A Toyota világszerte húsz kutatási-fejlesztési központban tervezi és hetvennél is több gyártóüzemében állítja elő termékeit, amelyeket aztán több mint 170 nemzeti piacon forgalmaz. Ez egyben azt is jelenti, hogy a márka típusai az apró, bár fontos regionális különbségek (eltérő hangolások, módosított stílusjegyek, más értékekre helyezett hangsúlyok) mellett mindenütt azonnal fel- és kiismerhetők, a Toyotától megszokott minőséget és vezethetőséget nyújtják. Jó értelemben vett felső kategóriás tömegtermékek, amelyek minőségükkel, szolgáltatásaikkal, megbízhatóságukkal nem csak kielégítik, de túl is teljesítik az átlagos vevők elvárásait – ennek köszönhetően vált a világ legnagyobb autógyártójává a Toyota.
Ez a cikk azonban egészen másfajta Toyotákról szól. Olyanokról, amelyek fejlesztése és gyártása során nem milliók, hanem legfeljebb néhány tucat szerencsés felhasználó igényeit vették figyelembe; amelyek nem vezethetők nemtől, testalkattól és életkortól függetlenül; amelyek nem állhatnak ott bárkinek a garázsában. Olyan Toyotákról, amelyek egész egyszerűen nem nekünk készültek.
Arctic Trucks Toyota Hilux AT44
Az izlandi Arctic Trucks az 1990-es években Toyota Land Cruiserek expedíciós célú átalakításával szerzett nevet magának. Később átálltak a Toyota Hiluxokra, amelyek teherjárműként könnyebben voltak átalakíthatók. Így született meg a 2010-es évekre az AT44 széria, amelynek egymást követő példányai minden esetben egy-egy konkrét felkérésre születtek, és idővel az antarktiszi expedíciók elengedhetetlen járműveié váltak. Különösen emlékezetes az a 2012-es utazás, amelyen tíz Hilux összesen 70 ezer kilométert tett meg meghibásodás nélkül az akár mínusz 50 °C-os hidegben, 3000 métert meghaladó tengerszint feletti magasságokban. Az Arctic Trucks daruval szerelte fel a járműveket, elősegítve a nehéz felszerelés platóra emelését. A motorokat kerozinra állították át, hogy bírják a kíméletlen időjárást (az üzemanyagot akár 800 literes üzemanyagtartályban szállították magukkal a járművek). A terepváltót extrém lassú kúszófokozattal egészítették ki, a speciális abroncsok pedig jóformán levegő nélkül futottak (a szokásos 2,0 helyett 0,5 barra fújva), így tizenhétszer nagyobb felületen érintkeztek a talajjal.
Toyota 2000GT Convertible
A Toyota 1967-ben mutatta be a japán autógyártás abszolút csúcsának számító 2000GT szupersportkocsit. Az exkluzív kupé nem csak az autórajongók szívét dobogtatta meg, hanem Albert R. Broccoli filmproducerét is, aki a Toyotába azonnal belelátta James Bond következő autóját. A gyár igent mondott a felkérésre, és a rendkívül limitált gyártási darabszámok ellenére két autót biztosított a forgatásra. A 188 centi magas Sean Connery azonban nem fért el a filigrán kupéban, ezért a Toyota dizájnerei és mérnökei alig néhány nap alatt kabrióvá alakították át az autókat, hogy kényelmesen el lehessen készíteni a belső felvételeket. Ennyi idő alatt persze tetőt nem tudtak tervezni az autónak, de arra nem is volt szükség, hiszen az autókat eleve kizárólag nyitva kívánták használni. A két kabrió 2000GT egyike titokzatos körülmények között megsemmisült, a másik a Toyota múzeumának gyűjteményét gazdagítja, értéke felbecsülhetetlen.
Toyota Camatte57s
Az automobilizmus hőskorában kiváló apa-fia programot jelentett a családi autó bütykölése. Napjaink modern autói erre sem lehetőséget, sem okot nem adnak, a Toyota azonban úgy gondolta, a XXI. században is van helye az autószerelés kapcsolatépítő erejének, ezért 2013-ban megépítette a Camatte57s tanulmányautót. A camatte a gondoskodás, törődés japán megfelelőjéből ered, az 57 a leszerelhető, kicserélhető karosszériapanelek számára, az S pedig a japán ’szavaru’ szóra utal, ami annyit tesz, megérinteni. A tanulmány tehát az emberek és az autó közötti kapcsolat szorosabbra fűzését célozta meg. A parányi, mindössze 3,0 méter hosszú autónak sem teteje, sem ajtói nem voltak, vezetőülését középre helyezték, a mögötte lévő két ülésen azonban csak akkor fértek el utasok, ha a kocsit rendeltetésszerűen használták. A Toyota ugyanis kifejezetten úgy tervezte meg az autót, hogy azt gyermekek vezethessék, miközben a szülő hátulról-oldalról bölcs tanácsokkal, valamint (szükség esetén) a fékezésbe és kormányzásba beavatkozva segíti a csemetét.
Toyota Lunar Cruiser
A Toyota és a japán űrkutatási ügynökség, a JAXA 2018 májusában kezdett el dolgozni egy olyan holdjárón, amely nem csak közlekedési eszközként, de kutatóállomásként és szálláshelyként is szolgálhatna a Holdra leszálló asztronauták számára. A 6 méter hosszú, 5,2 méter széles, 3,8 méter magas óriás túlnyomásos fülkéje lehetővé teszi, hogy az utasok szkafander nélkül tartózkodjanak és dolgozzanak a járműben. A 13 négyzetméteres alapterületű kabin alapvetően kettő, de vészhelyzetben akár négy fő számára biztosítja a túlélést meghatározott időtartamra, miközben a jármű hidrogén-üzemanyagcelláról működtetett, tisztán elektromos hajtásával akár 10 000 kilométert képes megtenni az égitest felszínén – akár teljesen önállóan, emberi irányítás nélkül.
Toyota FV2
Míg a Toyota Camatte57s vezetését a gyermekekre méretezett vezetői környezet tenné lehetetlenné, a Toyota FV2 ennél is tovább ment: az egyszemélyes járműbe sem kormánykereket, sem pedálokat nem terveztek. A Toyota egyfajta hátaslóként, érző útitársként álmodta meg az FV2-est, amely képes „emlékezni” a tulajdonosával közösen átélt élményekre, és gazdája hangulatát megérezve javaslatot tenni különböző programokra, úti célokra. Nem csak emiatt tekinthető érző (mesterséges) lénynek az FV2: bár alaphelyzetben önmagát irányítja, ha vezetője „feláll a nyeregben”, testsúlyának áthelyezésével gyorsabb vagy lassabb haladásra, irányváltoztatásra ösztökélheti a járművet. Ha pedig célba értünk, az FV2 leheveredik – azaz összecsukja magát – és álomba szenderül.
