Ötletek időutazáshoz

Ötletek időutazáshoz

hirdetés
A Hyundai mai palettáján két fontos modell is van, amelynek formatervében és koncepciójában évekkel korábbi tanulmányautók részleteit fedezhetjük fel. Ha a márka úgy gondolná, szokást csinál a régi koncepciók felmelegítéséből és gyártásba vételéből, volna néhány javaslatunk.
Emlékeznek még olvasóink, hogy a Hyundai miből vette az ihletet az Ioniq 5, illetve az Ioniq 6 elkészítéséhez? Úgy is van, a 45 EV, illetve a Prophecy tanulmányautó volt a két stílusteremtő villanyautó közvetlen előfutára. Na, de az megvan, hogy ezek a koncepciójárművek milyen inspiráció nyomán születtek?

Az előbbihez az 1974-es Hyundai Pony Coupe Concept állt modellt, az utóbbiban pedig könnyű felfedezni a 2002-ben bemutatott High-Technology Intelligence Coupé, röviden HIC meghatározó részleteit. Szó sincs arról, hogy a Hyundai formatervezőit a lustaság vezérelte volna, esetleg a képzelőerő hiánya miatt nyúltak volna vissza régebbi munkáikhoz.
Egy ilyen, akár évtizedeken átívelő „újrahasznosítás” egyfajta folytonosságot teremt a Hyundai egymást követő formai filozófiái között, és ezzel megerősíti a márkaarculatot. Ráadásul a nosztalgia az egyik legerősebb és legkönnyebben pénzre váltható (monetizálható) érzelem napjaink társadalmaiban: ha nem is azért, mert „régen minden szebb volt”, de az biztos, hogy régen mindenki fiatalabb volt, és egy olyan autó, ami egy-két-három évtizeddel ezelőtti (kellemes) érzéseket ébreszt fel bennünk, mentálhigiénés szempontból is kívánatos.
Ha tehát a Hyundai formatervezőiben valaha is felmerül, hogy folytassák a sort, és az eredeti álmokat beváltva elfeledett koncepcióautókat juttassanak el sorozatgyártásig, reméljük, elolvassák ezt a cikket – hátha olyan ötleteket adhatunk nekik, amelyek nem jutottak eszükbe.

Kabrió

Akinek nem volt, azért vágyik rá, akinek volt, azért. A kabriózás olyan, mint a desszert: semmi köze a szükségletekhez, annál több az örömszerzéshez. Ha tehát a Hyundai valaha kabriót épít, rajongani fogunk érte, és bár soha nem fog értékesítési rekordokat döntögetni, az egekbe emeli a márka ázsióját és szerethetőség.
Persze egy kabrióhoz előbb szükség volna egy kupéra, ugye? Nos, akkor nem, ha az embernek (akarjuk mondani, a gyártónak) van egy olyan tanulmányautója, mint a 2001-es Hyundai HCD-6. A HCD a Hyundai California Design rövidítése, és a koreai autógyártó észak-amerikai formatervező stúdióját takarja.

Az autó stílusa kortalan, mivel egyetlen bejáratott irányzattal sem vállal azonosságot, ez pedig titokzatossá és azonnal izgalmassá teszi.

Az oldalfalba mélyesztett légbevezetők, az átlátszó motorházfedél, az Ioniq 6 fényszórójával távoli rokonságot vállaló lámpatestek, illetve a kristályszerűen kidolgozott hátsó helyzetjelzők mind olyan részletek, amelyeket érdekes feladat volna átültetni a közeljövő formai nyelvezetébe.
Ami a V6-os középmotort illeti, az annak idején impozáns volt, most jobban járnának a tervezők egy elektromos hajtáslánccal – és akkor az ülések mögött még egy kis csomagtartónak is jutna hely. Az utasteret persze teljesen át kellene dolgozni, de a vitorlaként feszülő középkonzol koncepciója ma is megállná a helyét – mondjuk egy faltól-falig érintőképernyővel.

Túraautó

A Hyundai Ioniq 9 tökéletes zászlóshajó, stílusos, impozáns és tágas. Sportosnak viszont csak megkötésekkel mondanánk – mi lenne tehát, ha a Hyundai fejlesztene egy Grand Touring modellt, amely a praktikum egy részét beáldozva dögös és kívánatos tudna lenni – amolyan „álló helyzetben is száguldó” autó. Pont ilyen volt a 2006-os Talus (hivatalos nevén HCD-9), egy széles kiállású, erőtől duzzadó terepkupé.
Lenyűgöző sziluettjét a Hyundai Genesis kupétól örökölte, felületkidolgozása a Santa Fe szabadidőjárművet idézte – a márka két felső kategóriás típusát gyúrták össze tehát egyetlen csúcs-csúcsmodellbe. Érdekes módon mindkettőnél jobban öregedett, nem volna nehéz a jelenlegi Hyundai-arculathoz igazítani.

A 4,6 literes V8-as benzinmotor helyett az Ioniq 5 N elektromos sportautó összkerékhajtású hajtáslánca pont megfelelne, némileg az eltérő formátumhoz igazítva.

A 650 lóerős csúcsteljesítmény bőséges játékteret hagyna a mérnököknek ahhoz, hogy egy összetett személyiségű autót alkossanak – olyat, amely egyaránt képes komfortosan, magabiztosan vonulni, és céltudatosan, precízen száguldani.
Na, de miért ne lehetne inkább a 2018-as Hyundai Le Fil Rouge tanulmányt megvalósítani, és egy igazi, klasszikus túrakupét adni a márka ügyfeleinek? Nos, a kérdés jogos, de magában hordozza a választ: a szabadidőjárművek korát érjük, ráadásul a Hyundainak hatalmas gyakorlata van a stílusos és ütőképes crossoverek gyártásában.

Off-road

A Hyundai Inster önmagában is szeretni való, az Inster Cross azonban olyan ösztönöket ébreszt az emberben, amelyek miatt elgondolkoztunk: mi volna, ha a Hyundai építene egy olyan autót, amely tényleg alkalmas arra, hogy ne csak földúton, de akár sziklákon, meredélyeken, sárban is helytálljon? Tudjuk jól, hogy a cégen belül már most is érzik ennek az iránynak a létjogosultságát – ezért születtek meg például az olyan tanulmányautók, mint a Veloster Grappler (2019), a Santa Fe XRT (2023) vagy az Ioniq 5 XRT (2024).
Ma már általános gyakorlat, hogy a kemény off-roaderekkel nem rendelkező autógyártók kínálatában a pick-upok jelentik a legjobb alternatívát a terepezésre. A Hyundainak is van egy pick-upja, még ha Európában nem is forgalmazzák – ez a Santa Cruz (2022), amely a 2015-ös, azonos nevű tanulmányautón, az pedig az egy évvel korábban bemutatott, Intrado nevű crossover-koncepción alapult.

Mind közül az Intrado volt a legádázabb, és nem hidrogén-üzemanyagcellás hajtáslánca miatt. Inkább azért, mert a radikális tömegcsökkentés érdekében szénszálas kompozitokból és a Hyundai acélipari érdekeltsége által kifejlesztett, ultrakönnyű ötvözetekből épült fel, valamint hangsúlyozottan magas építésű volt.
Ráadásul ferde hátú karosszériájával sokoldalúbb az átlagos vásárló számára, mint egy platós – a magunk részéről rövidebb tengelytávval, háromajtós kivitelben tartanánk a legvonzóbbnak és a legütőképesebbnek, kvázi az ős-Galloper modern utódjaként.
Mindez persze nem jelenti azt, hogy hiányérzetünk volna: a Hyundai palettája egyedülálló módon fed le minden igényt és ízlést. Ha azonban a cégnek valaha rengeteg felesleges kreatív energiája és fejlesztésre fordítható erőforrása lesz, nem lenne ellenünkre, ha elgondolkodna ezeken az irányokon – vagy akár rájuk is bízzuk, eddig sem okoztak csalódást.