Az internet korában megbízható mércéje egy márka népszerűségének, hogy képes-e megihletni, kreatív kalandozásra csábítani független grafikusokat. Az online portfóliókban feltűnő, részletesen kidolgozott fantáziakoncepciók alapján úgy tűnik, a Dacia nemcsak nagy kedvenc, de hatalmas távlatok is vannak előtte.
Bármely autógyártó formatervező gárdájának szabályok tucatjai kötik a kezét. A költségkerettől kezdve a közép- és hosszú távú arculati stratégián át a gyárthatóságig (és pláne az eladhatóságig) korlátok bonyolult szövevénye határolja be az alkotók kreativitását. A szűk mederbe kényszerített képzelőerő persze hatékonyan és eredményesen képes dolgozni: azok a tervek, amelyek ilyen szabályozott formában látnak napvilágot, előbb vagy utóbb nagy biztonsággal ténylegesen meg is valósulnak, és márkakereskedésekben találkozhatunk velük. Jóval szabadabban alkotnak azok a független dizájnerek, akik egy-egy konkrét felkérés helyett általános referenciamunkaként vagy csak úgy, saját örömükre terveznek autókat. A szabadon szárnyaló fantázia persze olykor célt téveszt, ám elég némi egészséges önkontroll ahhoz, hogy a nyilvánosság már csak az értékelhető, emészthető elképzelésekkel találkozzon.
A neves globális autógyártók magától értetődő gyakorisággal ihletnek meg el nem kötelezett grafikusokat. Meglepő dolgok kerülnek azonban a felszínre akkor is, ha a Dacia nevét írjuk be a legnagyobb online tervgalériák keresőmezőjébe. Létező modellek virtuális átépítésétől kezdve a valóságtól teljes mértékben elrugaszkodó, fantasztikus elképzelésekig széles a paletta. Ez pedig egy dolgot jelent: az alkotók és a fogyasztók egyaránt meghatározó tényezőként tekintenek a Daciára, amelybe érdemes kreatív energiákat fektetni.
Ott van például a Duster, amely eltalált arányaival, robusztus, de nem túljátszott részleteivel nem csak az átlagember fantáziáját mozgatja meg. Egy kassai illetőségű grafikus, aki Piston Zero néven van jelen az online térben, erőtől duzzadó terep-versenyautóként álmodta újra a racionális crossovert. Ennél is messzebb ment a marokkói Uness Design stúdió, amikor hosszú platós, dupla hátsó tengelyes pickupként vizionálta a Dustert. A 6x6-os Dacia talán túl sok a jóból, ám annál vonzóbb az észak-afrikai dizájner egy másik alkotása: a Dacia Logan kombi alacsonyabb tetővonalú, kissé elnyújtott shooting brake változata akár a márka Joggerrel útjára indított arculatváltásának egyik pillére is lehetne.
És ha már új karosszériaformákban gondolkodunk, mit szólnánk egy Dacia sportkupéhoz? A romániai Danut Stranciu által megálmodott Dacia Sport Concept a Sandero komponenseit alkalmazza innovatív formában. Az előretolt utascella, a hátsó szélvédő mögötti rácsozat, valamint a hátsó kerék előtti légbeömlő középmotoros kialakítás sejtet, és ha ennek nincs is realitása a márka palettáján, a faron virító felirat által megelőlegezett 1,8 literes turbómotor minden idők legerősebb Daciájává tehetné a csinos kupét. Jóval messzebbről, az egykori Dacia 1300-as szériából indult ki a nagyváradi Alexandru Călin Țicărat, aki professzionális autótervezőként aprólékos részletességgel dolgozta ki Dacia Sentry nevű kupéfantáziáját.
Az eddig ismertetett ötletek kisebb-nagyobb módosítással a Dacia aktuális portfóliójában is helyet kaphatnának – de persze soha nem fognak, mivel az autógyárak a lehetséges szerzői jogi viták miatt következetesen elzárkóznak attól, hogy nem megrendelt dizájnötleteket adaptáljanak. Egészen más a helyzet az olyan formatervezőkkel, akik szakmai gyakorlatukat töltik a márkánál: az általuk készített fantáziarajzok jó eséllyel a Dacia gyári dizájnstúdiójának útmutatásával és jóváhagyásával készültek, így reménykedhetünk benne, hogy elképzeléseik legalábbis részben visszaköszönnek egy jövőbeli típusban. A Dasha néven publikáló dizájner ma a német autóiparban dolgozik, amikor azonban a Daciánál tanult, lenyűgözően ötletes utastértervet nyújtott be mentorainak: a hiperpraktikus kalandjárműként megálmodott Dacia Adventures tanulmány üléseinek párnázata hálózsákként funkcionált, a padlókonzol alól a táborveréshez szükséges szerszámokat (pl. fűrészt) lehetett elővarázsolni, a váltóalagút tetején kialakított tárolórekesz tartamát futószalagon mozgathatták előre-hátra. A legizgalmasabb ötlet azonban a műszerfal, amelynek nemcsak szövetkárpitozását lehetett lecipzárazni, de a kesztyűtartót is két húzózárral lehetett nyitni, illetve zárni.
Ennél is messzebb rugaszkodott a valóságtól a bukaresti Florina Cristina Enciu, aki nemcsak gyakornoki idejét töltötte a Daciánál, hanem diplomamunkájában is egy jövőbeli Daciát álmodott meg. Amint a neve is mutatja, a Dacia EF-Vision 2050 tanulmány egészen az évszázad derekáig ugrott előre. És bár az autonóm közlekedésre képes autó futurisztikus külső kialakításával, átrendezhető belső terével és holografikus megjelenítő-technológiájával valóban messze tekint, a tervező kiemelt figyelmet szentelt annak, hogy átörökítse a jövőbe a Dacia márka alapvető értékeit: a rugalmasságot és a megfizethetőséget. Ennek érdekében alacsony költséggel gyártható, hosszú élettartamú, moduláris szerelvényekkel látta el háromszemélyes utazógépét. Mivel pedig Florina ma a Daciánál dolgozik formatervezőként, még az sem lehetetlen, hogy harminc év múlva talán épp ilyen hiperpraktikus, lényegre törő, sallangmentes Daciákban utazva olvashatjuk majd el ismét ezt a cikket.
