Nem ritkaság, hogy egy új autót teljes titokban fejlesztenek ki, olyan viszont még nem volt, hogy erről az autógyár igazgatójának sem szólnak. Illetve egyszer mégis: 1941-ben, amikor a Renault mérnökei így tervezték meg első kiskocsijukat.
A 4CV története kevéssel azután kezdődött, hogy a második világháborúban a németek megszállták Franciaországot, és szigorúan utasították a Renault embereit, hogy ezentúl csakis teherautókat és katonai járműveket tervezzenek és gyártsanak. A gyár még német műszaki igazgatót is kapott Wilhelm von Urach személyében, ő pedig igencsak odafigyelt arra, hogy a francia mérnökök azt tegyék, amit mondtak nekik.
Illetve annyira azért mégsem figyelhetett, mert néhány lelkes Renault-tervező titokban elkezdte felvázolni egy olcsó kisautó koncepcióját, remélve, hogy a háború egyszer véget ér, és az embereknek szükségük lesz egy megfizethető kocsira. Népautót akartak építeni; olyat, amiben négy ember utazhat 80 km/órás sebességgel, miközben nem áznak, nem fáznak, és viszonylag kényelmesen célba is érnek. Mindez egyébként nemcsak a németek utasításával ellenkezett, hanem a gyártulajdonos Louis Renault elképzelésével is, aki középkategóriás autók gyártásával akarta kezdeni a háború utáni éveket. Így aztán neki sem beszéltek a dologról, és csak véletlenül jött rá az egészre 1941 májusában, amikor váratlanul benyitott egy irodába, és ott a kiskocsi makettje fölött tanakodva találta két vezető tervezőjét.
Illetve annyira azért mégsem figyelhetett, mert néhány lelkes Renault-tervező titokban elkezdte felvázolni egy olcsó kisautó koncepcióját, remélve, hogy a háború egyszer véget ér, és az embereknek szükségük lesz egy megfizethető kocsira. Népautót akartak építeni; olyat, amiben négy ember utazhat 80 km/órás sebességgel, miközben nem áznak, nem fáznak, és viszonylag kényelmesen célba is érnek. Mindez egyébként nemcsak a németek utasításával ellenkezett, hanem a gyártulajdonos Louis Renault elképzelésével is, aki középkategóriás autók gyártásával akarta kezdeni a háború utáni éveket. Így aztán neki sem beszéltek a dologról, és csak véletlenül jött rá az egészre 1941 májusában, amikor váratlanul benyitott egy irodába, és ott a kiskocsi makettje fölött tanakodva találta két vezető tervezőjét.
Sosem tudjuk már meg, hogyan reagált a meglepett Renault, de tény, hogy ott helyben rögtönzött értekezletet tartottak, ahol maga a gyártulaj is rábólintott a projektre. Később aztán egyre több mérnököt, részlegvezetőt és technikust kellett beavatni a tervekbe, így végül a német igazgató is rájött a turpisságra, de diplomatikusan úgy tett, mintha semmit sem tudna az egészről. Ehhez nagyon szorosan be kellett csuknia szemét, mert 1942 és 1945 között három prototípus is elkészült, ezeket pedig még egy akkora helyen sem könnyű eldugni, mint a Renault gyártelepe.
Valahogy azért mégis sikerült, mert sem a németek, sem a francia állam nem sejtette, hogy a Renault-nál gyakorlatilag gyártásra készen áll egy önhordó karosszériás, elöl-hátul független felfüggesztésen futó, 17 lóerős, 760 köbcentis farmotoros kisautó. A háború után az állam vette át a Renault tulajdonjogát, és már éppen arra készültek, hogy megbízzák Ferdinand Porschét egy, a Bogárhoz hasonló francia kisautó tervezésével, amikor a Renault mérnökei előálltak az új modellel. Ekkor egy kínos közjáték következett, mert a kormány ragaszkodott ahhoz, hogy Porsche vizsgálja át a terveket, a francia szakemberek pedig nagyon utálták volna, ha egy német bírálja felül a munkájukat; szerencsére Porsche érezte, hogy nem kellene ebbe nagyon beleártania magát, úgyhogy mindenre rábólintott, majd húsz hónapra börtönbe vonult – de persze nem a 4CV miatt, ez már egy másik történet.
A Renault kisautója hatalmas sikert aratott az 1946-os Párizsi Autószalonon, és a céghez ömleni kezdtek a megrendelések. A háború azonban eléggé megviselte a francia autóipart, és bár a Renault zseniális innovációkat vezetett be a gyártásban, az első évben nehezen tudták utolérni a keresletet. Valószínűleg a szűkös anyagkészlet volt az oka annak is, hogy az első szériákat kizárólag azzal a sárga festékkel fényezték, ami még a Rommel tábornok afrikai hadjáratára szánt járművek homokszínű álcázófestéséből maradt raktáron; ezért is kapta a 4CV a „La motte de beurre” (vajdarab) becenevet. Később persze lett mindenféle szín, sőt a motor is 21 lóerősre combosodott, így a 4CV már alig 38 másodperc alatt elérte a százas tempót, sőt, egy Jolly nevű változat is készült, ami vászontetejével, ajtó nélküli kialakításával és nádfonatú üléseivel maga volt a megtestesült életöröm. Volt sportos modell is 30 (sőt, a tuning után 47) lóerővel, és a 4CV-t Angliában, Írországban, Dél-Afrikában, Spanyolországban, Belgiumban és még Ausztráliában és Japánban is gyártották.
A 4CV volt az első francia gépjármű, amiből több mint egymillió darabot adtak el, és miután 1961-ben kifutott a széria, jött a legendás utód, a Renault 4-es, majd a márka többi sikeres kisautója. A Renault-nak tehát 75 éve volt alaposan kitanulni, mivel kápráztathatja el újra meg újra a vásárlókat, és hogyan haladjon mindig a korral, sőt, inkább egy lépéssel kortársai előtt. Gondoljunk csak a világ egyik legelső városi crossoverére, a Captur-re, ami sosem múló divatot teremtett, és ma már hibrid hajtással is kapható; vagy ott a Zoé, ami éveken át viselte büszkén az Európa legnépszerűbb elektromos autója címét, és akkor még nem beszéltünk a mára igazi ikonná vált, és persze már hibrid hajtással is kínált Clióról.
Ezekben az autókban már napjaink csúcstechnológiái működnek, és a CarNet budakalászi és budapesti bemutatótermeiben bárki megismerheti, kipróbálhatja és természetesen meg is veheti őket. És mert a legendák örökké élnek, már két évet sem kell várni arra, hogy visszatérjen a világszerte ismert és kedvelt Renault 5 is, természetesen elektromos változatban. Így fonódik össze a Renault-nál a múlt és a jövő – aminek a jelen vásárlói nagyon is kézzelfogható hasznát látják.
Ezekben az autókban már napjaink csúcstechnológiái működnek, és a CarNet budakalászi és budapesti bemutatótermeiben bárki megismerheti, kipróbálhatja és természetesen meg is veheti őket. És mert a legendák örökké élnek, már két évet sem kell várni arra, hogy visszatérjen a világszerte ismert és kedvelt Renault 5 is, természetesen elektromos változatban. Így fonódik össze a Renault-nál a múlt és a jövő – aminek a jelen vásárlói nagyon is kézzelfogható hasznát látják.
