Image

Suzuki kisautós siker

hirdetés

A Suzuki világszerte uralja a városi autók szegmensét

2020-ban minden más márka teljesítményét elhomályosította a Suzuki a miniautók piacán: a tíz legkeresettebb típus között három modellel képviseltette magát a márka – közöttük olyanokkal is, amelyek jó ismerősei a magyar vásárlóknak.

Fájdalmasan nehéz évet zárt 2020-ban a globális autóipar: a koronavírus-járvány nem csak a nyersanyag- és alkatrész-ellátást, valamint magát a gyártást hátráltatta, de a fizetőképes keresletet is elapasztotta. Az egyik legsúlyosabban érintett szegmens a miniautóké volt, amelyekből nem egészen hárommillió darabot adtak el világszerte. Európában különösen megsínylette a piac a válságot. Valamivel jobban vészelték át az évet azok a gyártók, amelyek nem az európai piacokra alapozzák elsődleges forgalmukat. Ilyen a Suzuki is, amely több távol-keleti piacon is meghatározó márkának számít: Japánban a második legnagyobb autógyártó, Indiában pedig épp az volt 2020 egyik legnagyobb negatív szenzációja, hogy a Maruti Suzuki piaci részesedése 50 (!) százalék alá esett.
A világ legnagyobb számban eladott miniautója 2020-ban egy nálunk ismeretlen modell, a Suzuki Spacia volt. A négyajtós, négyüléses apróság a japán kei-car-szegmensben versenyez, ahol igen erős a mezőny. A mérnököknek nemcsak a kétharmad literes lökettérfogati limitbe kell beleférniük, hanem egy rendkívül korlátozott alapterületen kell minél praktikusabb, sokoldalúbb, élhetőbb teret kialakítaniuk. Tekintve, hogy maga a kei-car műfaj is a Suzuki találmánya (1955-ben építették meg a kategóriát megteremtő Suzulight szedánt), nincs miért csodálkoznunk azon, hogy a Spacia a műfaj élvonalát képviseli. 
Az elnevezés a latin spatium, azaz tér szóból ered. Viccesen hangzik egy 3,4 méter hosszú, 1,48 méter széles járművecske esetén, de mint látni fogjuk, a tervezők egyáltalán nem tréfáltak, amikor a tágasságra tettek utalást. A nem egészen egytonnás karosszériát könnyedén mozgató szívó-  vagy turbómotor kényelmesen elfér a levélszekrény méretű orrban, amely egyébként nem egy, hanem háromféle kialakítást kaphat: a vevők választhatnak a tárgyilagosan jópofa Spacia, a meglepően elegáns kivitelű, szögletes fényszórós, csupa króm Spacia Custom és a terepjárós hangulatú, jóval fiatalosabb, ám parányi méretei miatt agresszívnak mégsem mondható Spacia Gear között. Ami mindháromban azonos, az a karosszéria legvégébe kihúzott futóművek, a teljesen függőleges oldalfalak és a hátsó oldalsó tolóajtók – ezek a szerkezeti megoldások teszik lehetővé a belső tér minél jobb kihasználását. 
És akkor lássuk azt a bizonyos belső teret! A csomagtartó már alaphelyzetben is értékelhető méretű (legalábbis az adottságokhoz viszonyítva), ám az 50:50 arányban osztott, hosszában tologatható hátsó ülés háttámlái teljesen síkba dönthetők (az ülőlap ilyenkor a lábtérbe süllyed.) Az ülések mögött nyíló, apró rést két mozgatható lap fedi el – ezek az alapmodell és a Spacia Custom esetén kárpitozottak, a Spacia Gear ellenben a várható saras környezetre felkészülve műanyag lemezt és műbőr üléshátlapokat kapott. A kárpitanyagokkal szemben támasztott követelmények egyébként is más szinten vannak Japánban, mint Európában: egy igényesen berendezett lakásban is elfogadnánk azokat a padlószőnyegeket, amelyek a Spacia különböző kiviteleihez kínál a gyár. A végére hagytuk a modell legötletesebb megoldását: a kesztyűtartót, ami nem egyszerű üreg, hanem egy trükkös tárolórendszer felnyitható fedéllel, kihúzható fiókokkal.
Ha a Spaciáról nem is hallottunk, a világ második legnépszerűbb miniautója, a Wagon R annál ismerősebb a magyaroknak – legalábbis nevében. A szeretni való kocka japán verziója ma már hatodik generációjánál tart, és valójában a Spacia közeli, egyszerűbb kivitelű rokonának tekinthető. Az eladási listák dobogós helyezettje azonban nem ez a modell, hanem nagyra nőtt indiai változata, a Maruti Wagon R. India ma már a világ negyedik legnagyobb újautó-piaca, megelőzve Németországot, de a várakozások szerint idén akár Japánt is lekörözheti. Nem csoda, hogy a Suzuki (pardon, Maruti) saját modelleket fejleszt az évente mintegy négymillió új autót felvevő ország számára. Fogták tehát a Suzuki Wagon R-t, és 125 mm-rel kiszélesítették, a tengelytávjába pedig betoldottak 35 mm-t. Így már három felnőtt utas is elfér a hátsó ülésen – mit nem adtunk volna húsz évvel ezelőtt Magyarországon egy 162 centi széles Wagon R-ért!
Ez az autó már nem kei-car-alapokra épül, így rugózása komfortosabb, karosszériája szilárdabb, mint valaha, miközben majd’ egy mázsával könnyebb közvetlen elődjénél. A Maruti Wagon R műszakilag az Európában is közkedvelt Suzuki Ignisszel rokon, beleértve annak pörgős 1,2-es motorját is, amelynek lökettérfogatát azonban a helyi adósávokhoz igazodva 1200 cm3 alá szorították. Ha a károsanyag-kibocsátás szabályozásában nem is áll olyan jól India, mint Európa, meg kell hagyni, ízlésük van. A Wagon R karosszériájának egyszerű vonalait ötletes, vidám formai részletek tagolják, a hűtőmaszk rácsozatától a hátsó lámpákig igényes munka hatását kelti. A beltérben kellemes, elegáns színvilág, ergonomikus vezetői környezet és a kategóriához mérten hatalmas érintőképernyő fogadja az utasokat. A csomagtartó bővítése nem volt prioritás a modellváltás során, így ezen a téren nem nyújt érdemben többet elődeinél – ha nem így volna, már a Baleno pozícióját veszélyeztetné.
Ebből a két egyterű Suzuki-modellből 2020-ban együtt több mint 280 ezret adtak el: ez a világ teljes miniautó-forgalmának közel egytizede volt. Ha viszont hozzávesszük a top 10-es lista kilencedik helyén álló Suzuki Altót, a márka részesedése megközelíti a 13 százalékot: az A-szegmensben minden nyolcadik autót a Suzuki gyártott (és akkor még nem számoltuk bele a márka többi 3,5 méteres típusát: a Lapint, a Celeriót és az S-Pressót.)
De maradjunk az Altónál! A közelmúltig Magyarországon is forgalmazott apróság ugyanolyan világpolgár, mint a Wagon R; a világ különböző piacain eltérő méretben, formavilággal és műszaki tartalommal kínálták és kínálják a mai napig ugyanazt a modellt. A japán Alto egy harcias kis kei-car, amely merészen előredőlő C oszlopával és zömök, függőleges farával megjelenésében nem áll messze az Ignistől, ám rövidebb, alacsonyabb és keskenyebb annál – és jóval könnyebb is. Az akár csupán 600 kilós kis Altót ugyanaz a motor mozgatja, mint a Spaciát: ez szívó kivitelben 54 lóerőt ad le, cserébe a modell átlagos üzemanyag-fogyasztása 2,7 liter körül mozog 100 kilométeren. Létezik egy 64 lóerős, turbómotoros változat is – a kei-car-szabályzat értelmében ez a kategória felső teljesítményhatára, így amikor a Suzuki mérnökei megépítették az Alto Works sportmodellt (amely egészen a nyolcvanas évekig vezetheti vissza vérvonalát), a motorhoz nem nyúltak. Annál inkább minden máshoz: az első futómű rugótornyait kitámasztották, a CVT sebességváltót manuálisra cserélték, a műszeregységben helyet kapott egy fordulatszámmérő, az üléseket pedig a Recarótól vásárolják – az ember nem is gondolná, hogy a neves német specialista gyárt ilyen kis méretű üléseket.
Három Suzuki miniautó, három merőben eltérő koncepció. A kérdés ugyan elméleti, de kihagyhatatlan: ha választhatna, melyikkel színesítené leginkább a Suzuki európai palettáját?
2020 eladások (db)
2020 piaci részesedés (%)
Suzuki Spacia
142 126
4,8
Maruti Wagon R
141 718
4,8
Daihatsu Tanto
128 673
4,4
Fiat 500
114 254
3,9
Fiat Panda
109 483
3,7
Ford Ka
104 489
3,5
Chevrolet Spark
103 631
3,5
Daihatsu Move
102 780
3,5
Suzuki Alto
95 253
3,2
Nissan Days
93 411
3,2