Az Alpine történetének egyik legdicsőségesebb pillanata, a márka 1973-as rali világbajnoki győzelme elevenedik meg az A110 frissen bemutatott, erősen limitált kiadásában, a San Remo 73-asban.
A versenysport alapvető eleme a versengés. Egyének és csapatok mérik össze képességeiket, hogy kiderüljön, melyikük a legjobb – ha pedig többen is eljutnak a csúcsra, a kérdés immár az: kinek sikerül ez többször. Az élet versenyről versenyre, évről évre újrarajzolja a dicsőségtáblákat, az elért eredményeket pedig végtelen számú különböző olvasatban tálalhatjuk. Van azonban a statisztikáknak egy megkérdőjelezhetetlen és megváltoztathatatlan eleme: bármilyen halmazt vizsgálunk, annak csak egy kezdőpontja lesz. A ralivilágversenyek történetében ez a kezdőpont az 1973-as év volt, amikor az FIA a korábbi formátum helyett bevezette a rali-világbajnokság (WRC) különböző változtatásokkal, de mai napig alkalmazott formátumát. A WRC történetében pedig a legelső bajnoki címet az Alpine nyerte el, méghozzá olyan fölényes előnnyel, hogy a tizenhárom versenyből álló szezon utolsó három futamán már el sem kellett volna indulniuk…
A bajnokság sorsa tehát már a tizedik, San Remó-i ralin eldőlt – és most, ötven évvel a korszakalkotó pillanat után speciális kivitelű, korlátozott példányszámú szériával tiszteleg az örök dicsőség előtt az Alpine.
A márka dizájnerei finom érzékkel alkalmazták a világbajnok autó stílusjegyeit. Az alapszín a kék, ez nem is lehetett kérdés. Egyedi és igen látványos részlet a piros (pontosabban bordó) tetőlemez, és míg a legendás ős fehér tetőoszlopokkal és krómozott ablakkeretekkel kötötte össze a kettőt, a modern utód a napjaink ízlésvilágához jobban illeszkedő fekete felületekkel teremtette meg a kapcsolatot. Ez a háromtónusú fényezés önmagában varázslatossá, fölényesen elegánssá teszi az autó megjelenését, a tervezők azonban a motorsport stíluselemeiről sem feledkeztek meg: az eredeti autó fehér rajtszám-mezője és fekete-fehér sávozása stilizált, absztrakt formában hidalja át a fél évszázados időkülönbséget. Ahhoz már egészen közel kell lépni, hogy ezeken a monokróm matricákon észrevegyük a szériára utaló, diszkrét feliratot.
A márka dizájnerei finom érzékkel alkalmazták a világbajnok autó stílusjegyeit. Az alapszín a kék, ez nem is lehetett kérdés. Egyedi és igen látványos részlet a piros (pontosabban bordó) tetőlemez, és míg a legendás ős fehér tetőoszlopokkal és krómozott ablakkeretekkel kötötte össze a kettőt, a modern utód a napjaink ízlésvilágához jobban illeszkedő fekete felületekkel teremtette meg a kapcsolatot. Ez a háromtónusú fényezés önmagában varázslatossá, fölényesen elegánssá teszi az autó megjelenését, a tervezők azonban a motorsport stíluselemeiről sem feledkeztek meg: az eredeti autó fehér rajtszám-mezője és fekete-fehér sávozása stilizált, absztrakt formában hidalja át a fél évszázados időkülönbséget. Ahhoz már egészen közel kell lépni, hogy ezeken a monokróm matricákon észrevegyük a szériára utaló, diszkrét feliratot.
Meglepetés? A legkevésbé sem, hiszen a szintén francia l'Automobile et l'Entreprise már októberben az e-208-asnak adta a legkiválóbb elektromos cégautó címet – és ha már díjakat osztottak, a Peugeot 2008-ast megválasztották az év legjobb belső égésű motorral szerelt szabadidőjárművének, a Peugeot-t pedig „kedvenc autógyártójuknak” kiáltották ki. A Peugeot legkisebb szabadidő-autója mellett a legnagyobb crossover is kategóriája legjobb választása lehet, ha cégautót keresünk: a három üléssoros 5008-as idén sorban negyedszer(!) győzött az imént említett Company Car Today éves rangsorolóján.
A cikkünket is illusztráló, a szokásosnál is hangulatosabb gyári fotókon (és a kiadást kísérő, kifejezetten élvezetes gyári videón) látható, tökéletes állapotban megőrzött Alpine versenyautón az 1974-es szezonban alkalmazott többrészes, narancssárga belsejű keréktárcsák láthatók. Ezek kétségtelenül látványosak, a dieppe-i stiliszták azonban az 1973-as széria keréktárcsáinak modern átirata mellett döntöttek: a hat tömör küllő helyett tíz duplát alkalmaztak, a nyersalumínium-kidolgozást pedig fehér fényezésre cserélték, ami a 18 colos kerékméret ismeretében a lehető legjobb választásnak bizonyult. Ez egyben a matricázással kijelölt fekete-fehér grafikához is passzol; ellenpontként sötét márkajelzéseket, lámpaházakat és féknyergeket kapunk.
Habár fényképekkel nem illusztrálta a gyár, a jubileumi kiadás vezetői környezete is egyedi részletekkel kápráztat. A funkcionális mikroszálas kárpitokat szürke öltésekkel varrták, a fix dőlésszögű, akár többpontos versenyövvel is használható Sabelt kagylóüléseket a WRC-bajnoki címre emlékeztető felirattal hímezték. A pedálsor és az utas lábtámasza éppúgy motorsporthangulatot áraszt, mint az egyedi padlószőnyegek, az ajtópaneleket a kívül is látható fekete-fehér sávozás díszíti.
Habár fényképekkel nem illusztrálta a gyár, a jubileumi kiadás vezetői környezete is egyedi részletekkel kápráztat. A funkcionális mikroszálas kárpitokat szürke öltésekkel varrták, a fix dőlésszögű, akár többpontos versenyövvel is használható Sabelt kagylóüléseket a WRC-bajnoki címre emlékeztető felirattal hímezték. A pedálsor és az utas lábtámasza éppúgy motorsporthangulatot áraszt, mint az egyedi padlószőnyegek, az ajtópaneleket a kívül is látható fekete-fehér sávozás díszíti.
Elmaradhatatlan a sorszámozott emléktábla, amely egyben arra is emlékezteti az utasokat, hogy az Alpine A110 San Remo 73 mindössze kétszáz példányban készül. A motorizációról nem ejt szót az Alpine, de a széria karakteréből adódóan több mint valószínű, hogy az A110 S változat 300 lóerős erőforrását kapja meg.
Az Alpine A110 San Remo 73 különösen látványos, de egy ralibajnok reinkarnációja nem érheti be külsőségekkel. A gyár ezért nagy teljesítményű fékrendszerrel és aktív sportkipufogóval szerelte fel az autót, és a pályahasználatnál különösen hasznos telemetriai rendszert is beépítették. Emellett a mindennapokban is előzékeny társ a limitált kiadás: a külső tükrök motorosan behajthatók, a belső automatikusan elsötétedik; a manőverezést parkolóradarok és tolatókamera könnyíti meg; és ha nem a motor lelkesítő üvöltését hallgatnánk, Focal audiorendszer gondoskodik a zenei élményről.
A San Remo 73 a második WRC emlékmodell az Alpine történetében: 2022-ben egy hasonlóan limitált példányszámú, sárga-fekete autóval emlékeztek meg arról a heroikus helytállásról, amit a Korzika-rali 1975-ös futamán mutatott a márka. A rendkívül technikás versenyen mindenki a rali világát akkoriban uraló Lancia Stratos HF-et várta az élre, az Alpine csapata azonban esélylatolgatás helyett emberfeletti tempót diktált, egy pillanatnyi nyugalmat sem hagyva az erősebb, gyorsabb olasz vetélytársnak. A versengés az utolsó szakaszon dőlt el. Az Alpine harminckét másodperces hátránnyal a második helyen zárta a Tour de Corsét, ám ez az ezüstérem felért egy bajnoki győzelemmel.
