Hatvanéves Európa kedvenc furgonja

Hatvanéves Európa kedvenc furgonja

hirdetés
Amikor 1965-ben megjelent, még nem lehetett tudni, hogy a Ford Transit idővel átrajzolja a könnyű haszonjárművek európai piacát, és a hatékony áruszállítás szinonimájává válik.
Redcap: eredetileg ezen a belső kódnéven indult útjára az a titkos projekt, amely végül Európa és a világ egyik legsikeresebb áruszállítóját hozta létre.

A redcap (szó szerint: piros sapkás) a pályaudvari hordárok beceneve volt – találó név egy furgon számára, amelynek a legváltozatosabb rakományt kell gyorsan, megbízhatóan és rugalmasan a célba szállítania.

A cél az volt, hogy sikeres utódot találjanak két formailag és műszakilag egyaránt túlhaladott konstrukciónak: a német Ford Taunus Transitnak és a brit Ford Thames 400E-nek. A két elődből végül csak a német modell nevét tartották meg, a dizájnt pedig az anyagcég piacáról, Észak-Amerikából importálták.
Nem mellékesen a Transit volt a német és brit Ford-lerakatok összevonásával 1967-ben létrehozott Ford of Europe első saját tervezésű típusa: a modell konkrétan egyidős a vállalattal (valójában még idősebb is valamivel, mivel a cégegyesítés hivatalosan csak 1967-ben ment végbe, a kölni és berkshire-i szakemberek azonban ekkor már évek óta szorosan együtt dolgoztak.
A Transit többféle tengelytávval, dobozos és ablakos furgonként, fülkés alvázként, platós kisteherautóként, kisbuszként és számos további kivitelben is elérhető volt. Ez, a modern műszaki tartalom, valamint az amerikai formatervvel együtt járó, széles nyomtávból adódó tágas raktér azonnal az eladási ranglista élére katapultálta a modellt, nemcsak Európában, de más földrészeken is, így a Transit éveken belül kinőtte eredeti gyártóüzemét.
1976-ra elkészült a furgon egymilliomodik példánya, és nem sokkal később, a gyártás tizenkettedik évében alapos modellfrissítésen esett át a Transit. Megjelenése tetszetősebb lett, jelentősen javítottak a vezetési komforton – ez volt az egyik első furgon, ahol a sofőr kényelme kiemelt figyelmet érdemelt a tervezés során –, a műszaki tartalom fejlesztésével még megbízhatóbbá tették a szériát, és megjelent a kínálatban egy V6-os, nagy teljesítményű erőforrás, valamint az automata sebességváltó. Partnervállalkozások jóvoltából lakóautóként (1981) és összkerékhajtással (1982) is elérhető volt a Transit.
További tíz év telt el, mire a Ford leváltotta az eredeti – bár addigra jelentősen modernizált – Transitot. Független első felfüggesztés (a rövid tengelytávú verziókon) és a szélvédő vonalában meghosszabbított, rövid motorházfedél jellemezte a második kiadást, amely két köztes modellfrissítéssel az ezredfordulóig maradt gyártásban. Olyan személyautós jellemzőket vezetett be a második Transit a haszonjárművek piacán, mint a klímaberendezés, a központi zár, a légzsákok, vagy az elektromos ablakok és külső tükrök – az eladások pedig igazolták a Ford sofőrközpontú termékfilozófiáját.
Olyannyira meghatározó jelenség volt a kettes széria, hogy a 2000-ben bevezetett, harmadik generáció – sőt, tulajdonképpen a 2014 óta forgalmazott, jelenlegi kiadás is – amennyire csak lehetett, igyekezett hű maradni annak formavilágához. A mérnökök folytatták az úttörő megoldások bevezetését: az ügyfelek először választhattak az első- és hátsókerék-hajtás között, és itt jelent meg a kétféle magasságú felépítmény opciója. Ahogy a korábbi Transitok, a harmadik kiadás is személyautós eredetű erőforrást alkalmazott; a Mondeóból átemelt dízelek komoly dinamikát kölcsönöztek a furgonnak.
A gyártás üteme is felgyorsult: miután a termelés 2000-ben átlépte a négymilliós határt, 2005-re további egymillió példány készült el az ekkor már világszerte gyártott Transitból. Az európai piacokra szánt autók egyre nagyobb arányban készültek Törökországban; a következő, 2013-as generációváltástól kezdve pedig Kocaeli lett a Transit egyetlen európai gyártóbázisa.

De hogy még a harmadik kiadásnál maradjunk: a 2007-es modellfrissítésnél olyan alapvető, úttörő fejlesztéseket vezettek be, hogy a modell elnyerte az év nemzetközi haszonjárműve címet. A sebességváltó felköltözött a műszerfalra, a kilométer-számláló digitálisra váltott, a kínálatban pedig megjelent egy sportváltozat. A jelenlegi, negyedik szériával vált igazán globális modellé a Transit, hiszen azt a Ford európai és észak-amerikai stúdiói együtt tervezték.
Minden korábbinál szélesebb tengelytáv- és magasság-választék mellett ez volt az első Transit, amely önhordó karosszériát kapott, illetve ebben a generációban jelent meg (2022-ben) a tisztán elektromos hajtáslánc opciója. Ez utóbbihoz kapcsolódóan a legelső időktől fogva fel-felbukkanó Ford Supervan – azaz a Transit motorsport-képességekkel megáldott átirata – egy felfoghatatlanul erős villanymotoros szörnyként tért vissza, bizonyítva, hogy a Transit nem csak a mindennapi feladatok terén felülmúlhatatlan.
Hatvan év után a Ford Transit kompetensebb és népszerűbb, mint valaha, a CarNet Auto-Fort budapesti és a CarNet For-Top nyugat-magyarországi kereskedéseiben kisbuszként, furgonként, fülkés alvázként és számtalan további kivitelben, dízel- és villanymotorral rendelhető: ahogy bevezetésekor, a Ford Transit most is készséggel alkalmazkodik ügyfelei legapróbb kívánságaihoz.