Bár platóssá átépített személyautók már több mint száz éve léteznek (gondoljunk csak a T-Modell áruszállító változataira), de ezek a járművek inkább célszerű munkagépek voltak, nem pedig többcélú modellek. A legelső, mai értelemben vett pickup 1934-ben jelent meg; ez volt a Ford Ute, ami egy vásárló kérése alapján született. Egy ausztrál farmer felesége még 1933-ban írt levelet a helyi Ford-kirendeltség vezetőjének, elmondva, hogy nekik sajnos nem telik egyszerre két autóra, mégis szeretnének egy olyan járművet, amivel vasárnap el tudnak menni a templomba, hétfőn pedig elszállíthatják vele a malacaikat a vásárba.
Az ausztrál siker nyomán a Ford az USA-ban is elkezdett pickupokat építeni, amelyek nagyon gyorsan az amerikai kisvárosok utcaképének részévé váltak. A F sorozat igazi legendává nőtte ki magát, és itt jelent meg először a Ranger embléma egy pickup karosszériáján, amikor 1965-ben így nevezték el a Ford F-150 legmagasabb felszereltségi szintjét. Ahhoz viszont egészen a 80-as évekig kellett várni, hogy a Rangerből önálló modell legyen. Ekkoriban vált nyilvánvalóvá, hogy sok amerikai számára fölöslegesen nagy az F-150; ezek a vásárlók kisebb és takarékosabb járműveket kerestek, melyeket meg is találtak a japán gyárak kínálatában. A Ford praktikus megoldást talált a helyzetre: a Mazdától vett át egy pickupot, amit a japánok eleinte Courier néven gyártottak a Ford számára, ám 1982-től már Rangerként szerepelt az amerikai márkakereskedésekben. Nemcsak a név változott, hanem a vásárlóközönség is: a Ford már ekkor olyan motorválasztékkal és felszereltséggel kínálta az autót, hogy az ne csak a gazdálkodók és iparosok, hanem a szabadidőjárművet kereső vásárlók számára is vonzó legyen.
Mindez még egyértelműbbé vált az 1993-tól gyártott második modellgenerációnál, amihez olyan extrákat is kínáltak, mint a hatlemezes CD-lejátszó vagy a sárvédő-szélesítés. Mi tagadás, ezek még véletlenül sem egy munkagép tartozékai, és jól mutatták, hogy a pickup-piacon igencsak megerősödött az a vásárlóréteg, amely egyértelműen életstílus-modellként tekintett a Rangerre. Nem véletlen, hogy a Ford évente 300 000 darabot is eladott az autóból, és a gyár egyre bátrabban kísérletezett a típussal. Jó példa erre a korát messze megelőző elektromos változat, ami 1998-ban jelent meg, vagyis egy olyan időszakban, amikor az emberek többsége még csak nem is hallott a globális felmelegedés fenyegetéséről. Az akkumulátoros hajtású, a fékezési energiát is visszatápláló Ranger körülbelül 100 kilométert tett meg egy feltöltéssel, és innovatív hajtásmódján felül olyan különleges megoldásokkal szolgált, mint például a karbonszálas laprugók – és olyan megbízható technológiával, melynek köszönhetően még ma is több mint 400 darab fut belőle az amerikai utakon.
Az 1998-as év azonban nemcsak az elektromos hajtás miatt izgalmas, hanem azért is, mert ekkor jelent meg a Ranger az európai piacokon, ahol alig húsz év leforgása alatt a legnagyobb darabszámban eladott pickuppá vált. Az akkor még Mazda-alapú modellt 2006-ban váltotta le a második európai Ranger-generáció, az igazán nagy ugrást azonban a 2011-ben bevezetett változat jelentette. A vadonatúj modellt a Ford ausztrál leányvállalata fejlesztette ki, és minden téren hatalmas előrelépést jelentett: a motorok erősebbek és takarékosabbak, az utastér kényelmesebb, a felfüggesztés modernebb, a dizájn pedig markánsabb lett. Néhány frissítés és számtalan technológiai újítás után 2019-ben jött el az ideje a legújabb, jelenleg is kapható modell bevezetésének, ami már tényleg mindent tud, amit egy több célra alkalmas autónak tudnia kell a harmadik évezredben.
Masszív alvázával, megbízható négykerék-hajtásával, erős EcoBlue dízelmotorjaival a legkeményebb terepet is legyűri, az országúton pedig egy személyautó komfortját és biztonságát kínálja. Hiábavaló próbálkozás volna végigsorolni a Ranger ultramodern megoldásait, elég csak kettőt megemlítenünk, ami mindent elmond arról, mit is nyújt manapság egy igazán modern Ford pickup. Az egyik az aktív parkolóasszisztens, ami gond nélkül manőverezi be a termetes járművet a szűk parkolóhelyekre, a másik pedig a gyalogosfelismerő rendszer, ami önállóan fékez, ha valaki váratlanul kilép az autó elé.
És mert a Ford szerint a jó is lehet még jobb, 2022-ben elkezdik gyártani a Ranger kívül-belül teljesen áttervezett, legújabb generációját. A vadonatúj dizájn sokkal célratörőbb és markánsabb lesz, a motorkínálatban egy új 3,0 literes V6-os turbódízel is megjelenik, és az utasok rengeteg újszerű szolgáltatásra számíthatnak – például variálható hátsó üléssorra vagy vezeték nélküli telefontöltőre, ami eddig inkább a drágább személyautók kínálatában szerepelt. Ugyanakkor a Ford azokról sem feledkezik meg, akik a Rangert nem életstílus-autónak, hanem munkatársnak választják: őket praktikus rakományrendezővel, külső területvilágítással, a platóhátfalba épített munkafelülettel és rengeteg más leleményes megoldással segíti a jármű. Akinek viszont nincs ideje vagy türelme egy-másfél évet várni a legeslegújabb változatra, az nyugodt szívvel választhatja a jelenleg kapható Rangert is, és biztosan nem fog csalódni – végtére is a ma kapható legsikeresebb pickupról beszélünk.
