Harminchat hónapja zajlik a Ford úttörő kísérlete az Egyesült Államok egyik legforgalmasabb nagyvárosában. A program arra keresi a választ, hogy hogyan illeszkedhetnek bele mindennapi életünkbe az önvezető autók – technológiai és emberi szempontból egyaránt.
A Florida délkeleti partján fekvő Miami-Dade az állam legnépesebb megyéje, névadója a közismert metropolisz, az USA egyik legnagyobb és leggazdagabb városa, amely egyben a világ legforgalmasabb személyszállító hajókikötőjének is otthont ad. Ebben a nyüzsgő, élettel teli – és nem mellékesen meglehetősen sűrűn lakott – környezetben indította útjára három évvel ezelőtt kísérleti önvezető mobilitási programját a Ford. A projekt a maga nemében egyedülálló a világon, ahogy az eredményei is: hamarosan Miami lehet az első nagyváros a világon, ahol széles körben, piaci alapon megindulhat a vezető nélküli járművek forgalma.
A Ford 2018 februárjában jelentette be, hogy az önvezető technológiák terén tevékenykedő Argo AI startupvállalkozással karöltve megkezdi kísérleti autonóm mobilitási programját. Jóval többről volt azonban szó, mint arról, hogy fejlett érzékelőkkel felszerelt autókat küldenek ki az utcákra: a nulláról kellett felépíteni a technológia társadalmi és gazdasági környezetét. Az emberi felügyelet nélkül közlekedő járműveknek ugyanis csak akkor van értelme, ha azokra ténylegesen szükség van: ha a szolgáltatók és az ügyfelek egyaránt kellő bizalmat és érdeklődést mutatnak a megoldás iránt, ha nem csupán érdekes újdonságként tekintenek rá, hanem mint életszerű, valós értéktöbbletet hordozó alternatíva, ami kiállja a mindennapok próbáját.
Miközben tehát a mérnökök a járművek irányításáért felelős műszaki megoldásokat tökéletesítették, a Ford létrehozott egy szimulációs programot. Ebben a későbbi autonóm járművekkel teljesen azonos, de hús-vér sofőr által vezetett gépkocsik vettek részt, akik azonban egyáltalán nem kommunikáltak az ügyfelekkel. A Ford szakemberei arra voltak kíváncsiak, hogy a programba jelentkező szolgáltatók – mosodák, éttermek, virágárusok és egyéb kiskereskedelmi vállalkozások – mennyire tudnak együttműködni egy olyan szállítási megoldással, amelyből teljesen kiiktatják az emberi tényezőt. Nem kevésbé fontos visszajelzések érkeztek a másik oldalról: hiába működik ugyanis rugalmasan, gyorsan és hatékonyan egy szolgáltatás, ha a vásárlók idegenkednek tőle. Ma, amikor a koronavírus szorításában mindennél többre értékeljük, ha nem kell idegenekkel találkoznunk, talán más a helyzet, ám 2018-ban egyáltalán nem lehetett még tudni, hogy az emberek mit szólnak majd, ha a megrendelt árukat egy autó oldalában kinyíló rekeszből kell kiemelniük, vagy ha egy taxiba beülve nincs kihez szólniuk.
Ha Miamiban tudsz vezetni, bárhol elboldogulsz – vallják a helyiek, utalva a város változatos, gyors és sűrű forgalmára. Rengeteg és igen gyorsan haladó gépjármű, még több gyalogos és kerékpáros teszi rémálommá a tapasztalatlan autós számára a helyi közlekedést. Ám pontosan ezért választotta Miamit első programja helyszínéül a Ford: azóta féltucatnál is több nagyvárosban indítottak hasonló kísérleteket, amelyek mind a Floridában szerzett tapasztalatokat hasznosítják. Ahogy a járművek egyre magabiztosabban közlekedtek Miamiban, úgy terjesztette ki működési területüket a Ford: a kezdeti másfélszer másfél kilométeres zóna helyett ma már a város számos pontján megfordulnak a robotautók; a helybeliek pedig lassan megszokják a tetőlemezükön kifinomult kamera- és radarrendszert viselő autókat.
A miami kísérlet talán legfontosabb feladata az volt, hogy a Ford meggyőzze az embereket arról, hogy ne valami hideg, embertelen, ellenséges dologként, hanem életük hatékony, megbízható segítőjeként tekintsenek az önvezető autókra. Ennek érdekében a program vezetői nem korlátozták érdeklődésüket a technológia fejlesztéséhez szükséges közlekedési és felhasználási helyzetekre, nyitottan és aktívan kerestek minden olyan lehetőséget, amivel hozzájárulhatnak a közösség boldogulásához. Így többek között önkéntesként segítettek egy, a hátrányos helyzetű családokat egészséges élelmiszerrel és tanszerekkel ellátó helyi alapítványnak.
Miközben persze a szolgáltatási oldalon egyre szélesebb körű az autonóm járművek elfogadottsága, a Ford és partnerei megkettőzött erőfeszítéssel dolgoznak az önvezető technológiák tökéletesítésén. Ez nem csak az autómérnökökön múlik, hiszen többek között ultra nagy felbontású, rendkívül részletes térképekre is szükség van ahhoz, hogy a jármű tudja, hol közlekedik. Ebben a virtuális környezetben radarok, rövid és hosszú távú kamerák, valamint lézeres érzékelők segítségével képes centiméteres pontossággal elhelyezni magát a gépkocsi. Ez azonban még csak a kezdet, hiszen a közlekedésnek nem csak statikus elemei vannak: a folyamatosan változó dinamikájú forgalom másodpercről másodpercre döntéshelyzetbe állítja az autó vezérlését.
És akkor még nem beszéltünk az emberi tényezőről: a gyalogosok és az autóvezetők ma még kiszámíthatatlanul reagálnak, amikor egy üres vezetőüléssel közlekedő gépkocsival találkoznak. Erre nem elég műszaki szempontból felkészülni – a Ford egy olyan kommunikációs rendszeren is dolgozik, amely ösztönösen értelmezhető fényjelzések segítségével tájékoztatja arról a környezetet, hogy a robotautó megállni, kanyarodni vagy elindulni készül. A tapasztalatok szerint ez nem meddő próbálkozás: az emberek igenis hajlandóak partnernek tekinteni az önvezető autót. Olyannyira, hogy a beszámolók szerint sokan elköszöntek a futárautótól, miután kiemelték abból a megrendelt pizzát, virágcsokrot vagy egyéb árucikkeket.
