Százöt évvel ezelőtt Szuzuki Micsió megnyitotta szövőszék-gyártó üzemét. Akkoriban a textilipar jelentette a kitörési pontot a japán gazdaság számára, Micsió szan pedig hatalmas tehetségéről és még nagyobb kitartásáról tanúbizonyságot téve folyamatosan tökéletesítette a konstrukciót, egészen az 1950-es évekig, amikor világszerte visszaesett a kereslet a pamutipari termékek iránt, ezért Micsió szan vadonatúj üzleti lehetőségek után nézett. Így jutott el a motorizált közlekedési eszközökhöz: a motorkerékpárhoz és az autóhoz. Valójában persze ekkor már közel húsz éve foglalkoztatta a cégalapítót az automobilizmus, de a második világháború miatt félretette ezeket az elképzeléseket. 1954-ben aztán megalapította a Suzuki Motor Co, Ltd. vállalatot, és 1955-ben személyesen szállította ki legelső ügyfeléhez annak autóját, egy Suzulight szedánt. A vásárló egy idős orvos volt, aki már nem érezte magában az erőt, hogy a továbbiakban ugyanúgy kerékpáron látogassa betegeit, mint egész pályafutása során.
Idén ősszel lesz a hetvenedik évfordulója annak, amikor a Suzuki átadta legelső automobilját, egy parányi Suzulight szedánt. A méret és a koncepció a mai napig a márka vezérmotívuma.
A korabeli feljegyzések szerint Micsió szan minden esetben maximálisan az előtte álló feladatra összpontosított, így amikor elkezdte őt foglalkoztatni az autógyártás, alaposan tanulmányozta a világ legnagyobb autógyártó vállalatainak a munkáját, valamint azok gyártmányait; első autója az így összegyűjtött tudás szintézise volt.
Az 1955-ös Suzulight szedán egy nem egészen három méter hosszú, épp csak féltonnás autócska volt. Hajtásáról 360 köbcentis, kéthengeres, kétütemű benzinmotor gondoskodott – a 15 lóerős egységet kifejezetten autóipari felhasználásra tervezte és fejlesztette Szuzuki. A Suzulight nem csak innovatív motorjával, hanem a japán autóiparban korábban soha nem alkalmazott hajtásképletével (orrmotor, elsőkerék-hajtás) is messze megelőzte kortársait, ugyanúgy, ahogy a független, csavarrugós felfüggesztéssel és a fogasléces kormányművel.
Amilyen apró, olyan fejlett is volt tehát a Suzulight, amely így könnyedén teljesítette az illetékes japán minisztérium vonatkozó előírásait. Miután hivatalosan is megkapták a miniautós (kei car) besorolást, haladéktalanul megkezdődtek a prototípusok közúti tesztjei.
Szuzuki Micsió eltökéltségére jellemző, hogy az egyik prototípust lábon küldte el az egyik legnagyobb japán autókereskedő ház elnökének az otthonához, hogy az ítéletet mondjon róla. Háromszáz kilométeren át vezettek burkolatlan hegyi utakon, mire célba értek, és bár ekkor késő este volt már, a szakember haladéktalanul beült az autóba, és elvitte azt kipróbálni. Amikor néhány óra múlva, hajnalban visszatért, olyan elégedett volt a prototípussal, hogy ott helyben áldását adta a gyártás beindítására. 1955 októberében kezdődött a Suzulight gyártása.
Kezdetben havonta három-négy autót szereltek össze, ám néhány hónappal később már harminc autó készült minden hónapban az üzemben. Ezeket a számokat ma percekben mérhető idő alatt teljesítik a Suzuki globális gyártólétesítményei – jelenleg három, 2030-ra várhatóan négymillió autót gyárt majd évente a márka –, ám Micsió szan és a Suzulight szellemisége a mai napig ott lebeg követendő példaként és iránymutatóként a márka vezetőinek a szeme előtt.
Kezdetben havonta három-négy autót szereltek össze, ám néhány hónappal később már harminc autó készült minden hónapban az üzemben. Ezeket a számokat ma percekben mérhető idő alatt teljesítik a Suzuki globális gyártólétesítményei – jelenleg három, 2030-ra várhatóan négymillió autót gyárt majd évente a márka –, ám Micsió szan és a Suzulight szellemisége a mai napig ott lebeg követendő példaként és iránymutatóként a márka vezetőinek a szeme előtt.
Ennek az elhivatottságnak a gyümölcseként kezdődhet meg idén ősszel a Suzuki első villanyautójának, az e-Vitarának a kereskedelmi karrierje – méltó ünnepléseként a hetven évvel korábban útjára indított, nagy kalandnak.
