Annak idején úttörőként jelent meg a Toyota palettáján, követői viszont mostanra a fejére nőttek, így itt volt az ideje, hogy megrázza magát és vadonatúj kiadásban folytassa műfajteremtő küldetését a Toyota C-HR.
A csupa lágy, harmonikus vonallal megrajzolt Toyoták csapatába valósággal berobbant 2016-ban a C-HR: egy arcátlanul vagány crossover, amelynek felületét éles törésvonalak tagolták, amelynek tervezői nem rendelték alá a praktikumnak a dizájnt. Az ezt követő években nemcsak példátlan karriert futott be a modell, de kulcsszerepet játszott abban is, hogy a Toyota megfiatalította arculatát. Pályafutása felénél aztán nagyobb hibrid hajtáslánccal és erős optikai frissítéssel stabilizálták a pozícióit, így a modellváltást leginkább a Corolla Cross és Yaris Cross modellpáros megjelenése, no meg a hétéves ciklus letelte indokolta, nem pedig az érdeklődés hiánya.
Az új C-HR egyrészt hallatlan tisztelettel kezeli a műfajteremtő előd hagyatékát: a karosszéria vonalai és arányai jóformán azonosak (valamint a 436 cm-es hossz és a 264 cm-es tengelytáv is megegyezik.) Ugyanakkor most nem volt szükség formabontó dizájnra, hiszen a második generációs modell épp a márka teljes arculatváltásának az elején született meg: a lapos orr, a kéttónusú fényezés nélküli is határozottan tagolt karosszéria, valamint az első és hátsó fényrajzolatok a bZ4X elektromos modellből kiinduló, majd a vadonatúj Priusnál is alkalmazott irányt követik. De hogy mégis kapjon valami emlékezetes, forradalmi részletet az autó, itt alkalmaz először a lemezek síkjába besüllyedő külső kilincset a Toyota.
Az utastér a játékosságról lemondva a felsőbb kategóriák letisztultságát öltötte magára. A gazdagabb felszereltségi szinteken a képeinken látható, hatalmas központi érintőképernyő és teljesen digitális műszeregység teremt igényes környezetet. Itt már akár kulcs nélkül, pusztán okostelefonnal is nyithatjuk és indíthatjuk az autót, a hangulatvilágításnak pedig nem csak a színe szabályozható: a kiválasztott tematika egy 24 fokú skálán fut végig, ahogy telik a nap, így minden órában egy kicsit más környezetben autózhatunk – érdekfeszítő elgondolás. A digitális fejlesztés jegyében teljes körű okostelefon-integráció, vezeték nélküli szoftverfrissítés, valamint a kategóriában máshol nem alkalmazott, távvezérelt parkolórobot is került az autóba. Szerencsére az olyan alapvető feladatokat sem hanyagolták el, mint az ergonómia: új például a kormánykerék és a váltókar is.
A Toyota az elmúlt években folyamatosan bővítette típusainak biztonsági arzenálját, és a vezeték nélküli szoftverfrissítés jóvoltából erre minden eddiginél sűrűbben lesz lehetőség a C-HR esetében, de azért már indulásként bőségesen felszerelték az autót ütközéselkerülő, vezetőtámogató funkciókkal. A biztonsági értesítésekben a hangulatvilágítás is szerephez jut: a kiszállást támogató rendszer például pirosra váltja a belső fényeket, ha úgy érzékeli, hogy közeledő kerékpáros vagy gyalogos elé készülünk kinyitni az oldalajtót.
Habár a C-HR minden hajtáslánca környezetbarát – erről később részletesebben írunk –, a Toyota nem állt meg itt: több mint száz alkatrésznél használtak fel újrahasznosított műanyagot, anyagában színezett lökhárítókat alkalmaztak, a karosszériafesték vízbázisú, a kormány pedig bőrözés helyett vegán burkolatot kapott.
Az általános fogyasztás- és emissziócsökkentés jegyében fogyókúrára küldték az autót: a nagyszilárdságú acélok éppúgy csökkentették a tömegét, mint az infravörös szűrővel ellátott panoráma-üvegtető, amely árnyékoló mechanizmus nélkül sem engedi átmelegedni az utasteret – ez egyébként nem csak 5 kiló mínuszt jelentett, de a fejteret is növelte három centiméterrel.
Négy villamosított egység közül választhatnak a vevők: az 1,8 és 2,0 literes hibridek az előző generáció továbbfejlesztett változatai; utóbbi akár összkerékhajtással is rendelhető lesz. A nagy dobás viszont a 2.0 literes plug-in hbirid egység, amely többek között állítható mértékű regeneratív fékezést, navigációs alapú hajtásláncvezérlést, valamint teljesen új geofencing funkciót kapott – utóbbi észleli, ha emissziós korlátozás alá eső zónában járunk, és átkapcsol elektromos üzemre.
Az általános fogyasztás- és emissziócsökkentés jegyében fogyókúrára küldték az autót: a nagyszilárdságú acélok éppúgy csökkentették a tömegét, mint az infravörös szűrővel ellátott panoráma-üvegtető, amely árnyékoló mechanizmus nélkül sem engedi átmelegedni az utasteret – ez egyébként nem csak 5 kiló mínuszt jelentett, de a fejteret is növelte három centiméterrel.
Négy villamosított egység közül választhatnak a vevők: az 1,8 és 2,0 literes hibridek az előző generáció továbbfejlesztett változatai; utóbbi akár összkerékhajtással is rendelhető lesz. A nagy dobás viszont a 2.0 literes plug-in hbirid egység, amely többek között állítható mértékű regeneratív fékezést, navigációs alapú hajtásláncvezérlést, valamint teljesen új geofencing funkciót kapott – utóbbi észleli, ha emissziós korlátozás alá eső zónában járunk, és átkapcsol elektromos üzemre.
Az előzetes műszaki adatok alapján az 1,8 literes hibrid 140, a 2,0 literes 198 lóerős; a plug-in hibrid pedig 223 lóerős rendszerteljesítményre és 66 kilométer körüli elektromos hatótávolságra képes, akárcsak az új Prius. A legkisebb modell 170, a többiek 180 km/óra végsebességre hitelesítettek, a 0-100 km/óra gyorsulás szintideje 9,9 és 7,3 másodperc között alakul.
