A zsenialitás nem pénz kérdése.
Az új generációs Dacia Sandero néhány részletére a világ bármely nagynevű autómárkája büszke és/vagy irigy lehetne. A fiatalos, megfizethető márkánál azonban nem számít különleges eseménynek, hogy tervezői a fejük tetejére állítják a konvenciókat.
Amikor a Dacia 2009-ben bemutatta a később túlzás nélkül világsikerré vált Duster szabadidőjármű előfutárát, az egész szakmát megdöbbentette a tervezők képzelőereje.
Nem a terepkupés formával, és nem is aszimmetrikus ajtóelrendezéssel nyűgözte le az érdeklődőket a Dacia, hanem azzal az innovációkra nyitott, a bevált megoldásokat bátran megkérdőjelező, merészen és szabadon a jövőbe tekintő megközelítéssel, amivel a belső teret kialakították.
A vezetőülés alá és mögé csúsztatható utasülés helyén extra tárolóhely szabadult fel, ahol a belmagasságot kihasználva akár szobanövényeket is lehetett (volna) szállítani, a jobb hátsó utasülést oldalra felhajtva egy kerékpár is kényelmesen elfért az autóban.
Nem a terepkupés formával, és nem is aszimmetrikus ajtóelrendezéssel nyűgözte le az érdeklődőket a Dacia, hanem azzal az innovációkra nyitott, a bevált megoldásokat bátran megkérdőjelező, merészen és szabadon a jövőbe tekintő megközelítéssel, amivel a belső teret kialakították.
A vezetőülés alá és mögé csúsztatható utasülés helyén extra tárolóhely szabadult fel, ahol a belmagasságot kihasználva akár szobanövényeket is lehetett (volna) szállítani, a jobb hátsó utasülést oldalra felhajtva egy kerékpár is kényelmesen elfért az autóban.
Ott volt aztán a műszerfal – pontosabban annak hiánya. Az elsődleges információkat (a sebességet, a fordulatszámot, a sebességfokozatot és az üzemanyagszintet) a kormányagyat elfoglaló kijelző jelenítette meg; ennek lekerekített sarkú, szögletes formája már mintha a későbbi, második generációs Duster stíluselemeit előlegezte volna meg. A navigációról az okostelefonok előtti kor mementójaként egy kiemelhető személyes digitális asszisztens, azaz PDA gondoskodott – ha fiatalabb olvasóink nem tudják, mi ez, kérdezzék szüleiket.
Egy tanulmányautóban persze könnyű extravagáns megoldásokkal dobálózni, gondolhatnánk. Pedig az első generációs Logan MCV már 2006-ban sem félt a modern személyautók áramvonalas, kecses idomait egy haszonjármű függőlegesen, aszimmetrikusan osztott farával egyesíteni, és ezzel teljesen egyedülállót alkotott a piacon. Az autó tágasabb és praktikusabb volt bármely kombinál, alacsonyabb (tehát takarékosabb, csendesebb és stabilabb) volt a furgonoknál, gigantikus, 2905 mm-es tengelytávjával pedig felfoghatatlan helyet kínált.
De említhetnénk a Stepway kivitelt is: a Dacia 2009-ben varázsolta életmódautóvá az európai piac egyik leginkább megfizethető típusát, az előző évben bevezetett Sanderót.
A crossoverek stílusát, kalandkedvelő, természetjáró szellemiségét költséghatékonyan elérhetővé tevő receptet később a márka más típusai is sikerrel alkalmazták.
E hosszú kitérő után pont a Sandero Stepway legújabb, immár harmadik kiadásával kanyarodunk vissza ahhoz a zseniális megoldáshoz, amely cikkünket ihlette.
Az adott alapmodell jellemzőit a szabadidőjárművek irányába eltoló Stepway kiviteleknek elengedhetetlen tartozéka volt a tetősín, ami lehetővé tette tetődoboz vagy kerékpárszállító rögzítését.
A crossoverek stílusát, kalandkedvelő, természetjáró szellemiségét költséghatékonyan elérhetővé tevő receptet később a márka más típusai is sikerrel alkalmazták.
E hosszú kitérő után pont a Sandero Stepway legújabb, immár harmadik kiadásával kanyarodunk vissza ahhoz a zseniális megoldáshoz, amely cikkünket ihlette.
Az adott alapmodell jellemzőit a szabadidőjárművek irányába eltoló Stepway kiviteleknek elengedhetetlen tartozéka volt a tetősín, ami lehetővé tette tetődoboz vagy kerékpárszállító rögzítését.
Egyre több gyártó áll át az integrált rögzítősín alkalmazására: ezek elegánsabb és áramvonalasabb megoldást nyújtanak, ám megkötik a felhasználó kezét a felszerelhető keresztrudak tekintetében. A megfizethető megoldások élharcosaként a Dacia értelemszerűen elhatárolódott ettől a költségnövelő divattól, ami azonban nem jelentette azt, hogy változatlan formában hagyták volna a tetősínt.
Ez ugyanis önmagában vajmi keveset ér: ahhoz, hogy bármit felszerelhessünk rá, keresztrudakra is szükség van. Ezeket pedig az átlagos felhasználó vagy fenn hagyja a tetőn (így szükségtelenül növelve az autó fogyasztását és a szélzajt), vagy leszereli, és mivel rendkívül helyigényes, otthon tárolja – amely esetben viszont nem lesz nála, ha hirtelen kellene valamit szállítania. Erre az eshetőségre gondolva fejlesztette ki a Dacia a tetősínbe integrált keresztlécet. Ez használaton kívül észrevétlenül megbújik a tetősín mélyedésében, ám ha szükségünk van rá, pár perc alatt a helyére illeszthető, és teljes értékű megoldást nyújt, akár szörfdeszkákat, akár létrát szeretnénk szállítani.
Ha a kettő-az-egyben tetőcsomagtartót az ihlette, hogy különben soha nincs nálunk a szükséges tartozék, a Sandero másik nagy dobását épp ellenkezőleg olyasvalami hívta életre, ami mindig nálunk van. Az okostelefonok bevezetésére az autóipar viszonylag gyorsan reagált a telefontükrözés funkciójával: a rendszerek közös jellemzője, hogy a fedélzeti érintőképernyőn jelenítik meg a telefon menürendszerét.
A Dacia viszont fordítva gondolkodott: miért ne használhatnánk az okostelefonok (egyébként egyre nagyobb képátlójú) érintőképernyőjét fedélzeti kezelőfelületként? Hiszen a telefon eleve tartalmazza az összes, autóban használatos funkciót, a navigációs rendszertől kezdve a médialejátszóig. Elég egy diszkrét és stabil univerzális tartó, amelyben a legváltozatosabb méretű telefonok rögzíthetők, és már kész is a minimalista, ám teljességgel funkcionális és rendkívül megfizethető multimédiás fejegység, amely tökéletesen egészíti ki a típushoz rendelhető infotainmentrendszerek kínálatát. A Dacia még arra is gondolt, hogy a középkonzol fölötti tartó mellett egy USB-töltőpontot kialakítson – hiszen a félmegoldások csak bosszúságot okoznak.
A Dacia viszont fordítva gondolkodott: miért ne használhatnánk az okostelefonok (egyébként egyre nagyobb képátlójú) érintőképernyőjét fedélzeti kezelőfelületként? Hiszen a telefon eleve tartalmazza az összes, autóban használatos funkciót, a navigációs rendszertől kezdve a médialejátszóig. Elég egy diszkrét és stabil univerzális tartó, amelyben a legváltozatosabb méretű telefonok rögzíthetők, és már kész is a minimalista, ám teljességgel funkcionális és rendkívül megfizethető multimédiás fejegység, amely tökéletesen egészíti ki a típushoz rendelhető infotainmentrendszerek kínálatát. A Dacia még arra is gondolt, hogy a középkonzol fölötti tartó mellett egy USB-töltőpontot kialakítson – hiszen a félmegoldások csak bosszúságot okoznak.
