Az új évezredre ráfordulva a Suzuki exportpiaci termékpalettája színes, de kissé konzervatív volt. Olyan bombabiztos slágerek mellett, mind a Swift, a Jimny/Samurai, vagy az ekkor még alvázas Vitara, a minimális alapterületen elképesztően sok helyet kínáló Wagon R+, valamint a ferdehátúak, a kombik és a buszlimuzinok innovatív metszetében megjelenő Liana képviselte a márka sziporkázóan kreatív oldalát. Az utóbbi női keresztnévre emlékeztető, kellemes hangzású típusjelzése valójában egy angol betűszó volt (’Life In A New Age’, azaz ’Élet egy új korban’), amely valódi XXI. századi járműként pozicionálta a modellt.
A Suzuki mérnökei pontosan ráéreztek arra, mire van szüksége a modern vásárlónak. A felfelé építkező, ezért rövid, mégis tágas karosszéria városban különösen praktikussá tette a jól manőverezhető modellt, Európában azonban nem hozta az elvárható sikereket a Liana. Az autó fiatalos volt, de a szó bohém, nonkonformista módján. Ahhoz viszont, hogy a szigorú piacon is érvényesülhessenek a konstrukcióban rejlő lehetőségek, egy erőt sugárzó, magabiztos, rendíthetetlenül előretekintő formatervre lett volna szükség, olyanra, amely a valós, megfizethető árfekvésnél jóval magasabbra emeli a modell presztízsét.
Különösebben hunyorítani sem kell ahhoz, hogy észrevegyük a hasonlóságot a Liana és a későbbi SX között. Ez elsősorban a zseniális Giorgetto Giugiarónak és munkatársainak köszönhető, akik néhány vonal megváltoztatásával nem csak új személyiséget, hanem egy vadonatúj piaci kategóriát is teremtettek. A városi crossover ma már az egyik legdinamikusabban növekvő szegmens a világon, amikor azonban a Suzuki 2005 végén, Tokióban lerántotta a leplet az újdonságról, túlzás nélkül forradalminak számított az elképzelés. A szellemi rokonságot erősítette az elnevezés is (a ferdehátú Lianát annak idején számos piacon Aerio SX néven forgalmazták), valamint a tény, hogy az újdonságból is készült lépcsős hátú verzió.
Az SX4-et eredetileg kizárólag Európának szánta a Suzuki, ez az elképzelés azonban tarthatatlannak bizonyult. Magyarország után ezért csakhamar Indiában, Indonéziában és Kínában is beindították a gyártást, hogy lépést tarthassanak a minden reményt felülmúló kereslettel. Az SX4 Észak-Amerikában is rendkívül népszerűnek bizonyult – itt kizárólag összkerékhajtással kínálták –, bevezetésekor soha nem látott magasságokba emelkedtek a márka tengerentúli eladásai. De nem csak azok: a Swift kiforrott technikáját előremutató formavilággal és váratlan helykínálattal társító modell olyan vásárlói rohamot indított el, amelyre a Suzuki történetében korábban még nem volt példa. Az SX4 lett a márka kirakati modellje: ebben debütált 2008-ban a Suzuki kísérleti hidrogén-üzemanyagcellás hajtáslánca, és ebből építette első WRC-versenyautóját a gyár.
A kiemelkedően sikeres termékek gyakran túl magasra helyezik a lécet utódaik számára, amelyek aztán nem képesek megfelelni a fogyasztók felfokozott elvárásainak. A Suzuki tudatában volt ennek az ellentmondásnak, ezért amikor eljött a modellváltás ideje, úgy döntöttek, közvetlen utód helyett továbbfejlesztik, és új szintre emelik a koncepciót. Az SX4 S-Cross több mint 18 centiméterrel hosszabb karosszériájával, 100 mm-rel nyújtott tengelytávjával átlépett a kompakt szabadidőjárművek oroszlánketrecébe. A Suzuki szakemberei tudták, mekkora kockázatot vállalnak ezzel, de azt is, hogy az új konstrukció rendkívüli adottságokkal rendelkezik. Modern belső terével, előremutató összkerékhajtási rendszerével, fejlett hajtásláncaival és az elődénél 60%-kal tágasabb csomagterével egy új környezetben készült megismételni az eredeti SX4 sikerét. Ebben fontos szerepet játszott a parádés biztonság is: az új konstrukció nem csak Európában, de Délkelet-Ázsiában és Ausztráliában is maximális minősítéssel teljesítette a független törésteszteket, így tökéletesen alkalmasnak bizonyult a rá osztott, divatos családi autó szerepére.
Az SX4 S-Cross 2016 végén nyerte el máig ismert formáját. A gazdagon krómozott hűtőmaszk és az átrajzolt fényszórók felsőbb osztálybeli megjelenést kölcsönöztek a modellnek, ennél fontosabb volt azonban a LED-es helyzetjelző és nappali fények megjelenése, a puha tapintású műszerfal bevezetése, valamint a motorkínálat és a felfüggesztés modernizálása. Az utóbbi keretében módosították a lengőkarok geometriáját és a rugóstagok szerkezetét, ami jobb vezethetőséget eredményezett, összhangban a vadonatúj, közvetlen befecskendezéses turbómotorok dinamizmusával. Ezzel az átfogó frissítéssel gyakorlatilag új autót kínált ügyfeleinek a Suzuki.
Az SX4 S-Cross ekkor elnyert formájában töltötte következő öt évét, hogy aztán 2021 végén átadja a stafétát utódjának. A harmadik generációs modell – amely a változatosság kedvéért elhagyta az SX4 nevet, így szimplán Suzuki S-Cross-ként kerül piacra – már egy vadonatúj kor gyermeke. Mérete és helykínálata nem változott, hiszen azok eddig is átlagon felüliek voltak. Egyéb tulajdonságait tekintve viszont hétmérföldes léptekkel nyargal a jövőbe: az újonc LED-es fényszórókkal, lebegő érintőképernyővel, okostelefon-integrációval, fejlett vezetőtámogató funkciókkal, valamint öntöltő hibrid hajtáslánccal halad tovább az elődei által megkezdett, folyamatos fejlődésre és innovációra épülő úton.
