Teszt: Renault Captur Mild Hybrid 140

Teszt: Renault Captur Mild Hybrid 140

hirdetés

Kisautó, amit érdemes komolyan venni

Erős frissítésen esett át a Renault városi szabadidő-autója, a Captur, amely dinamikusabb külső jegyei mellé új fedélzeti rendszert is kapott.
A Renault Captur a városi szabadidő-autók egyik slágere, a franciák tökéletesen elkapták vele ezt a divathullámot. A Cliót követően a márka legnépszerűbb autója Európában, ahol több mint 147 ezer darabot értékesítettek belőle 2024-ben.

Az első generáció 2013-ban jelent meg, amikor még kevés ilyen jellegű autót lehetett kapni, a vásárlóknak pedig bejött a Clio alapjaira épített, emelt kivitel.

A felzárkózó konkurenciával a 2020-as második generáció tartotta a lépést, amely most olyan ráncfelvarrást kapott, hogy laikusként könnyen teljesen új modellnek is nézhetnénk. Kívül-belül megújult a Captur, magasabb szintre emelve a technikai tartalmat és a minőséget is.

Új arcot kapott

A felfrissített modell külső megjelenése immár a – Peugeot-tól átigazolt tervező – Gilles Vidal irányításával kialakított új márkaarculatot követi. Stílusa igazodik az újabb modellek, így a Scenic és a Symbioz által kijelölt irányvonalhoz. Mérete viszont alig változott, a lökhárító miatt némileg hosszabb lett a modell, így 4239x1797x1575 milliméteres a Captur, tengelytávja 2,64 méter.
Hiába keressük a jellegzetes C alakú menetfényeket a frontrészen, helyettük keskeny, szigorú fényszórókat találunk, alattuk látványos nappali menetfénnyel. Ezek nagy felületen világítanak szögletes geometriai formákkal, nézhetjük őket akár gyémántnak, akár félbevágott Renault-márkajelnek is.
Az biztos, hogy könnyen felismerhető, markáns elem. Szép lett az új hűtőmaszk is, amely immár nem kap rácsozatot, a fekete elemre inkább dekorációs, rácsra emlékeztető mintázatot rajzoltak a dizájnerek. Mivel ebben a modellben van belső égésű motor, kell a hűtéshez felület, a levegő a lökhárító alsó részén jut el a rendszerhez. Hátul már nem hozott ennyire radikális változtatást a ráncfelvarrás, a lámpák formája azonos, de a belső kialakításuk más.

Az új kivitelhez érdekes színárnyalatok is rendelhetők, amelyek háromféle tetőszínnel kombinálhatók össze. A tetőlemez lehet fekete, ezüst vagy bézs, ezekhez választhatunk valamilyen vidám színt, ha nem akarunk szürke egyenautóban ülni, és hajlandóak vagyunk 300 ezer forintot áldozni erre az extrára. Az elegáns vagy épp sportos összképet a 17, 18 vagy 19 colos felnik teszik teljessé.

Otthonos beltér

Beülve már kevesebb változás tapasztalható a korábbi variánshoz képest, a Captur mondhatni tradicionális kisautós erényeket mutat, átlagos ergonómiai megoldások köszönnek vissza, vannak még bőven fizikai gombok, ugyanakkor a középen ágaskodó, álló formátumú központi kijelzőn is sok funkciót érhetünk el. A klíma megoldása talán a tökéletes hibrid: a hőmérsékletet és a fontos funkciókat fizikai gombokkal szabályozhatjuk, de magát az értéket és a ritkább beállításokat már a képernyőn látjuk, ám ott sem kell külön menübe alámerülni, az alsó sávot kibérelték a szellőzőrendszernek.
A 10,4 colos képernyőn megjelenő rendszer alatt a Google operációs rendszere fut, így a magasabban felszerelt modelleken alapból a Google Térkép működik, egy raklap egyéb digitális szolgáltatással együtt, melyeket megszokhattunk az androidos telefonokon. Szintén digitális a műszeregység, ami informatív, letisztult és könnyű váltogatni a funkciói között a kormányra szerelt kapcsolókkal. Szerencsére külön gombot kaptak a biztonsági rendszerek, melyekre a saját konfigurációnkat is elmenthetjük. Így két kattintás elég, hogy elhallgasson a sebességkorlátozó táblák miatt működésbe lépő hangjelzés. Ez derék megoldás a franciáktól, egyszerű és hatékony.
A városi kisautók között praktikus az első sor kialakítása, középen van hely a mobiltelefonoknak, az oldalzsebekben elfér a félliteres palack, van könyöklő és pohártartó is, a töltésért pedig két USB-C csatlakozó felel. Középen három szinten találunk polcokat, a váltókar alatt, előtt és a kijelző alatt elrejtve is, bár érdekes húzás, hogy egyikbe sem került telefontöltő pad. Összességében elég sok személyes holmit tudnék biztos helyekre pakolni. Bár szürke a kárpitozás, a puha textúra jó tapintású, otthonossá teszi a belteret, és van LED-es éjszakai hangulatvilágítás is. A műszerfalra szintén jutott némi habosított, puha felület, kifejezetten kellemes meglepetés a rideg, kemény műanyagok mellőzése.
Az üléspozíció tényleg szabadidő-autósan magas, könnyű a beszállás, és még fejtér is van bőven, inkább széltében szűk a hely, de ez a kategória sajátja. A második sorba is könnyű a bejutás, szélesre nyílik az ajtó, könnyű bedobni a gyereküléseket. Az öv bekötése viszont már problémás: az Isofix-ponthoz közel van a csat, így szó szerint a gyerekülés alatt kell kotorászni, mire sikerül az amúgy egyszerű művelet. Fontos fegyvere a Capturnek, hogy a második üléssorban az ülőlapok sínen történő mozgatásával (+16 cm) a lábtér javára csökkenthetjük a csomagteret. Így élhető lábteret varázsolhatunk a hátul utazóknak, és még zsugorított állapotban is méretes a csomagtér. Inkább ezt tartották szem előtt a Captur tervezésénél: alapesetben 484 liter a katalógusérték, amit 616 literig lehet bővíteni. Ránézésre elég hihetetlen szám, de mély is az üreg, és ez lehet a perdöntő. A full hibridben persze 348-480 literes értéket ír a műszaki tábla, az akkumulátornak kell a hely. Komfortban nem dúskál a hátsó rész, hiányoltuk a pohártartót.

Klasszikus négyhengeressel hódít

Még nem készül tisztán elektromos változat a Capturből, minden verzióban van benzines egység. Az 1,0 literes, háromhengeres turbómotorból 90 és 100 lóerős verzió létezik, utóbbi LPG-s gázüzemre is képes. Ebben a 40 literes gáztartállyal, a benzin- és gázüzemmel együtt összesen 1300 kilométeres hatótávolság is kihozható a gyártó szerint.
A következő lépcső az 1,3 literes, négyhengeres turbós benzinmotor, amit 140-160 lóerővel árulnak itthon mild hibrid kivitelben (indítómotor-generátorral). A 140 lóerős verzióhoz csak a hatfokozatú manuális váltó érhető el, ha dupla kuplungos automatát szeretnénk, akkor a 160 lóerős verziót vagy a full hibridet kell megvennünk.

A csúcs a teljes hibrid rendszerrel szerelt E-Tech verzió, ami 145 lóerőt tud. Ennél a hajtáslánc egy 1,6 literes, négyhengeres szívó benzinmotorból, két villanymotorból, valamint egy speciális erőátviteli egységből áll. Ez utóbbi adja a rendszer lelkét, a francia mérnökök szerint ezzel lehet a leghatékonyabban kihasználni a két eltérő karakterű erőforrást. Futóműve elöl MacPherson, hátul csatolt hosszlengőkaros, ebben nincs is változás, kapott viszont új hangolású lengéscsillapítókat, melyek javítanak a modell úttartásán, stabilitásán és a menetkomforton is a korábbihoz képest.

Jó átlagot hozó vezethetőség

Vezetés közben pont azt hozza a Renault Captur, amit várunk tőle, kiugró, markáns jegyektől mentes, a könnyű vezethetőséget előtérbe helyező karaktert szabtak neki a tervezéskor. A 140 lóerős motorral próbált változat, nem kifejezetten sportos, a gázreakció Eco és Comfort üzemmódban kifejezetten tompa, de Sport módban már megélénkül a négyhengeres turbómotor.
Ez az egység csendesen és tipikus turbófeltöltős, klasszikus motorként teszi a dolgát, a 260 Nm maximális nyomatékot már 1750-es fordulatszámnál leadja, de a teljes 140 lóerőért azért pörgetni kell, ez az érték 4500-as fordulaton jelentkezik. Mivel csupán 12 voltos a mild hibrid rendszer, itt az elektromos motor tényleg nem tesz hozzá semmit a menetdinamikához. A gyorsulása hétköznapokra elégséges, 10,3 másodperc 0-ról 100 km/órára, a végsebesség pedig 180 km/óra.
Egyre ritkább a kézi váltó az új autókban, terjed az automata – itt viszont még kapcsolhattunk. A váltási érzet abszolút semleges, és ugyanolyan, mint minden Renault-típusban az elmúlt évtizedekben, hosszú úton, puhán kapcsolhatók egymás után a fokozatok, a hirtelen mozdulatokat viszont nem szívleli a rudazat. Előny, hogy közel van a váltókar a kormányhoz, a kezelőszervek elrendezése jó, a magas üléspozícióból pedig kitűnően rálátunk az útra.
Szerencsére a kis mérettel, a könnyű kormánnyal, rövid túlnyúlásokkal könnyű a parkolás. Ezt a műveletet tolatókamera segíti nappal. Sajnos kissé gyenge a felbontása, és könnyen koszolódik a lencse, egy sötét, esős téli délutánon már rejtély, mit mutat a képernyő. A ráncfelvarrással változtattak a lengéscsillapításon is, az autó alig 1,4 tonna, és szerencsére nem akartak nagyautós hömpölygést, sem feszes sportosságot, mint például a Ford Puma esetén. A Captur az élhető középút, kellemes puhasággal veszi az úthibákat, ugyanakkor stabilan tart a kanyarokban. Bár ennél a motornál nincs hibrid varázslat, a ma már könnyűnek számító karosszériát egészen élhető, 6,4 l/100 km-es átlagfogyasztással mozgatta a teszt ideje alatt. Ebben szerepe van a látványos, takarékosságra ösztönző fedélzeti rendszernek is, ami több szempontból pontozza a sofőr "munkáját", és az értékelés alapból megjelenik a központi kijelzőn.

Erős mezőnybe érkezik a komolyan vehető francia városi SUV

Sűrű mezőnyben kell helytállnia a Renault Capturnek. A Volkswagen T-Roc, a Toyota Yaris Cross, a Nissan Juke, a Peugeot 2008, a Ford Puma is szerepel az ellenfelek között. A Toyota Yaris Cross puritánabb belsőt kínál, de a hibrid hajtásrendszere kiforrott, a Ford Puma vezethetőségben kiemelkedő, a Peugeot 2008 viszont extravagáns belterével lehet vonzó.
Kifejezetten jutányosak ezek az árak a konkurensekkel összehasonlítva, a Ford Puma 125 lóerős, háromhengeres motorral, hatfokozatú kézi váltóval párosítva 10,5 millió forintba kerül. A Toyota Yaris Cross pedig csak full hibridként kerül a hazai piacra, ez 130 lóerővel 11 millió forintról indul. Teljesítményben a Peugeot 2008 áll legközelebb, ami mild hibridként 136 lóerős, ennek indulóára 10,9 millió.
Így a Renault Captur most friss külsővel, megújult szolgáltatásokkal és erős árajánlattal mutatja, hogy még mindig joggal a szabadidő-autós B szegmens egyik kedvence.