Miután 2021 nyarán kiterjedt kísérletben vizsgálta az önvezető áruszállítók zsúfolt belvárosi környezetben történő alkalmazását, a Ford az év végével újabb autonóm mobilitási tesztbe kezdett Európában, mégpedig egy teljesen más környezetben: a világ legnagyobb konténerszállító hajóinak fogadására kialakított londoni teherkikötőben.
A DP World London Gateway nemcsak rendkívüli méretei és forgalma miatt ideális környezet a vezető nélkül közlekedő könnyű haszonjárművek tesztelésére, hanem azért is, mert a kikötő az automatizálás egyik élharcosa: a hajókról leemelt konténerek rendezését és átmeneti tárolását teljes mértékben robotizált daruk végzik, illetve a kamionforgalmat is automatizált beléptetőrendszer teszi rugalmassá, gördülékennyé és rendkívül gyorssá. A kikötő vezetői tehát pontosan tudják, hogy a megfelelően robotizált folyamatok jelentősen javíthatják a munka hatásfokát, ami jobb minőséget, fokozott biztonságot és csökkenő költségeket eredményez.
A kísérlet első fázisában arra voltak kíváncsiak a résztvevők, hogy a kikötő mindennapi folyamataiba hogyan illeszthetők be az önjáró gépkocsik. Hiába képesek ugyanis magabiztosan, biztonságosan közlekedni a sofőr nélküli járművek, ha az általuk nyújtott szolgáltatások nem jelentenek valódi segítséget azoknak, akik számára tervezték őket. Ezért a Ford szimulált autonóm járművet alkalmazott: a különleges kialakítású Transitot valójában egy rendkívül tapasztalt sofőr vezette, aki azonban egyáltalán nem kommunikált a kikötő dolgozóival – sőt, hogy az illúzió tökéletes legyen, egy speciális rejtőrendszernek köszönhetően azok nem is látták őt.
A kísérlet első fázisában arra voltak kíváncsiak a résztvevők, hogy a kikötő mindennapi folyamataiba hogyan illeszthetők be az önjáró gépkocsik. Hiába képesek ugyanis magabiztosan, biztonságosan közlekedni a sofőr nélküli járművek, ha az általuk nyújtott szolgáltatások nem jelentenek valódi segítséget azoknak, akik számára tervezték őket. Ezért a Ford szimulált autonóm járművet alkalmazott: a különleges kialakítású Transitot valójában egy rendkívül tapasztalt sofőr vezette, aki azonban egyáltalán nem kommunikált a kikötő dolgozóival – sőt, hogy az illúzió tökéletes legyen, egy speciális rejtőrendszernek köszönhetően azok nem is látták őt.
A kísérletben a kikötő üzemeltetőjének belső futárszolgálatát igyekeztek racionalizálni. Az egymástól néhány kilométerre fekvő recepciók közötti csomag- és dokumentummozgatás feladata ugyanis nem igényel teljes munkaidős autóvezetőt, ugyanakkor rengeteg időt vesz el azoktól, akiknek az alkalmankénti futárszolgálat egyébként nem szerepel a munkaköri leírásában. A Ford és a kikötő üzemeltetői speciális fakkokkal szerelték fel a kísérletben részt vevő járművet, a küldeményeket a megfelelő rekeszekben elhelyezve lehetett biztosítani azok hatékony, gyors célba juttatását. A kísérletben bebizonyosodott, hogy az adminisztrátorok gyorsan alkalmazkodtak az automatizált körülményekhez, és a szokásosnál is kevesebb hibával végezték a munkájukat – arról nem is beszélve, hogy rendkívül izgalmasnak találták, hogy „robotautó” szállítja a csomagokat.
Most, hogy bebizonyosodott az autonóm haszonjármű létjogosultsága, hamarosan következhet a következő fázis: a ténylegesen önjáró gépkocsik alkalmazása a mindennapi logisztikai folyamatokban. Egy szigorúan lefektetett szabályok szerint működő, zárt környezet ideális helyszín a robotautók korai tesztelésére és fejlesztésére, előkészítve azok kilépését a külvilágba, a közúti forgalomba.
