Majd’ egymillió eurót fizettek néhány öreg Renault-ért
Egy Renault Clio és egy Renault 5-ös is szerepelt annak az aukciónak a katalógusában, amelyet a francia fővárosban rendeztek február elején. Az autók teljesen alkalmatlanok a hétköznapi közlekedésre, mégis jutányosnak tekinthető az az egyébként csillagászati ár, ami kifizettek értük – mindjárt el is mondjuk, miért.
Vajon mi tesz muzeális értékűvé egy autót? Elég, ha makulátlan állapotban őrizték meg az utókornak? Az sem árt, ha egykori tulajdonosai között híres ember is volt, vagy a járműnek szerep jutott valami történelmi eseményben.
Az a Renault R5-ös, amelyet február elején árverésre bocsátottak Párizsban, mindhárom kitételnek megfelelt. Az autó ugyanis egy R5 Maxi Turbo volt, a nyolcvanas évek egyik legfélelmetesebb versenyautója, amellyel ráadásul nem kisebb legenda versenyzett aktívan két éven át, mint Carlos Sainz, a ralitörténelem egyik legnagyobb alakja. Ahhoz, hogy megértsük a jelentőségét, és hogy miért érezheti magát hallatlanul szerencsésnek az a vevő, aki mindössze 667 ezer euróért (240,6 millió Ft) hozzájutott az autóhoz, még tíz évet vissza kell mennünk az időben.
A hetvenes évek végén a Renault limitált kiadású típusaiért felelős szakember, Jean Terramorsi izgalmas ötlettel állt a vezetőség elé. Fogott egy Renault 5-öst, megerősítette a vázat, különleges futóművet szerelt alá, az egészet pedig alumíniumból és kevlárból készített, extrém széles karosszériába burkolta. A projekt lényege azonban a turbómotor volt, amelyet nem a vezető előtt, hanem mögötte, a két tengely között helyeztek el. Az R5 Turbo néhány éven belül valósággá vált, és miután 1980-ban két fontos nemzetközi ralin is győzni tudott, a Renault nekilátott, hogy felkészítse a kor legnagyobb kihívására: az 1983-tól bevezetett B csoportos részvételre.
A Renault egészen addig elégedett lehetett az eredményeivel, amíg meg nem jelentek a színen az összkerékhajtású versenytársak. Mivel vadonatúj típust nem tervezhettek (annak homologizációja felemésztette volna a sportprogram teljes költségvetését), elkezdték teljesen átalakítani az R5-öst. Nagyobb motort és nagyobb hátsó kerekeket kapott, majd az utolsó csavarig átdolgozták a teljes futóművet, módosították a sebességváltót, kicserélték a fékeket és megerősítették a karosszériát. Nem átlagos módosításokról volt szó: a motorfejlesztő részleg például a Renault F1-es kutatásait felhasználva eget verő 350 lóerőt és 422 Nm-t csalogatott elő a 1,5 literes erőforrásból.
Az így megszületett, félelmetes Renault 5 Maxi húsz homologizációs példányából tízet alkatrészforrásnak tekintett, tízet pedig versenyzőinek adott el a Renault, így kerülve meg a szériamodellekre vonatkozó követelményt. A most árverésre került autó a 704-s sorszámú volt, és Carlos Sainz gondjaira bízták. A zseniális spanyol versenyző 1985 nyarán, a Maxi első versenyén alaposan összetörte az autót. Az őszt már két példánnyal kezdte, és rögtön le is amortizálta az elsőt… nem indult fényesen az autó karrierje. 1986-ban aztán megfordult Sainz és a Maxi szerencséje: a tizenöt világbajnoki futamból, amelyen indult, négyet megnyert, további négyen pedig második lett.
Hogy hogyan folytatódott volna a páros karrierje, már soha nem derül ki: 1986 után betiltották a B csoportot, Sainz mindkét autója a spanyol rallikrossz-bajnokságban versenyzett tovább. Mindkettőt összkerékhajtásúra építették át, pályafutásuk végén azonban visszakapták eredeti, Sainz-korabeli hajtásláncunkat és fényezésüket. Az egyik, amely most talált új gazdára, egy a franciaországi magánmúzeumba került, a másik azonban a mai napig egy spanyol gyűjtő birtokában van, így azok számára sincs minden veszve, akik most lemaradtak erről a kincsről.
Amilyen rövid volt a fenti Renault 5 Maxi pályafutása, olyan hosszan versenyzett az aukción áruba bocsátott másik Renault raliautó: egy 1995-ös Clio Kit Car. Az A csoportos szabályok szerint homologizált autó tíz éven át küzdött a francia bajnokságban (egy rövid belgiumi kitérővel), legnevesebb pilótája Jean Ragnotti, a Renault gyári versenyzője volt. Több mint 140 rali fűződik a nevéhez, legnagyobb értéke azonban mégsem a múltja, hanem a jelene: az autó ugyanis a mai napig rendelkezik FIA-versenyengedéllyel, így részt vehet a ralisport túlélő veteránjai számára rendezett világversenyeken. Ahogy az R5, a Clio is az előzetesen becsült érték fölött kelt el; az új tulajdonos 187 ezer eurója (67,5 millió Ft) fejében nem csak a ralitörténelem egy szeletét, hanem rá váró izgalmas versenykilométerek ígéretét is megszerezte.
Bevezetőnkben közel egymillió eurót említettünk, ám még csak 850 ezernél tartunk. Volt azonban az árverésen egy harmadik Renault is: egy 1973-as Alpine Renault A110-es. A mesés szépségű kupét szintén versenyzésre építették – erről tanúskodnak kagylóülései, speciális napellenzői, a műszerfalon elhelyezett stopperórák, az ülések mögötti bukókeret, no meg az eredetileg 1,6 literes, 127 lóerős Renault 12 Gordini motor. Az újkorában számos közúti versenyen győzelmet arató autó különlegessége, hogy tulajdonosai között számos hölgy is szerepelt. 2005-ben került az Alpine márka egyik legnagyobb élő szakértője, Jürgen Clauss birtokába, aki azóta is a legkiválóbb gondját viselte az autónak. A licit 2021 februárjában 101 ezer eurónál (36,5 millió Ft) állt meg, ami jól jelzi, hogy a típus, amelyből mindössze 481 darab készült, és amely jelen állapotában tökéletesen alkalmas a mindennapi használatra, az árverés egyik legféltettebb kincse volt.
Képek forrása: Artcurial
