Teszt: Toyota Proace Max L3H2

Már a Toyotánál is találni igazán nagy furgont. A kínálat legerősebb dízelmotorjával és automata váltóval teszteltük a Proace Maxot.

Tekintettel arra, hogy a Proace család két kisebb tagja is a Stellantis-konszernnel együttműködésben született, nem volt meglepő, hogy a nagy tesó is innen ered. Amikor a Proace Max létezésére fény derült, a Proace és a Proace City ráncfelvarrást kapott, arculatuk sokkal jobban idomult a japán márkánál mostanában látott formavilághoz.

Ebből a Proace Max még kimaradt, így nem meglepő, ha egyesek tisztán a Toyota-logós Fiat Ducatót látják. Nem rossz tipp a Peugeot Boxer, a Citroën Jumper, de még az Opel Movano sem, hisz az alap ugyanaz. Mind közül talán a Toyotáé a legfunkcionálisabb frontrész. A LED fényszórók alatt fekete lökhárítóbetéteket találunk, melyek egy szolid márkaemblémát fognak közre.

A megjelenést jelen esetben a szín dobja fel: a fehérnél egy árnyalattal szürkébb fényezés ugyanúgy 290 ezer Ft, mint a szürkeárnyalatos skála másik végén lévő éjfekete külső.

Persze egy ilyen autónál a külcsín az egyik legkevésbé fontos tényező, a teljes szolgáltatási csomag számít, amelyben az ár, a maradványérték, a megbízhatóság, a garancia, a kereskedői és szervizháttér is fontos. Ha magát a terméket nézzük, a vásárlás egyik első szempontja a fülke mögött keresendő.

A Toyota Proace Max háromféle tengelytávval és háromféle magassággal összesen hat különböző méretben érhető el zárt áruszállítóként. Tesztautónk a kínálat közepe: az L3H2 modell 5998 mm hosszú és 2524 mm magas, 4035 mm-es tengelytávval.

Létezik alvázas karosszériaváltozatos Proace Max is kétféle hosszban, akár gyári platós felépítménnyel is.

A platós verziókból kapható billenőplatós felépítmény, de összeállítható ponyvás hátsó rész, szigetelt dobozos felépítmény vagy az alvázra szerelve dobozos hűtőautó is. Hűtőautót még a zárt áruszállítókból is képesek csinálni, azaz a lehetőségek tárháza bőséges.

Feladattól függően a raktér borítása is változhat. Tesztautónk faborítású raktere bővelkedik rakományrögzítő szemekben. Nemcsak a padlóba, a magasabb részekre is jutott ezekből. A fülke szinte függőleges hátfala, valamint a hátsó kerekek szögletes borítása segítenek abban, hogy a 3705 mm hosszú, 1932 mm magas, 13 köbméteres teret maximálisan kihasználhassuk. A sötétebb órákban jól jön az erős fényű LED-világítás, mely a legjobbak közé tartozik kategóriában. Ami a raktérbe jutást illeti, létezik egy és két tolóajtós változat is. Hátul az ajtók legalább 180 fokban nyílnak, de ha valakinek ez kevés, kaphat 270 fokban nyíló ajtós Toyota Proace Maxot is.

A Toyota Proace Maxhoz hasonló haszongépjárművektől sosem várja el az ember, hogy olyan legyenek belülről, mint egy hagyományos személyautó. A kényelem persze fontos, de még jobban számít az, hogy a jármű bírja a strapát, a mindennapi igénybevételt.

Ez a hozzáállás érezhető az anyaghasználaton: olcsóbb hatású, de strapabíróbb műanyag borítja a műszerfalat és az ajtót is. Puha borítás csak a tetőn és a hátfalon található, na meg az üléseken.

Keményebb tömésű darabban foglalhatunk helyet, de a sofőr hosszabb úton is kényelmesen érezheti benne magát. Mivel a váltást elintézi helyettünk az autó, van értelme lehajtani a kartámaszt, melynek magassága és dőlésszöge is állítható.

Szabályozható a deréktámasz pozíciója, de még az ülőlap dőlésszöge is, bár utóbbi a mechanikája miatt kissé nehézkesen állítható. A háttámla dőlésszöge is szabályozható, ennek mértéke persze függ attól, mennyire tolja a hátfalig a széket a sofőr. Növeli a komfortot az ülésfűtés is, bár a gombját jól eldugták. Ha az összképet nézzük, a Proace Max sokkal inkább egy haladásra kitalált jármű, mintsem mozgó iroda. Vannak persze tulajdonságai és funkciói, melyek megkönnyítik bizonyos ügyek intézését a sofőrülésből, de érezhetően többet foglalkoztak a vezetés segítésével, megkönnyítésével.

Csatlakoztathatóságban például remekel az autó: több USB-aljzat, egy 12 V-os csatlakozó, de még egy 230 V-os dugalj is helyet kapott a műszerfalon. Utóbbiról egy laptop is simán üzemeltethető a 150 W-os csúcsteljesítményével, bár azt az ölünkben kell fogni, ugyanis a középső ülésből kihajtható asztallapot A4-es méretű papírokhoz tervezték. Kérdéses az is, hová pakoljuk motyóinkat. A kabát még elfér a fogasokon, de a műszerfal nem rejt olyan sok tárolót, mint az általunk korábban tesztelt Renault Master esetében. Ebben az autóban is találunk szélvédő feletti polcot, de a tárhelykínálat az ajtózsebek és az ülés alatti rekesz figyelembevételével sem bőséges.

A személyautós méretű és érzetű kormány már nem kirívó a haszonjárművekben, az azonban egy kicsit még igen, hogy a műszerfal teljesen digitális. A fordulatszámmérő és az üzemanyagszintet mutató körök egy 7 col átmérőjű TFT-kijelzőt fognak közre, melyen számos adat megjeleníthető, és személyre szabható, mit és hol szeretnénk látni. Középre egy 10 colos érintőképernyő került tesztautónkban, rajta gyári Európa-térképes navigációval, de pillanatok alatt tükrözi a telefon képernyőjét is.

A rendszer nem a Toyota sajátja, ezért nem a személyautóikból megszokott menüfelépítéssel találkozunk, de így is könnyű kiigazodni rajta. Itt jelenik meg a tolatókamera képe is kiváló minőségben, ráadásul a menüből megnyitva akár nagyobb sebességnél is. Az automata klíma külön gombsort kapott, de a hőmérsékleti beállítások az érintőképernyőről is elérhetőek.

A tolatókamera mellett egy másik holttércsökkentő megoldással is meglephet a Proace Max, Comfort felszereltségi szintnél ugyanis digitális visszapillantó tükröt is kapunk.

Tükörből tolatásra nem alkalmas az egység, mivel alul egy személyautónyi holtteret nem tud lefedni a hátsó ajtók felett lévő kamera képe, de nagy segítséget jelent számos szituációban.

Nemcsak felépítményben kínál számtalan lehetőséget a Toyota Proace Max, motorkínálata is széles. A 2,2 literes, négyhengeres dízel háromféle teljesítményszinttel (120, 140 és 180 LE) érhető el, ebből a két erősebb változathoz pedig hatfokozatú kézi mellett nyolcfokozatú automata váltó is választható – ezeknél a maximális forgatónyomaték magasabb, mint a manuális változatoknál. Tesztautónkban a dízelkínálat csúcsa dolgozott, automata váltóval, 450 Nm-es csúcsnyomatékkal. Dízelmotorral a maximális hasznos teherbírás akár 1500 kg, a vontatási kapacitás pedig 3000 kg is lehet a jármű hosszának és magasságának kombinációjától függően.

Még több erőre számíthatnak azok, akik az elektromos hajtás mellett teszik le a voksukat, miközben alig szenved csorbát a használhatóság. Az elektromos változat 200 kW (270 LE) teljesítményű, a csúcsnyomaték 410 Nm, az energiaellátásról pedig egy 110 kWh-s akkupakk gondoskodik.

Tekintettel arra, mennyi különféle formában kapható a Toyota Proace Max, nagyjából annyiféle véleményt is lehetne róla írni. Egy rövidebb és kisebb zárt áruszállító ugyanis értelemszerűen másképp viselkedik, mint egy nagyobb és magasabb, és a képletbe még bele sem kevertük a platós változatokat. Az általunk kipróbált tesztautó például a kínálat közepét jelenti méretbeli szempontból, de a legszűkebb belvárosi utcákon talán már túlságosan nagynak bizonyulhat a maga 14,3 méteres fordulókörével.

Ebben a kivitelben a Proace Max sokkal inkább a nagyobb, vagy egyidejűleg több mozgatni való szállítóautója lehetne, főként városok közötti szállításhoz. A dízelmotor kiváló társ olyankor is, amikor gyakoriak a megállások és az elindulások, hiszen már alacsony, 1500-as fordulatszámon is a maximális forgatónyomatékot nyújtja.

Ehhez jön még bónuszként a teljesítmény, melynek köszönhetően megpakolt raktérrel is gyorsan fel tudja venni a forgalom ritmusát vagy a magasabb utazótempót az autó, így autópályán is jó társ. Habár a Proace Max nagy, a kormányzása viszonylag könnyed, kevés erőt kíván.

Ez ideális a napi munkavégzés szempontjából, ráadásul nem megy a pontos irányíthatóság rovására. Kifejezetten kellemessé teszi a haladást, hogy a váltóhoz sem kell nyúlni, a nyolcfokozatú automata pedig kiszámíthatóan és gyorsan teszi a dolgát.

A kilátásra sem lehet panasz: a hatalmas külső visszapillantókban nagy látószögben láthatjuk, mi zajlik mögöttünk, a digitális visszapillantó pedig csak hab a tortán.

Egyetlen terület akad, ahol a Toyota Proace Max egy fokkal jobb lehetne: ez a hangszigetelés. Nem zavaró, de 2000-es fordulatszám mellett már feltűnő a motorzaj – ez abból a szempontból persze nem meglepő, mert szinte azon ülünk. A raktér viszont kifejezetten csendes, még rosszabb utakon sem zörög, dübörög. Ennek magyarázata egyfelől biztosan a szigetelés minőségében keresendő, másfelől azonban a futómű is kiemelhető, hiszen ez gátolja meg, hogy a bódé elpattogjon a kátyúkon vagy a keresztbordákon. Jól teszi dolgát hátul az egyszerű laprugós rendszer. Egy haszongépjármű igazi tesztje a terepmunka, tesztidőszakunk során azonban domináltak a teher nélküli kilométerek. Így fogyasztott dízelből 8,2 litert száz kilométerenként az autó, normál üzemmódban. Válaszható takarékosabb vagy dinamikusabb üzemmód is, melyekben az automata váltó alacsonyabb vagy magasabb fordulatszámnál vált sebességi fokozatot az alapértelmezetthez képest, így befolyásolva a fogyasztást és persze a menetdinamikát. Teherrel, normál üzemmódban használva az autót 9 literre tehető a a 100 km-s fogyasztás.

Már nettó 10,15 millió forintért hozzá lehet jutni a CarNetnél új Toyota Proace Maxhoz, ez a legkisebb zárt áruszállító a leggyengébb dízelmotorral. A teljes árlistán számtalan különböző összeg található, de aki vet rá egy pillantást, az látja, hogy nem emelkednek meredeken az autó méretének növekedésével vagy az erősebb motorokkal párhuzamosan. Felfedezhető az is, hogy a legnagyobb furgonokat nem kínálják a leggyengébb motorokkal, ez is egyensúlyban van. Akinek akkora méretű Toyota kell, mint a tesztautó (L3H2), az már nettó 10,9 millió forintért is talál 120 lóerős variánst. 180 lóerővel és automata váltóval az összeg 13,85 millió forintra nő, ha pedig több komfortra és extra funkcióra vágyunk, akkor 15,76 milliós nettó indulóösszeggel kell kalkulálni.

Közvetlen testvéreihez, azaz a Stellantis-márkák kínálatához viszonyítva a Toyota Proace Max különböző változatai néhány százezer forinttal többe kerülnek, de egyedül ezek kínálnak mindenféle hosszabbítás vagy kiterjesztés nélkül 3 év garanciát, 100 ezer kilométerig. Érdemes még hozzátenni, hogy az árversenyt a is milliókkal nyeri a Toyota olyan riválisok ellen, mint a Renault Master vagy a Ford Transit. A Proace Max révén a Toyota is beszállt a nehézfiúk közé. Haszongépjárműve a vevőkör igényeinek megfelelően személyre szabható és átalakítható, ezzel az első fontos lépést meg is tették a vásárlók megnyerése felé. A következő talán az lehetne, hogy még jobban kiemeljék a Toyota-értékeket, és megmutassák, miért érdemes az ő autójukat választani a Stellantis-féle haszonjárművek helyett.