Vidámparki hangulat a Puma Gen-E fedélzetén

Vidámparki hangulat a Puma Gen-E fedélzetén

hirdetés
Amikor a Ford hangmérnökei a márka legfiatalosabb villanyautójához fejlesztettek hangzásvilágot, váratlan, ám valójában nagyon is stílusos helyen kerestek és találtak ihletet: a vurstliban.
A villanyautók csendesek. Öt évvel ezelőttig ez senkit nem zavart – vagy ha mégis, elfogadta, hogy ilyenek. Aztán az európai unió kötelezővé tette, hogy az elektromos járművek kis sebességű haladás közben jól felismerhető hangot adjanak ki, amely közeledtükre figyelmezteti a belső égésű motorok zajához szokott gyalogosokat. Az autógyártók pedig kapva kaptak a kényszerű lehetőségen, és elkezdték a figyelmeztető hangzást az autók személyiségének részeként kezelni.

A hangtervezés mára fontos része az elektromos járművek fejlesztésének, az így létrehozott hangkarakter pedig a figyelemfelhívó jelzésen túlmutatóan a márkák egyedi arculati elemévé fejlődött. A dilemma azonban hatalmas: tegyünk úgy, mintha benzinmotor hajtaná az autót, vagy rugaszkodjunk el teljesen a megszokottól, és komponáljunk egyedi zörejeket? Egyik véglet sem szerencsés, az igazság valahol félúton lehet – erre leginkább akkor ébredünk rá, amikor egy rosszul sikerült hangzással találkozunk.
A Ford Puma Gen-E fejlesztői számára hatványozottan nehéz volt a kérdés, hiszen olyan autóhoz kellett hangzást találniuk, amely egyszerre praktikus és élvezetes, izgalmas és biztonságos, fiatalos és családbarát. Christian Störig, a Ford of Europe hangminőség-fejlesztő mérnöke már minden lehetőséget kipróbált, amikor Dieter Leffers, a fejlesztési részleg főmérnöke szokatlan javaslattal állt elő.
Olyasvalamiből kellene ihletet meríteni, ami maga is gyors, zsigerekig hatóan izgalmas, ugyanakkor biztonságos. Motor hajtja, de nem belső égésű. A választ a kölni fejlesztőközpont közelében működő Phantasialand: Európa egyik legnépszerűbb vidámparkja adta meg. Störig felpakolta a családját, és amíg a többiek egymás után próbálták ki az attrakciókat, a hangmérnök gondosan fülelt. A hullámvasútnál minden összeállt: a zakatolás, a zúgás, a hidraulika szuszogása, a rögzítő mágnesfék behúzása, a csörlőző villanymotor búgása tökéletes és elmaradhatatlan akusztikai aláfestést adott a száguldáshoz.
Hősünk hosszú hangfelvételeket készített, a távolból éppúgy, mint utasként, majd másnap hozzálátott a keveréshez. Az egész csapat lázba jött az ötlettől, az igazi kérdés azonban még válaszra várt: hogyan lehet ezeket az ismerős zörejeket egy autó koherens hangképévé formálni. A megoldást a fent említett középúton találták meg: a hagyományos, belső égésű autókra jellemző zajokat elegyítették a vidámparki hangokkal, és amikor tucatnyi próbálkozás után eltalálták az ideális arányokat, gyakorlatilag célba értek.
Persze a Ford mérnökeinek a munkája soha nem ér véget: mindig jönnek új kihívások, új feladatok. Most épp azon fáradoznak, hogy a Puma Gen-E hangzásából kiindulva megteremtsék a Ford teljes elektromos portfólióját azonosító, egyedi hangkaraktert. Störig pedig gondolatban már innen is továbblépett: következő kihívásként azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy a Ford vadonatúj raliprogramjából a közútra visszavezetett, hangsúlyosan sportos és élvezetes modellek számára megteremtse a karakterüket hitelesen sugárzó, összetéveszthetetlen, vérpezsdítő hangzást.
Képek: Ford, Ford AI