Néhány év leforgása alatt nem csupán megerősödtek, de az anyagyár fölé emelkedtek a Dacia észak-afrikai tevékenységei. Immár tehát stabilan két lábon – sőt, két kontinensen – áll az autógyártó, ez a kétpólusú gyártás pedig egy soha nem látott léptékű palettabővítést készít elő.
Afrika még a rendszeres hírfogyasztóknak is ritkán kerül a látókörébe, pedig az ősi földrész egyes térségeiben komoly gazdasági erősödés megy végbe. Ezek egyike a kontinens északi régiója, ahol Marokkó különösen dinamikusan és meredeken fejlődő országként emelkedik ki. Az Európához (Gibraltárnál) legközelebb fekvő nemzet gazdasága hagyományosan a mezőgazdaságra és a turizmusra épül, ám az utóbbi években felfedezte magának az autóipar is. Az újonnan betelepülőket pedig egy rutinos, régi játékos, a Dacia fogadja az országban.
Míg a márka tangeri üzemét 2012-ben nyitották meg itt, a casablancai létesítmény 1959 óta gyárt autókat – értelemszerűen eleinte nem Daciákat. A két üzem tavaly együtt valamivel több mint 350 ezer gépkocsit állított elő, a Dacia hazai üzemében 314 ezer autó készült 2022-ben. Ez nem újdonság: 2019 óta stabilan nagyobb mennyiségben termel a két marokkói Dacia-üzem, mint mioveni (bár a nagyközönség a közelben fekvő nagyvárost, Piteștit azonosítja a márkával, valójában ezen a 40 ezres lakosú településen működik az autógyár).
Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Dacia elköltözne Európából. Ellenkezőleg: pont ez a fejlesztés teszi lehetővé, hogy minden korábbinál pontosabban és gyorsabban elégíthesse ki az európai vásárlók elvárásait. A két földrészen ugyanis eltérő fókuszú gyártás zajlik: a Dacia Marokkóba költöztette leginkább megfizethető típusainak – a Sanderónak és a Logannek, illetve a közelmúltig a Lodgynak és a Dokkernek – a gyártását, így Mioveni az olyan, nagyobb hozzáadott értéket képviselő modellekre koncentrálhat, mint a Duster, a Sandero Stepway, valamint a Jogger.
Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a Dacia elköltözne Európából. Ellenkezőleg: pont ez a fejlesztés teszi lehetővé, hogy minden korábbinál pontosabban és gyorsabban elégíthesse ki az európai vásárlók elvárásait. A két földrészen ugyanis eltérő fókuszú gyártás zajlik: a Dacia Marokkóba költöztette leginkább megfizethető típusainak – a Sanderónak és a Logannek, illetve a közelmúltig a Lodgynak és a Dokkernek – a gyártását, így Mioveni az olyan, nagyobb hozzáadott értéket képviselő modellekre koncentrálhat, mint a Duster, a Sandero Stepway, valamint a Jogger.
Ez azonban idővel változni fog. A marokkói gyártóbázis megerősítése lehetővé teszi a Dacia rugalmas, gyors és nagy ütemű fejlesztését. Az új generációs Duster 2024-es, majd a Bigster 2025-ös bevezetéséhez szükséges extra gyártókapacitást könnyen és rövid idő alatt tudja biztosítani a mioveni üzem, miután a Jogger gyártásának egy részét – beleértve a hibrid modellekét is – átköltöztetik Tangerbe, amely megnyitásakor a világ legzöldebb autóipari gyártóüzemének számított, és zéró szén- és szennyvízkibocsátásával ma is az abszolút legjobbak közé tartozik. Ez pedig pontosan jelzi, hogy milyen jövő áll a Dacia előtt: a márka, amely verhetetlen ár/érték arányú termékeivel teremtett nevet és piacot magának, kezd a globális autóipar mintavállalkozásává válni, amely mindent legalább olyan jól csinál, mint a többiek, épp csak jóval gazdaságosabban.
