Felülmúlhatatlan kisautóban a Suzuki

Felülmúlhatatlan kisautóban a Suzuki

hirdetés

Ezért felülmúlhatatlan kisautóban a Suzuki.


Wagon R+, Swift, Swift Sport, Ignis, Alto: egytől egyig praktikus, átgondolt, megfizethető, sőt, szerethető kisautók. De vajon mi a titka annak, hogy a Suzuki verhetetlen magabiztossággal gyárt városi használatra optimalizált járműveket?
Elég ránézni a modellkínálatra, hogy lássuk: a Suzuki mérnökei a középkategória alatti szegmensekben mozognak otthonosan.

Takarékos, mégis dinamikus hajtásláncok, lényegre törő, éppen ezért biztonságos kezelőfelületek, a használati értéket még nem csorbító, de a szürke tömegből kiragyogó, jópofa ötletek teszik a városi és miniautók kategóriájának (autós szakzsargonnal élve a B- és A-szegmensek) betonbiztos opciójává a Suzuki termékeit, amelyekkel egész egyszerűen nem lehet melléfogni.

Már ebből az összegzésből is sejthető, hogy kisautót tervezni egyáltalán nem egyszerűbb kihívás, mint mondjuk egy luxusszedánt vagy sportautót. A dizájnereknek és mérnököknek szűkre szabott alapterületen és gyakran még szűkebbre méretezett költségvetésen belül kell megvalósítaniuk az ötleteiket.
Csak a legkreatívabb elmék képesek ilyen korlátok között is sziporkázni – arról pedig, hogy valójában mennyire fantáziadúsak is a Suzuki műszaki fejlesztői és formatervezői, a márka tanulmányautói tanúskodnak a leghitelesebben.

Összeszedtük az elmúlt évtizedekből azt az öt Suzuki koncepciójárművet, ami megítélésünk szerint a legötletesebb, a legígéretesebb vagy csak a leginkább szerethető volt, amelyek fontos tanulsággal szolgálhatnak minden autótervezőnek, és amelyek közvetlenül vagy közvetve lehetővé tették a Suzuki zseniálisan célszerű sorozatgyártású típusainak a létrejöttét.
Suzuki Quad Raider Constellation (1989)

A nyolcvanas évek legvégén különös ötlete támadt a Suzuki kreatív részlegének: olyan családi járművet kívántak alkotni, ami tágas, de nem buszszerű, praktikus, ugyanakkor tele van izgalmas ötletekkel, modern, de nem idegeníti el magától a közönséget.

A bonyolult nevű Quad Raider Constellation az utastér egész hosszában húzódó, funkciókkal telezsúfolt középkonzollal, jövőbe mutató biztonsági és elektronikus tartalommal, és emelt (sőt, emelhető) futóművel próbálta hozni ezt. A gazdasági válság miatt végül eltűnt a süllyesztőben az autó, koncepciója azonban többeket megihletett: például a Toyota RAV4-est és a Mercedes ML-t, így ma a Suzuki helyett ezeket tekintjük a szabadidőjárművek ősének.

Suzuki Mobile Terrace Concept (2003)


A japán autóipar már a XX. század végén kezdett ráérezni a terrárium-autókra: azokra a körben üvegfalú, dobozszerű járművekre, amelyekkel közlekedni is lehet ugyan, de leginkább baráti találkahelyként szolgálhatnak.

A közösségi kockajárműveket a hatalmas népsűrűségű, ezért lakosait parányi lakásokba zsúfoló nagyvárosok hívták életre, és bizony ugyanolyan szűkösek voltak, mint a zsebkendőnyi apartmanok, amelyektől elvileg menedéket kellett volna nyújtaniuk.

A Suzuki ezért megálmodta a mozgatható padlót, amelyet álló helyzetben az ülésekkel együtt félig ki lehetett húzni az autóból – értelmet adva a tanulmányautó ’mozgó terasz’ elnevezésének.

Suzuki Q-Concept (2011)


Az autómérnökök ősidőktől fogva kísérleteznek a tandemjárművekkel, amelyekben egymás mögött ülnek az utasok.

Számos oka van annak, hogy máig nem terjedtek el, és bár nem állítjuk, hogy a Q-Concept különösebben alkalmas volna a huzamosabb közlekedésre, belső tere zseniális részleteket rejt.

A hátsó traktus például modulárisan variálható: elhelyezhető itt egy felnőttülés, kettő gyerekülés, vagy egyik sem, mely esetben csomagtartóként szolgál a vezető mögötti rész.

A műszerfal koncepciója merész: az összes kapcsolót a kormányra költöztették, a mobiltelefon beágyazott tartót kapott a volánban.
A műszeregység egyetlen hatalmas head-up display. Fontosak az ilyen merész tanulmányok, mert például ezek alapján zárhatók ki az olyan, masszívan zsákutcába vivő gondolatok, mint hogy a világításkapcsoló helyére szereljük a sebességváltó programkapcsolóját.
Suzuki Carry Open-Air Market Concept (2017)

A Suzuki Carry pontosan hatvan éve szolgálja ki Japán és Délkelet-Ázsia gazdálkodóit; ilyen hosszú ideig pedig csak az tud az élvonalban maradni, aki hajlandó tanulni, megfigyelni, alkalmazkodni – sőt, akár elébe menni a trendeknek.

Itt például a helyben megtermelt áruk fókuszba kerülése, a fenntartható gazdálkodás koncepciója és a tradicionális kézművesség szeretete vezérelte a Carry raktér-kialakítását. High-tech konzolok helyett szimpla bakokkal megtámasztott, kihúzható fapolcok, a terményeket közszemlére bocsátó, ferde tárolórendszer, tradicionális árnyékolóvá felemelhető oldalponyva és persze barátságos, bézs részletek teszik a biopiacozók kedvencévé a járművet. Azt meg, hogy a termékeket megvilágító szpotlámpákat high-tech napelemes rendszer táplálja árammal, úgysem látják.

Suzuki Waku Spo (2019)


Családi kiránduláshoz tágas csomagtartó és kényelmes ülések, páros hétvégéhez csinos kupéforma: ezt normál esetben két külön autóval tudjuk csak biztosítani – kivéve, ha a Waku Spo áll a garázsunkban: az autó hátsó szélvédője ki- és betolható.

Szintén variálható a hűtőmaszk és a kerekek megjelenése, a műszerfal pedig átváltható a minimalista és informatív üzemek között – utóbbi esetben fapanel takarja el az utas előtti kijelzőt.

A Waku Spo hajtáslánca is igazi kaméleon: plug-in hibridként városban takarékosan és tisztán haladhat, országúton pedig nem kell aggódnunk az akkumulátorok hatótávolsága miatt.