Kevés megosztóbb téma létezik ma az autóiparban az önvezető autóknál. Az egy dolog, hogy megőrizhetjük-e vezetés élményét, vagy az autózás örömét felváltja a hatékony helyváltoztatás felett érzett elégedettség. Összetett társadalmi feltételrendszerek alapján kell mérlegelni a technológia minden előnyét és hátrányát, és ez alapján határozni meg, hogy mire lehet használni azt, mire szabad, és mire nem.
Világszerte a figyelem középpontjába állította autonóm mobilitási technológiáit a Nissan. Műszaki erőfitogtatásnál sokkal többről van szó: valós és értékes társadalmi szolgálatot teljesíthetnének az önvezető autók.
A Nissan ezért azzal párhuzamosan, hogy világszerte kiterjedt technológiai kutatásokat és fejlesztéseket végez a témában, illetve Nagy-Britanniában immár nyolcadik éve vesz részt egy kormányzati koordinációval zajló, többfázisú autonóm mobilitási projektben (amely során járművei eddig közel 26 ezer autonóm kilométert tettek meg zéró baleset mellett), a társadalom különböző életkorú és státuszú csoportjaival is párbeszédet folytat, hogy meghatározza a robotautók várható fogadtatását.
Legutóbb hetven év feletti nyugdíjasokkal folytattak beszélgetést. Kiderült, hogy minden második idős személy számára az életminőség romlását eredményezné, ha nem használhatna autót. Háromból ketten nem szeretnének másokra támaszkodni a mindennapi közlekedésben, és ugyanennyien (64%) mondták, hogy egyáltalán nem bánnák, ha modern találmányok, technológiai fejlesztések segítenék őket abban, hogy megőrizzék függetlenségüket. Sőt: minden ötödik idős megkérdezett kifejezetten szeretne önvezető autóban utazni, ha ez jelentené a mobilitás szabadságának a kulcsát.
Ugyanennyi megkérdezett (21%) világított rá arra, hogy az online kapcsolattartásnál jobban szeretnek személyesen, szemtől szembe találkozni családtagjaikkal, barátaikkal, aminek alapfeltétele, hogy fenntarthassák mobilitásukat. A képeinken látható férfi, Brad Ashton például már 93 éves. 15 éves kora óta (azaz 78 éve!) vezet rendszeresen autót, jelenleg épp egy Nissan Micrát. Az évtizedek során már számtalanszor találkozott korszakalkotó változásokkal az autóiparban, ezért a robotautó koncepciója sem ijesztette meg – bár előzetesen nem volt biztos abban, hogy nem fog aggódni, amint önmagát terelgeti a városban, az országúton a Nissan.
“Mifelénk kevés a taxi, a buszok ritkán járnak, ráadásul a feleségem fel sem tud már szállni rájuk. Hatvannégy éve vagyunk házasok, én gondoskodom róla; az autó létszükséglet a számunkra. Ha már én sem fogok tudni vezetni, félek, hogy végleg bezárul körülöttünk a világ” – összegezte szempontjait Ashton úr, aki egy dolgot azért hiányolt a robotautóból: “Az egy dolog, hogy le tud parkolni, de az volna az igazi, ha meg is találná a szabad parkolóhelyeket.”
