renault-20

Amikor először gyártott prémiumautót a Dacia

Tolatókamera, okostelefon-tükrözés, digitális klímaberendezés, kulcs nélküli nyitás és indítás, LED-es fényszórók: 2022-re a Dacia újraértelmezte az ár/értékarány fogalmát, és a kedvező árakat megtartva olyan modern kényelmi és biztonsági szolgáltatásokat kínál, amelyek nem maguktól értetődők az adott méretosztályokban.
Teljes lelki nyugalommal kijelenthetjük: a Dacia soha nem kínált még ennyi jót ügyfelei számára. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a márkának ne lett volna korábban is urasan kivitelezett – sőt, egyenesen prémiumkivitelű – típusa, az azonban nemcsak hogy nem volt elérhető az átlagemberek számára, de látványa sem ébresztett felhőtlen örömöt a járókelőkben, pedig kifejezetten csinos autóról volt szó.
A román kommunista párt az 1980-as évek elején úgy határozott, szükség van egy reprezentatív automobilra, amellyel a pártfunkcionáriusok, a titkosrendőrség vezetői, valamint maga az államfő, Nicolae Ceaușescu rangjához méltóan utazhat. Mivel a Dacia 1968 óta ápolt jó kapcsolatokat a Renault-val, ezt a nagy presztízsű projektet is a francia autógyártó bevonásával gondolták megvalósítani. Megvásárolták a márka legnagyobb, legrangosabb típusának, a 4,5 méter hosszú, 2,67 méteres tengelytávú R20-asnak a licencjogait, és 1979-ben elindult a gyártás – pontosabban az összeszerelés.
A know-how-t ugyanis nem adta át a Renault (végtére is a zászlóshajójuk mindössze négy éve volt a piacon), helyette elemekben szállították le a Daciának az autókat, amelyeket aztán helyben szereltek össze. Az egyszerűség kedvéért kizárólag sötétkék és fekete karosszériaelemeket szállítottak a ștefăneşti összeszerelő üzembe. Az autó felszereltsége felfoghatatlanul gazdag volt: motoros ablakemelők, megvilágított hamutartó, tempomat, klímaberendezés, szervokormány, audiorendszer, valamint fedélzeti számítógép okozott határtalan örömöt a funkcionáriusok sofőrjeinek, és kergette őrületbe a szükséges diagnosztikai eszközökkel nem rendelkező szerelőket.

A típusnév az autóba elsőként szerelt 2000 köbcentiméteres, 110 lóerős benzinmotorra utalt. Később a modellt 90 lóerős, 1,6 literes, illetve 115 lóerős, 2,2 literes, Bosch benzinbefecskendezős erőforrással is kínálták. A belépőmotor négy-, a kétliteres ötfokozatú kézi sebességváltót kapott, a legnagyobb erőforráshoz automata váltót társítottak.
A Renault R20 1982-es nyugdíjazásával a Dacia 2000 gyártása is véget ért. Az eleve kis példányszámban gyártott modellhez fűződő negatív képzettársítások, illetve a szükséges karbantartás kivitelezhetetlensége miatt a grandiózus modell iránt minimális volt az érdeklődés a használtautó-piacon. Mire a gyűjtők ráébredtek, mekkora értéket képvisel a Dacia 2000-es, alig néhány működőképes példánya maradt fenn.
Nemcsak autóként, de fogyasztási cikként sem létezett a Dacia 2000-es, ezért sem katalógusok, sem gyári reklámanyag nem készült róla; a Wikipédia adatbázisában fellelhető egyetlen fotón kívül nem állnak róla rendelkezésre jogtiszta fényképfelvételek. Cikkünket ezért ennek az egy képnek a kivételével a Renault R20 fotóival illusztráltuk – a két autó között gyakorlatilag csak az emblémákban mutatkozott különbség, még a keréktárcsák is megegyeztek a francia modellen és annak klónján.

A 2000-es modell zsákutcának tűnhet tehát, mégsem volt hiábavaló a bevezetése: a Dacia mérnökei ugyanis alaposan tanulmányozták a modell részleteit, és számos megoldását átmentették a Dacia 1310-es típusba. Így élt tovább a márka génjeiben a fényűzés, hogy aztán napjainkban mindennapos kényeztetéssé finomodva ne egy szűk elitet, hanem a vásárlók lehető legszélesebb körét örvendeztesse.