ford-s-max

Takarékos benzinmotor egy hétszemélyes családi egyterűben?

hirdetés

Teszt: Ford S-Max Hybrid 2,5 FHEV

A szabadidő-autók előretörésévél egyre kopnak a családi egyterűk a kínálatból, de a 2006-ban bemutatott Ford S-Max még itt van, és jól tartja magát. A második generáció 2014-ben érkezett, majd 2020-ban kapott egy alapos átfésülést: ekkor már sejteni lehetett, hogy a Ford készül valamivel a nagycsaládosoknak.

A hétszemélyes típus igazi ütökártyáját 2021-ben kapta meg, ekkor leplezték le a Toyota technikáján alapuló öntöltő, környezetbarát hibrid verziót, amely tesztautónkban is dolgozik.

Az új S-Max tehát nem egy teljesen friss autó, hanem a második generáció 2019-ben ráncfelvarráson átesett verziója, némi finomítással, haladva a korral.
Érthető, hogy csak részleteiben nyúltak a megjelenéshez, hiszen a Ford S-Max már az első generációnál telitalálat volt, a családi batárok között ennél sportosabb, lendületesebb formát nehéz lett volna rajzolni. Karosszériája 4796 mm hosszú, szélessége tükrökkel, illetve behajtott tükrökkel 2137/1916 mm, magassága 1658/1655 mm, előbbi az ötüléses, utóbbi a hétüléses változat magassága.

Méretes darabról van tehát szó, aminek az ST-Line csomag ad némi sportos ízt. Jól mutatnak a sportos légbeömlők, a fényes fekete betétes, órási méhsejteket formázó hűtőrács, az új rajzolatú LED-es fényszórók, valamint a hátsó diffúzort imitáló, fekete műanyag dekorációs elem.

Méreteiből adódóan nehezebb vele a szűk utakon manőverezni, fordulóköre 11,65 méter, nagyon jól jön a tolatókamera képe, és az ütközésre figyelmeztető rendszer vészjelzése a parkolóhelyekről való kitolatáskor.
Testének nagysága már az ajtónyitásnál tetten érhető, bizony figyelni kell, áll-e valaki, valami a méretes bejárat fordulási sugarában. A nagy szögben nyíló, így könnyű bejutást adó ajtók mögött pedig feltárul a tér, ami bőven elég az első két sorban és elviselhető a harmadikban.

Elöl tényleg fejedelmi a kényelem, a fűthető ülésekben magasan ülve szó szerint kapitányi pozíciót kapunk. A második sorban három egyenrangú ülésre rakhatjuk akár a gyereküléseket is, az ott ülők kényelmét kihajtható asztalka, árnyékoló roló, USB-aljzatok, valamint 150 W-os, 230 voltos hálózati csatlakozó teszik teljessé.

Az ülések pozíciója az adott feladat szerint változtatható, a második sor mindhárom tagját külön, síneken lehet csúsztatni, a háttámlák dőlésszöge is külön állítható. Az ülésmozgatás kulcsfontosságú, ugyanis ez a funkció garantálja a harmadik sor használhatóságát. Ha táncteret varázsolunk a második sorba, akkor leghátul teljesen eltűnik a lábtér, ezért hét utasnál kompromisszumra van szükség.
Ilyenkor a második sor lábterét átlagos méretűre csökkentve tudunk helyet adni a padlóba süllyesztett két kisebb méretű ülés utasainak. Kisebb gyerekek vígan elvannak itt, de a felnőttek sem szenvednek hosszabb utakon, azonban egy tengerparti nyaralást azért ne tervezzünk hét főre az S-Maxszal. Azért se, mert ha minden ülést felhajtunk, akkor kisautónyi, 285 literes csomagteret kapunk, ami maximum a zokni, nadrág, bankkártya szentháromságra elég. Öt személlyel igazán élhető a helyzet, ilyenkor óriási, 700 liternyi hely áll rendelkezésre. Ha szállításra adjuk a fejünket, arra is jó az S-Max, simán jöhet a lapra szerelt bútor is, hiszen kétméteres, nagyjából sík, 2020 literes rakteret kapunk a második és harmadik sor ülései nélkül.

Praktikus extrák hada könnyíti a beltér használatát, a csomagtérbe is jutott 12 voltos csatlakozó, az eső elleni menedéknek is használható, magasra nyíló csomagtérfedél elektromos mozgatású, láblendítéssel nyitható darab, és a harmadik sor is gombnyomásra, villanyos segítséggel dől el.

Tér és praktikum, ezek a legfontosabbak a családi egyterűknél, és ezeket hozza is az S-Max, a nagyjából tíz évvel ezelőtti hangulatot hozó műszerek, fedélzeti rendszerek pedig nem tűnnek öregnek, inkább a dizájn lóg már ki a mai megoldások sorából.
Ez a klasszikus elrendezés híveinek áldás is lehet, itt még van gomb gazdagon a középkonzolon, a Sony fejegység még a CD-ket is megeszi, a fedélzeti kijelző mélyen ül, és bár vannak applikációk, lehet csatlakozni a Ford rendszerére, azért a navigáció pár utat nem ismert fel, illetve a grafikai megjelenés is lehetne frissebb.

Az ST-Line felszereltséggel vörös díszvarrást kapó kormány és ülések viszont tökéletesek, a felhasznált anyagok minősége is rendben van, egyedül az óriási, üres területek adnak némi komor beütést. Az látszik, hogy az irányt meghatározó programválasztó tárcsa helyén régebben tekintélyes méretű sebességváltó kar ült kulisszával, így most az apró tekerőt viszont egyhangú, sötét műanyagsivatag veszi körbe.

Tárolórekesz akad elég, mély rekeszt rejt a könyöklő, iratokat vár a műszerfal nyitható doboza, méretesek az ajtózsebek.
Beltere ugyan klasszikus, de hajtáslánca már sokkal egyedibb, izgalmasabb ennek a családi egyterűnek. A 2,5 literes, 150 lóerős, 200 Nm nyomaték leadására képes Atkinson-ciklusú négyhengeres benzinmotort csatasorba állító technika alapelve egyezik a Toyota-hibridekével. A két elektromotor-generátor és a benzinmotor egy bolygómű közreműködésével egyesült erővel hajtja az első kerekeket. A hajtásban részt vevő villanymotor teljesítménye 98 kW, azaz 133 lóerő, nyomatéka 200 Nm. A hibrid hajtás rendszerteljesítménye így 190 lóerőre jön ki.

Tisztán elektromosan is képes haladni, de csak nagyon rövid távokat, így a takarékos működés mellé nem jár zöld rendszám. Ebben a konstrukcióban a villanymotor által fékezéskor megmentett energiát 60 cellás, igen kompakt, 1,1 kWh teljesítményű, lítiumion-akkumulátor tárolja el. A folyadékhűtésű pakk a csomagtartó padlója alatt lakik, így nem türemkedik be az értékes raktérbe.
Vezetés közben bizonyít a kiforrott hibridrendszer. Aki egy lomha, magas fordulaton bőgő hangú technikára számít, azt nagy meglepetés érheti a Ford S-Max volánja mögött. Ez a hajtáslánc ugyanis kellemes dinamikával mozgatja az autót, 9,8 másodperc alatt éri el vele a 100 km/órás sebességet, ráadásul autópályán sem fullad ki, 130 km/óra körül is érezhetően bőven van még tartalék, a motorzaj pedig szinte észrevehetetlen.

Gyorsításkor is elmarad a korábban az ilyen hibridekre jellemző azonos frekvenciájú motorhang: az S-Max virtuális fokozatokkal irtja ki a jelenséget.

Ez a gázpedál használata alapján vezérli a motor fordulatszámát, ha kissé visszaengedjük a jobb lábunkat, akkor azonnal ejti azt, és közepes gázadásra is mintha "elváltana" a rendszer. Csak padlógázas gyorsításnál fogynak el a trükkjei, ilyenkor bejön a motorbőgés, de mivel tisztes teljesítményű a rendszer, hamar elérjük a kívánt sebességet, amikor a gázelvételre megszűnik a jelenség.

Irányíthatósága méreteit meghazudtolóan jó, a kormány közvetlen és jól érezhető, ezért gyorsan és precízen lehet vele egyik kanyart a másikba fűzni. Van némi oldaldőlés, de az ST-Line feszesebbre hangolt futóműve magabiztosan dolgozik, amellett, hogy alapvetően megmarad a kényelmes, komfortos rugózási tulajdonság.

Bár az alapjai már lassan tízévesek, a Ford S-Max kellemes benyomást kelt az autópályán is csendes, szélzajtól mentes futásával. 130 km/óránál a motor sem forog 3000-et percenként, csak messzi duruzsolása hallatszik.

Városban a csendes, elektromos indulások, a ritkán beinduló benzinmotor, és a 6-6,5 l/100 km körül maradó fogyasztás teszik csábító ajánlattá a Ford családi modelljét. Országúton haladva mesés szintre eshet a fogyasztás, 80-90 km/órával suhanva hozható akár a 6 liter/100 kilométeres érték alatti átlagfogyasztás.
Aki pedig ráérez a hibrid hangulatára, és figyel arra, hogy minél többet dolgozzon a villanymotor, annak még kedvezőbb átlagfogyasztás is összejöhet, ami a 68 literes üzemanyagtankkal bő 1000-1100 kilométeres hatótávot jelent.

Vezetőtámogató rendszerei jól működnek, a távolságtartó, adaptív tempomat kezelése egyszerű, már indexelés hatására gyorsítani kezd a rendszer sávelhagyás előtt, így autópályán remekül használható, magabiztosan tartja a távolságot, és megfelelő mértékben fékez.

A Ford S-Max nagy előnye, hogy alig akad konkurenciája. Ebben a méretben, ilyen felszereltséggel, ilyen minőségben hét utasnak kevés a jó ajánlat, hibrid hajtással pedig végképp szűk a kínálat. Tulajdonképpen csak szabadidő-autó akad hasonló technikával felvértezve, a Toyota által kínált hétszemélyes Prius+ már nem szerepel a kínálatban.

Az eleve igen jól felszerelt Titanium belépő verzióval az S-Max hibrid alapára 14,16 millió forint, a sportosabb ST-Line 14,97 milliótól érhető el a CarNet kereskedésekben, az abszolút csúcs, a Vignale pedig 16,74 millió a gyártó listaárai szerint.
Az autógyártás jelenlegi helyzete miatt a dízel verziók elérhetősége bizonytalan, de aki mindenképpen gázolajos motorra akar várni, az Titanium felszereltséggel már 12,31 millió forintért érheti el a legolcsóbban kínált S-Max-ot manuális váltóval. Minden autóra jár a Ford Extra Garancia, ami vagy 2+3 évig, vagy 150 ezer kilométerig érvényes.

Bár napjainkra sokkal inkább a szabadidő-autók kerültek előtérbe, a Ford S-Max bizonyítja, hogy egy nagyobb család kiszolgálásában ma is elsőrangú partner tud lenni.